gingerbread

Várak-túrák XII. - KŐSZEG

2010-02-21T12:26:00.008+01:00

Megvalósult kívánságokkal teli új évet minden kedves Olvasónak!

Túlesve a kötelező és erősen megkésett - ennek ellenére szívből jövő :) - beköszöntőn, itt az ideje, hogy újra felpörgessem kissé a blogot, úgyhogy felhúzva a túracipőt, irány Nyugat-Magyarország egyik legtávolabbi csücske, az Alpok lábánál megbújó Kőszeg. Az osztrák határ menti kis városkáról gyaníthatóan mindenkinek egyetlen történelemkönyvi oldal jut eszébe, Jurisics Miklós, és az ő hősies küzdelme a török hódítók ellen. Én most kicsit messzebbről kezdem a történelmi áttekintést, lévén már a bronzkorban is lakott terület volt a környék.

A honfoglaló magyarok letelepedése után a környék fejlődéséhez nagyban hozzájárultak a környéken kialakult vasfeldolgozó telepek, valamint az országot végigdúló tatárok, akik ellen sorban húzták fel a várakat a Kőszegi-hegységben. A város alapításának hivatalos ideje 1263-1274 közé esik, és a Héder nemzetségből származó Kőszegi-grófok nevéhez fűződik. Ide érkezésükkor már állt a Felsővár, a család ennek ellenére új erődítményt építtetett a Gyöngyös-völgyben, mely az Alsóvár nevet kapta (rendkívül kreatívan) - ez a későbbi Jurisics-vár alapja (a 600 méter magas Óház-tetőn a Felsővár feltárt romja mai is fellelhetők). A Kőszegiek fennhatóságának Károly Róbert vetett véget 1327ben, s rá egy évre királyi város lett a település. 1392ben Garai Miklós nádor lett a 13 falut és a várost magába foglaló váruradalom birtokosa. Ő kezdeményezte a Szent Jakab-templom újjáépítését. Utána mintegy kétszáz esztendőre a Habsburgok fennhatósága alá került, csak Mátyás királynak sikerült e zálogból rövid 7 évre visszavennie.

A város legismertebb történelmi szerepét az 1532. év török elleni harcaiban játszotta, Jurisics Miklós várkapitánysága idején. Augusztus 5. és 30. között a- Bécs ellen vonuló Szulejmán szultán személyes felügyelete mellett - 19 heves támadást álltak ki a falak, amelyeket kisszámú katonaság, a polgárok és a környékről idemenekült jobbágyok védtek. Az utolsó roham után, az éhségtől sokat szenvedő janicsárok lázadása az ostrom feladására kényszerítette Ibrahim nagyvezírt. A hagyomány szerint az utolsó seregrész 11 órakor hagyta el a környéket, ennek emlékére szólalnak meg a város harangjai 1777től máig ebben az időpontban. Az erődítményrendszer az újjáépítés során nyerte el nagyjából mai formáját.

A magyar rendi országgyűlés kérésére III. Ferdinánd 1648ban a szabad királyi városok közé emelte Kőszeget. A felerészt német, illetve magyar ajkú város részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben. Bécs nem alkalmazott retorziót, de elérte a jezsuiták letelepítését. Ez a rend hívta életre 1677ben a katolikus gimnáziumot. 1695ben a vár és az uradalom az Esterházyak hercegi ágának birtokába került, s ott is maradt 1931ig. Közben az I. világháború utáni trianoni békeszerződés következtében elvesztette vonzáskörét és piacai legnagyobb részét, és a filoxérajárvány a bortermelést is visszavetette, így a térség az idegenforgalmi szolgáltatásokat helyezte előtérbe. Még 1896ban megalakult a Turista Egylet, majd a határátkelő építésével fellendült nem csak a belföldi, de az osztrák bevásárló turizmus is. Fejlett kiskereskedelmi és idegenforgalmi hálózat (vendéglők, szállodák, borozók stb.) alakult ki, mely jelenleg is eltartja a város népességének nagyobbik hányadát (a másik hányad átjár Ausztriába dolgozni).

A Várkör környékén parkolva és a Fő tér felé sétálva az első dolog, amibe úgymond beleütköztem, a Jézus Szíve templom oldalkápolnája volt. Természetesen ott bemenni nem lehetett, a templomban pedig épp mise zajlott, olyankor nem szívesen áll be az ember kattogtatni, ugye...mivel épp kevéssé szakadt az eső, így sétáltam még egy kört, majd mise végén visszacsattogtam, hogy na majd most. A templomnak ugyanis gyönyörű a belső tere! Beléptem, nem volt ott egy lélek sem, elhelyeztem a kamerát, lőttem pár próbaképet az oldalajtónál felállított betlehemnél...majd megjelent egy pap/plébános/gyászruhás férfi, és közölte, hogy a templom zárva van! Nem, nem a fotózás tilos, a templom bezár. Na most én nem vagyok egy vallásos ember és nem is nagyon törekszem erre, de mi az, hogy egy templom napközben(!) nem tart nyitva?! És ha sürgős elszámolni valóm támad a lelkiismeretemmel, hova megyek?! (Diszkrét muhaha.) Egy a lényeg, aki teheti, akár mise alatt is, diszkréten tolakodva, de nézzen szét odabent, mert a látvány még az én ateista szívemet is megdobogtatta..máig sajnálom, hogy nem sikerült megörökítenem.

A szemerkélő esőben sétáló fotós következő megállója az úgynevezett Hősi Kapu a Jurisics téren, melynek legfelső terméből nyílik a külső panorámafolyosó, és ami ottjártamkor sajnos zárva volt. Maga az épület az 1880ban elbontott Alsó-kaputorony helyén áll, mely a városvédelmi rendszer és a belvárosi forgalom legfontosabb objektuma volt. A téren, átverekedve magunkat a galambokon és még két templomon, kis balkanyarral máris a Jurisics-vár bejárata előtt találjuk magunkat. Az elővárba falazott hídon át juthatunk be, udvarán Jurisics Miklós szobra áll, és esetlegesen velünk sétáló gyerekek részére festett fényképfal (csiricsáré festett falap, gyermek feje helyén lyuk, hogy hívják ezt rendesen?) és üzemen kívüli nyaktiló is fellelhető.

Az elővári udvart és a belsővárat az egykori vizesárok választja el, amelyen egy kétnyílású téglahíd vezet keresztül a trapéz alakú belső udvarba. Itt a legszembetűnőbb az 1777es tűzvész után épült emeletes árkádsor, és egy bronzplasztika a falon, mely alatt az alant látható egzotikus török-fejek találhatók (lóval érkezők ide köthetik ki a járművüket, gondolom). Sajnos a vár belső termei is zárva voltak - ezért nem szabad karácsony és újév közt kirándulni - , így külső forrásból merítek (Vendégváró). Lépcső vezet fel a vár lovagterméhez, amely feltehetően a Garaiak birtoklása idején (1392-1441) készült. Az északi szárnyban dekoratív gótikus falfestések is megőrződtek. A Hunyadi-korszak (1483-1490) eredménye a késő gótikus-kora reneszánsz ablaksor volt, illetve az ablakok körüli reneszánsz festés és sgraffito.

A várfal leghíresebb eleme a Zwingernek is nevezett Öregtorony, az egykori városfal délnyugati sarkában. Elvileg múzeumi kiállítóhely, de ez sem volt látogatható, így levezetésképp körbesétáltam a Várkörön a régi falak mentén, amik meglepően jó állapotban maradtak fenn /restauráltak (a város 1978ban Hild József díjat kapott érte).

Akinek több az ideje, érdemes elidőznie a Jurisics-téren a városkútnál és a Mária-szobornál, megnéznie a Városháza különleges, címeres homlokzatát, kisétálni a Chernel-kertbe, illetve a mellette található madárvédelmi mintatelepre. Ha megleljük, érdemes megcsodálni az 1944 óta üresen álló, romos zsinagóga épületét is (sajnos nem látogatható, csak a kerítés mellől fotózható). Természetesen jó idő esetén Írott-kő is kihagyhatatlan a Kőszegi-hegység minden szépségével és fenyőillatával...

Update: Szabó Zoltán jóvoltából sikerült előbányásznom egy képet a templombelsőről...szóval érdemes!

Ingyenreklám IX. - mi történt ma?

2009-11-13T09:30:00.002+01:00

Egy gyors bejegyzés, ami már régóta feszíti a Piszkozat mappámat...

Mi történt ma? Ki született Veled egy napon? Itt megtudhatod:
http://www.ezenanapon.hu/main.php

Én például 18 évvel Cynthia Powell és John Lennon házasságkötése után születtem. :)

Tematika VII. - Hitek és tévhitek a stock-fotózásról

2009-10-18T18:39:00.005+02:00

Mivel lassan egy éve kínlódom a fotózás fent nevezett szegletével, úgy döntöttem, ideje írnom elrettentésképp egy könnyű összefoglalót, hogy másoknak megspóroljam a tanulóidőt... :)

Aki idetéved, az valószínűleg hallott már a stock fotózásról, de az egyszerűség kedvéért összefoglalom. Két markánsan elkülöníthető szegmense van a dolognak, stock és mikrostock. Mindkettő lényege, hogy a különböző cégeknek időt, energiát és pénzt spórolva egy website-on összegyűjtve rengeteg fotót, illusztrációt áruljon - így a jómunkás képei eljutnak olyan helyekre, ahova az ügynökség támogatása nélkül úgysem, a cég nem költ súlyos pénzeket fotózásra, csak válogat a fotóbankból, az ügynökség pedig leveszi a jutalékát, és mindenki boldog. A stock (pl. GettyImages, Alamy) és a microstock (pl. Shutterstock, Dreamstime) közt a leglényegesebb különbség, hogy mennyi pénz kerül a pénztárcádba egy-egy eladás után. A stock fotók magasabb áron kelnek el, de ha csak nem kiemelkedően jó kép, akkor ritkábban veszik meg, mint egy microstock oldalon, ahol napi soksok letöltés is elképzelhető, viszont jellemzően csak néhány centet kapsz egy-egy vásárlás után.
Őszintén szólva, nem igazán tudom, hogy maradnak életben a stock ügynökségek a lassan mindent elborító microstock oldalak árnyékában, de úgy tűnik, valamit tudnak. :) (Ami személyes tapasztalat, hogy GettyImages-en pl. a hagyományosnak mondható microstock témák, mint különböző tárgyak fehér háttér előtt/pózoló csajok, nem menők, ők olyan képeket keresnek, amik specifikusabbak, egyedibbek, talán.)

My latest images for sale at Shutterstock:

Haladjunk akkor szép sorban a negatívumokkal, aztán ha végigolvassátok, lesz néhány pozitívum is. ::) Mindenek előtt, a stock fotózás nem, ismétlem, NEM könnyű pénzkereseti lehetőség. Van rá példa, hogy remekül működik, de kreativitás, komoly egyéni ötletek nélkül ne akarj ebből megélni! Én elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem pár microstock portfóliót, mosolyogtam egyet, hogy haha, ilyet én is tudok...jjjja. Csak nem mindegy, hogy mennyien töltik le! És az sem mindegy, hogy hol... :) (Kezdődnek a bonyodalmak...) Cifrázás nélkül, ha van pár remek virág fotód, húsz portréd a házikedvencedről, meg tíz szétplugin-olt művészi képed (szigorúan urban acid, de erről majd írok egyszer egy vitriolos bejegyzést :] ), amiket agyondicsértek flickr-en, akkor ne vágj bele, mert ezekből nem fogsz sokat eladni (ha egyáltalán átcsúsznak a rostán). Ami microstock site-okon nagyon megy, az a fentebb említett mindenféle izolált dolog (meggymag zöld háttér előtt, kalapács kék háttér előtt, bármi fehér háttér előtt), és az emberekről bármilyen cselekvés közben készült képek (az illusztrációk/vektorok most nem téma, mert ahhoz még ennyire sem konyítok). Ha nincs softbox-od, és pár kiárusítható barátnőd/rokonod, akkor eléggé meg leszel lőve (mint én). Érdemes eldönteni még az elején, hogy mi az, amire specializálódnál - így egy vevő nagyobb eséllyel néz rá a portfóliódra a későbbiekben (nagy kedvencem, nem tudom megállni, hogy ne linkeljem be: Isselee , többek között emiatt ).
Én személy szerint próbálok ráállni a városképek, Magyarország vonulatra (bár a turizmus részleg nem fizet túl jól), de egyébként töltök, ami jön (de nem is ebből akarok megélni).

Ha megvannak a képek, amikkel szeretnél próbálkozni, jön a neheze, az előkészítés. Nem, nem jó, ha megnöveled a kontrasztot, és a szaturációt, mert még az ISO80as kép is rohadt zajos lesz. Érdemes átolvasni pár cikket arról, hogy csináljunk jó minőségű, zajmentes végterméket képeinkből (kulcsszavak a google-hoz: noise, noise reduction, blur) - én simán a NeatImage nevű szoftvert használom, de kinek mi a zsánere. A lényeg, hogy a végtermék a megfelelő helyen legyen éles, és mindenhol zajmentes. Ez minden szegmensre igaz nagy általánosságban, állítólag a "művészi" zajt elfogadják, vagy ha nagyon különleges a kép, hajlamosak átsiklani a technikai problémákon, de nem éri meg a kísérletezgetést (szerintem). Ha ez meg van, már csak a kulcsszavak kitalálásán kell túlesni, és lehet várni arra, hogy egy admin rámondja, hogy approved - majd anyázni, ha mégsem fogadják el. (Kulcsszavak - a lényegi elemek a képeden, amik alapján a potenciális vevők meglelik. Nem érdemes túl sok hülyeséget beírni, mert baromi zavaró, ha a "blue house" keresésre kiugrik egy fehér házfal előtti sárga rózsabokor, ráadásul úgyse veszik meg, mert nem ezt keresték. Tömörören, ami a képen van, azok legyenek a keresőszavak!)

Ennyi rizsa után, miután mindenki elriadt, jöhet pár pozitívum a kitartóbbaknak. A stock-fotózás a 20. visszadobott kép után mélyen elgondolkodtatja az embert, hogy mit is csinál rosszul. Leülsz, átnézel egy csomó fényképet az oldalon, ezeket vajon miért fogadták el, majd megnézed a visszadobott halmot, és nem érted, hogy "mikor a flickr-en bezzeg 8 szívet és 30 csillogó kommentet kapott"...éééés bizony, rájössz, hogy rossz a vágás, alulexponáltál, túlművészkedted, eladhatatlan, és Rajtad kívül a kutya nem találja érdekesnek. Úgyhogy agytorna indul, elkezdesz szelektíven válogatni, nem ész nélkül, használni a fehér-egyensúly beállító pipettát, rájössz, hogy komponálni is lehet... :) Ráadásul önbizalomhiányos embereknek nagy fícsör, amikor megjön az első eladás - nahát, valaki pénzt adott ezért? - , az első átutalásról nem is beszélve... Ahhoz, hogy valaki megéljen belőle, persze rengeteget kell dolgozni, modelleket, műtermet, helyszíneket fizetni, ere viszonylag kevesen vetemednek - de aki tanulni, fejlődni akar, annak szerintem kitűnő terep! Én legalábbis így fogom fel, önbizalom-növelő terepasztal, ahol egy kis mellékes is csurran-cseppen, ha jó napom van...persze nekem még mindig csomó képem visszadobja a microstock, de azok mennek a GettyImages-re, és mindenki boldog, legfőképpen én, hogy mégiscsak van az egésznek értelme. :)

És aki ezek után valami perverz okból kedvet érez a dologhoz, alább lelheti pár népszerű microstock oldal linkjét; ha ezeken regisztráltok, az én referenciaszámom alatt, az nekem hoz pár centet, ami a cégtől vonódik le, nem tőletek :)

dreamstime.com
- ha az oldalról regisztrálsz, használd a 'res1052644' unique referral ID-t

Submit Photos to Shutterstock and make $$$!
- ha az oldalról regisztrálsz, használd a '294214' referencia ID-t, és indulhat is a képfeltöltés - sok sikert :)

Update: valami hiba miatt nem tudom beállítani, hogy a reklám-linkeknél a képeket is mutassa ez a *$ß÷×¨* blogmotor...ez van, sokat nem vesztetek. :)

Ingyenreklám VIII. - Zseniális

2009-09-23T19:49:00.002+02:00

Nem találok rá szavakat...sajnos vagy nem sajnos, elsősorban angolul jól tudóknak lesz mulatságos, mindenképp érdemes végignézni! :D

Földalatti séták I. - Saline Turda

2009-09-17T19:26:00.004+02:00

Kedves, türelmes Olvasóim, végre eljutottam addig, hogy visszatérjek a blog-projekthez. Mindenkitől köszönöm a türelmet - van itt még bárki? :] - , és a borongós ősz ellenpontozására ma a nyári Erdélybe látogatunk. Némi üröm a napfényben, hogy a föld alá fogunk vonulni a stabil 12 fokba, nevesítve a tordai sóbányába...kabátokat fel! :)

Szokáshoz hűen kezdjük az elmúlt évszázadok bugyraiban a kóborlást. Az Erdélyi-medence altalaji sóképződményei a Badenian-Welicián korban keletkeztek, az erdélyi sókészlet mintegy 13,6-13,4 millió éves. A só az elszigetelt tengerek fenekén rakódott le, a meleg és viszonylag nedves, enyhén szárazságra hajlamos éghajlati viszonyok közepette.

A tordai sóbánya már az ókorban ismert volt, a rómaiak ideje alatt is folyt a felszíni kitermelés (drága jó rabszolgatartás), téglalap alakú, lépcsős formában. Aurelianus római császár kivonulása után a XI. századig nincs bizonyíték a só kitermelésének folytatására, de feltételezhető, hogy a helyi lakosság saját szükségleteinek kielégítésére tovább folytatta a kitermelést (majd biztos nem). A ma is ismert legkorábbi, a bányával kapcsolatos dokumentumot a magyar kancellária állította ki 1075-ben, ez a "Tordának nevezett vár..., a magyarul Aranyasnak, latinul Aureusnak nevezett hely" sóbányáinak vámját örökíti meg. Az idézett dokumentum nem nevezi meg tulajdonképpeni kitermelés Tordán való létezését, de a sóvám " ...az Aranyos és a Maros útján" való bevezetése működő sókitermelés mellett szól. Következő megjelenése az írásos emlékekben 1271-re tehető az erdélyi katolikus egyház iratai közt-ekkor kapta adományként a bányát Erdély káptalanja, és hozták létre az első sókamrát. A 17. század végétől, 18. század elejétől az erdélyi bányászat - így a sóbányászat is - általános újjászervezésen ment keresztül a Bécsi Udvar kezdeményezésére az erdélyi gazdaság fellendítéséért(1690ben nyitották meg a ma is létező termeket).

A kitermelés kezdetben -statikai okok miatt- a harang formájú nagytermekben történt (József, Mária Terézia és Antal termek), majd 1850 után a trapéz alakú aknákban folytatták. 1853-ban kezdték el a Ferenc József galéria ásását, melynek teljes hossza 917 méter. Ezzel egy időben felújították a Mária Terézia aknát, és mellette megnyitották a Gizella és Rudolf aknákat is. Egy-egy ilyen akna több százezer tonna sót biztosított több évtizeden keresztül, amit mindvégig szakképzett bányászok termelték ki, a függőleges kiemelés pedig apró bányászlovak által húzott csigaszerkezettel (kepel) történt. Az aknákban robbanóanyagot sosem használtak, kézzel/csákánnyal ástak le a sórétegig. Hogy megelőzzék a földréteg beomlását a sóra, a telér fölé ásott kitermelő gödröt vessző fonadékkal bélelték ki.

A bánya 1840-ben került kritikus gazdasági helyzetbe, mivel a marosújvári sóbánya egyre nagyobbá vált, de az 1850-es években a trapéz alakú tárnák megnyitásával a kitermelés újabb lendületet kapott.A XIX. század második felére a termelés hozamát és a kedvezőbb földrajzi fekvést tekintve a marosújvári sóbánya kerül előtérbe, így a tordai kitermelés sorsa megpecsételődött. 1862-ig folyt még ugyan termelés, de a XX. Század vívmányait a bánya vezetése nem kívánta alkalmazni, így a korszerűtlen kitermeléssel (sose volt jellemző, ehhe) messze elmaradtak a környező - désiaknai, marosi - bányák hozamai mögött. A "Solvay" vegyi üzemek megnyitása és a keresletnek az első világháború idején, különösen a katonaságnak tulajdonítható növekedése ellenére egy rövid fellendülés után a tordai sóbánya tevékenysége 1918 után tovább hanyatlott. A sóbánya 1932-ben történt bezárása után a második világháború idejéig feledésbe merült. Ekkor újra megnyították, s a város lakossága itt keresett menedéket a légi támadások elől. 1950-1992 között a "Ferenc József" galéria első 500 métere sajtfélék tárolására, érlelésére szolgált. A bánya 1992-ben került Torda és Erdély turisztikai látványosságai közé, ekkor nyították meg hivatalosan a nagyközönség számára.

Napjainkban a tordai Sóbánya a sóbányászat történetének valódi múzeuma. A bányászati munkálatok, a sószállítás technikájának kitűnő állapotban való konzerválódásának, valamint a turisztikai objektummá való átalakítását megelőző körültekintő munkálatoknak tulajdoníthatóan a bányában a történelem és a mítosz harmonikusan kapcsolódik össze.
A sóbánya levegőjének magas páratartalma, egyenletes hőfoka, abszolút allergén-, kórokozó mikroorganizmus- és pormentessége, valamint a kedvező koncentrációjú NaCl aeroszolok kétségtelenül gyógyító hatással van a légzőszervi megbetegedésekre. A felszín alatti mikroklíma elsősorban az asztmásoknak, allergiásoknak, légúti gyulladásos betegeknek ajánlott, de egészséges pácienseknek - sportolóknak, dohányosoknak, szmogot szívó városlakoknak- is jót tesz egy ilyen környezetben megtett séta. Jelenleg gyógykezeléseknek és kulturális rendezvényeknek (kiállítások, koncertek) a ,,Rudolf"(Szent Miklós) és Gizella bányák adnak otthont.

Nyitva tartás (helyi idő szerint):
9-17 óráig, de 15.30 után már nem engednek be látogatót. Télen 13.30 az utolsó indulási időpont.
Belépő:
Felnőtteknek: 8 RON
Gyerekeknek, diákoknak: 4 RON
12 napos bérlettel felnőtteknek: 60 RON
12 napos bérlettel gyermekeknek: 30 RON

Ennyit az érdemi infókról. :) Miután leparkoltunk, arrébb tessékeltünk egy kutyát és elengedtünk két szénás szekeret,érdemes az Attila keresztnevű magyar "touristguide"-t leszerződtetni a tárlatvezetésre. Fantasztikus hangon és előadásmóddal énekeli a székely himnuszt a hatalmas teremben, és rengeteg plusz infót oszt meg az arra járókkal - amiket most nem lövök le, ne vegyem el a kenyerét. :) Ottjártamkor a nagyterem elég kaotikus állapotban volt - lásd lentebb -, épp fejlesztenek; ha minden jól megy, jövőre komplett koncertterem, szabadidőközpont és sportolási lehetőségek is várják az idelátogatókat. Aki Kolozsváron, vagy közelében jár, annak mindenképpen kötelező program - állványt tessék vinni, az irdatlan belmagasság miatt vakus kompakt géppel kézből nem lehet értékelhető képet készíteni! :)

Források: erdélyi turizmus, Torda

További képek pedig itt.

Mentegetőzés-féle

2009-07-28T07:35:00.002+02:00

Kedves maradék Olvasóim! Sajnos hónapok óta nem jutottam ide, de igyekszem százfelé szakadni, és mindennel foglalkozni, amivel szeretnék...nem egyszerű. :) Az elmúlt hetekben egy bemutatkozó honlapon dolgoztam, ami természetesen még nmincs kész, de legalább már megmutatható állapotban van...íme, aki érdekel, itt nézelődhet: gingerphoto

Visszatérek majd a szokásos bejegyzésekhez, erdélyi kiruccanásom eredményeképp várható Bánffyhunyad, Kolozsvár, Torockó beszámoló, és persze magyar helyszínek is...köszönöm a türelmet!

Jóízű sonkafalást...

2009-04-10T19:12:00.002+02:00

...minden kedves Olvasónak! Poszt lesz, pihenés nem lesz, hétfőn meló lesz, de igyekszem. :)

Várak-túrák XI. - VESZPRÉM

2009-03-07T12:55:00.008+01:00

Szép jó napot mindenkinek! Most, hogy hetekre elmerültem a stockfotózás világában, és egyszerre három ügynökséggel vívok szélmalomharcot képeimmel (kéne a mellékes ezekben a válságos időkben, na), valamint egy másik - egyenlőre űrtitkos - projekttel is foglalkozom, a blog sajnos hanyagolódik. Igen, a flickr is hanyagolódik. Lassan a dugámba dőlök, de legalább itt a tavasz. :) Ennek örömére most egy újabb csodaszép magyar városba kalauzolnám kedves olvasóimat - túracipőt fel, és irány a királynék városa, Veszprém.

A hét dombra épült város története a korai bronzkorban kezdődik, leletek tanulsága szerint már ebben a korban település állt a Bakony és a Balaton-felvidék találkozásánál. I.e. 1000 körülre tehető a mai vár legkorábbi őse, a Várhegy tetejére húzott földvár, mely egészen a római korig vigyázta a vidéket. A birodalmi sas hagyatéka az 1957ben a Vár területén meglelt Szent-György kápolna alatti, három méter mélységben megtalált épületmaradványok. Ennek, és a városon átvivő római út ellenére erődítmény maradványait nem lelték meg a várhegy fennsíkján, így feltételezhető, hogy csak a Honfoglalás után kezdték újra megerősíteni a település védelmét.

A magyar honfoglalás idején a Dunántúlnak ezt a területét a fejedelem családja vette birtokba, s Veszprém az Árpád-ház birtoka lett. A fejedelmi szállásterületet a többi törzs gyűrűje, valamint jórészt lakatlan, de katonailag ellenőrzött gyepű (határsáv) is védte. Előbb Géza, majd fia, István is a várost választotta székhelyéül, utóbbi itt győzte le Koppányt, majd királyi lakhelyet építtetett a várban templommal, és görög apácákkal benépesített kolostort alapított a város egyik legszebb helyén, a Séd völgyében (fene a gusztusát). Veszprémben alapította meg az ország első püspökségét is, emellett a város várispánsági székhely is lett. Gizella révén innentől datálódik királynéi székváros elnevezése, a veszprémi püspök pedig a királyné kancellárja és koronázója lett.

Magának a várnak az első említése egy 1202es okiratban történik, majd legközelebb 1242ben, mikorra is kiépül a külső védmű, a kettős főkapu és a palánktornyok. A tatárjárást viszonylag simán megúszta, azonban az azt követő trónviszályok során 1276 nyarán a királyi házhoz hű Csák Péter nádor katonáival lerohanta az osztrák hercegekkel szimpatizáló Németújvári Péter püspök székhelyét. Iszonyatos mészárlás után felgyújtották az addigra remekül megerősített várat főiskolástól-könyvtárastól, és kifosztották a teljes püspökséget, mely csak évtizedek múltán tért magához a sokkból.

Károly Róbert király 1313-ban a veszprémi püspöknek adományozta a Veszprém megyei ispánságot, ezzel a vár mindenkori ura a püspök lett. 1412-24 között Castiglione Branda olasz bíboros lett a veszprémi püspök, aki jelentős építkezéseket folytatott; az ő nevéhez fűződik a belső és külső vár különválasztása, a vár tornyos megerősítése, a felvonóhidas kapu és a belső várban az emeletes püspöki palota megépítése. A következő mérföldkő a város életében a reneszánszkori Veszprém nagy formálója, Mátyás király híres diplomatája, Vetési Albert püspök. Az ő oklevelei őrizték meg a középkori Veszprém több, azóta elfelejtett városrészének nevét, megújíttatta a Szent György-kápolna falfestményeit, kapuját vörös márványból faragott címerével díszítette, a székesegyházban vörös márványból készített oltárt állíttatott, orgonával látta el és ispotályt alapított a káptalani részen. Ekkor egyébként a törökverő Kinizsi Pál volt a megye főispánja.

A mohácsi csatavesztés után előbb Ferdinánd császár emberei foglalták el, majd három év múlva János király csapatai telepedtek be a városba. 1537ben enyingi Török Bálint (pontosabb kortörténetért lásd Egri csillagok), majd még ugyanebben az évben Puchain Vilmos vette vissza. A sok ostrom által megrongált falak megerősítésére gyakorlatilag nem volt idő, így 1552ben Ali pasa 10 nap alatt be is vette a várat (némi árulói segítséggel). Ezután is rájárt a rúd Veszprémre, előbb egy hatalmas tűzvész pusztította el a házakat-templomokat, majd 1566os visszavétele során a törökök a székesegyházat is hagyták porig égni. Ezután pár évente változott a hadiszerencse, és a vár ringlispílként forgott a török-osztrák-magyar kezek közt.

I. Lipót király 1702ben a vár lerombolását rendelte el, melynek végrehajtásával Steindorff ezredest bízta meg a Haditanács. Ez azonban II. Rákóczi Ferenc szabadságharca megakadályozta. A város 1704 tavaszán meghódolt a Fejedelem tábornokának, Forgách Somonnak , de nem sokkal ezután Heister császári tábornok foglalta vissza, és a várat a várossal együtt felgyújtotta. Egy 1723. évi törvénycikkely véglegesen megszüntette Veszprém végvári jellegét és vele együtt kiváltságos helyzetét is. A belső vár kapuját egészen, a belső és külső várat elválasztó falat részben Acsády Ádám püspök 1733ban romboltatta le. Rá harminc évre Fellner Jakab kapott megbízást a Püspöki Palota helyreállítására. A XVIII. században már csak új paloták, templomok és házak épültek a lerombolt vár területén.

A Vár és környékének helyreállítása a XIX. század elején kezdődött, ekkor kapott klasszicizáló köntöst a török kori alapokra épült Tűztorony. A mai belvárost meghatározó városkép a XIX-XX. század fordulóján alakult ki - megépült a Városháza, lebontották az Óváros tér közepén álló épületeket, 1860 körül felépült a neogótikus jegyeket viselő Angolkisasszonyok zárdája, temploma és iskolája, 1880-ban elkészült a Megyeháza, mely ma is a megyei közgyűlésnek ad otthont, illetve az egykori főispáni lak.

A Hősök kapuja néven is ismert Főkapun áthaladva a Vár utcán illik felsétálni a Szent Mihály székesegyházig, illetve a mellette található püspöki palotáig és Gizella kápolnáig. Aki kevésbé érzékeny a keresztény emlékekre, az tegyen itt egy balkanyart, és irány a 48 méter magas Tűztorony, melynek tetejéről fantasztikus kilátás nyílik a városra, és a környező dombokra. A torony zenélő szerkezetét a rendszerváltás után újították meg: az óramű azóta óránként Csermák Antal veszprémi zeneszerző hangulatos verbunkosát játssza. Ottjártamkor egyáltalán nem volt tömeg, egy kedves gondok szedte a jegypénzt, és mesélt érdekes történeteket a városról és az épületről, érdemes meghallgatni.

Továbbsétálva a Vár utcán északnyugat felé az eklektikus stílusú, timpanonos megyeháza elé jutunk, mely bejelentkezéssel munkanapokon meglátogatható (nekem kimaradt). Végigslattyogva a várfalig végül eljutunk az első magyar királyi pár szobráig. Az alkotás Ispánky József alkotása, és 1938 óta díszíti a várfalat. A lábuktól nyíló panoráma lenyűgöző a Bakony vonulataira és a környező pirostetős házakra. Balra nézve gyönyörű a rálátás a Szent István-völgyhídra - mely a Jeruzsálem-hegyet köti össze a Temetőheggyel -, valamint a mellette magasodó Szent László templomra is.

Jobb kéz felé magasodik a káptalani kereszt a Szent Benedek hegy sziklaszirtjén, mely eredetileg honfoglaló őseink temetkezési helye volt. Egy kis lépcsőn kisétálva a szirtre szintén mesés a kilátás, ami itt a semmi közepén még felejthetetlenebb élményt nyújt. Visszatekintve a szirtről a vár felé, integethetünk a bátortalanabb turistáknak. :)

Ha Veszprémben járunk, a múzeumok és kiállítások bejárásán túl semmiképpen se felejtsünk el ellátogatni a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkba! Ha több napot töltünk a városban, érdemes túrázni a környező lankák közt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park tanösvényein, vagy átruccanni Várpalotára, esetleg Csopakra.

Tematika VI. - Éjszakai fények

2009-02-22T13:13:00.005+01:00

Ha már beleugrottam a múltkor a naplemente után a kék órás témába, akkor haladjunk tovább napszakok szerint, és nézzük, mire érdemes figyelni éjszakai képek készítésekor! Természetesen kifejezetten amatőr szinten, messzemenő következtetéseket ne vonjon le senki, elsősorban városi fényképekről lesz szó :)

A legelső dolog a témaválasztás! Ezt nagyban megkönnyíti a tény, ha valamely turisztikai látványosság környékén, netalán egy külföldi nagyvárosban sétálunk...de ha csak az időt szeretnénk elütni, akkor is érdemes nyakunkba akasztani a gépet, és felfedezni a város éjszakai fényeit! Mielőtt valaki patriotizmussal vállalna, nem hiszem azt, hogy csak székes fővárosunk dzsungelében lehet remek éjszakai fényeket befogni - viszont nekem itt van lehetőségem éjjel kóborolni, így a nagyvárosi képek lesznek túlsúlyban...kommentben jöhetnek máshonnan valók :)

Mikor először fényképeztem éjszaka, megdöbbentett, hogy egy nappal oly szánalmas kinézetű, kutyapiszkos, szemetes belvárosi utca milyen átalakuláson megy át a sötétség jótékony leple alatt. A kóbor fénypászmák remekül eltüntetik a retusálandó dolgokat! Főleg, ha célzottan ez a funkciójuk, amire néhanap már akad is példa.

Amit laikusként megtanultam már a legelején, az három dolog:
- ne féljen az ember lehajolni, és más perspektívából fotózni (éjjel nincs annyi szemlélődő, aki kiröhöghetné, mert a gépe mellett guggol),

- állványt nem otthon hagyni,

-és elsősorban a rekeszértékkel (f/) játszani! A kompakt gépek többségénél is van a programtárcsán erre egy külön gomb (Aparture priority, AV, A), érdemes erre tekerni, és 8-11es rekeszértékre állítani. Ettől a fények csillagosabbak lesznek, nemcsak fényfoltok a képen, és a nagyobb mélységélesség miatt a háttér is szépen ki fog rajzolódni(van, aki f/15-20as értékket alkalmaz, nekem az már nem elég természetes, de ízlések és pofonok ugye) .Ez természetesen sokszor akár 1-2 másodperces expozícióval is járhat, így elengedhetetlen a stabil állvány!

Stabil állvány; kezdetben vala egy remek GorillaPodom (ez itt a reklám helye), aminek legnagyobb előnye, hogy ha eggyel nagyobb méretet vesz az ember az ajánlottnál, akkor a gépet felrögzítheti gyakorlatilag akármelyik lámpaoszlopra, vasrácsra, korlátra (elvileg az ajánlott méretet is, de fő a biztonság :)). Ezzel remek alsó perspektívás képeket is lehet készíteni, könnyen szállítható-tárolható, mindössze egy komolyabb hibája van; nehéz egyenesre belőni a képet. Ezen viszont bármely képszerkesztő program könnyedén segít :)

Ha nagyobb, "komolyabb" állványra vágyunk, érdemes nem a legolcsóbbat választani. Amelyik állvány nyeklik-nyaklik, csikorog, nyikorog, és nem nehezebb fél kilónál, az enyhén szólva sem lehet funkcionális. Hivatalosan egy állvány általában olyan nehéz gépet bír el stabilan, amekkora az önsúlya - ez kompakt-bridge gép esetében nem korlátozó tényező, de egy nagyobb tükörreflexes gépnél már figyelni kell erre a kitételre - természetesen egy állvány súlya mindig növelhető a középső oszlopra akasztott homokzsák súlyával. :)

Állvány híján is készíthető használható kép, ha odafigyelünk az alábbiakra; legfontosabb, hogy felejtsük el az automata beállításokat és a "nightscene" módot, mert abból nem lesz semmi. Bűvészkedjünk kicsit; VAKU KI, ISO értékek fel, ISO 600-800ig, expozíció-korrekció +1-2 FÉ(így a gép több fényt enged be). A gép legszélső ISO értékét ha lehetséges, kerüljük, az csak arra való, ha az éj sötétjében lezuhant elénk egy A360as, és nincs más, amivel megörökíthetnénk (borzasztó zajt generál). Ezután két egyszerű lehetőségünk van: vagy beállítjuk a legtágabb rekeszértéket, amink csak van (ez általában 3,5-4,5 közt változik), és hagyjuk, hogy a gép beállítson ehhez egy zársebességet, amit jó esetben ki tudunk tartani (1/20ig általában megy), vagy beállítjuk a zársebességet 1/20-25 körül, és meglátjuk, milyen rekeszértkkel operál a gépünk. Ha tudjuk, könyökünket, karunkat támasszuk meg valamely falfelületen, az sokat segít! Jegyezzük meg, az a kép, amely túl sötétnek tűnik a kijelzőn, sokkal több részletet hordoz, mint egy beégett fotó! Ha van helyünk, ne töröljünk nyakra-főre, meg fogunk otthon lepődni, hogy egy kis highlight/levels művelet mit ki nem hoz a felvételünkből. (Az alábbi képek mindegyike állvány nélküli.)

Visszatérve a vaku témára, nem véletlen emeltem ki; agyvérzést lehet kapni az egyszeri turistáktól, akik a Halászbástyáról vakuval nyomják kompakttal a Parlamentet...minden gépen van kikapcs gombja, használjuk! Éjszakai felvételeknél a vaku egyetlen értelme - az én szintemen persze - , hogyha magunkat szeretnénk lefényképezni valamely látványosság előtt. Ha nincs állvány, akkor így jártunk, mi szép fényesek leszünk, a háttér pedig sötét, néhány fénnyel (ld lentebb), de emléknek/bizonyítéknak, hogy arra jártunk, megfelel. Aki állvánnyal is bűvészkedne, annak ajánlom a hosszú záridőt - ekkor a vaku villanása után a blende elég ideig nyitva marad ahhoz, hogy a képünkön a háttér is szépen megjelenjen. Akik a vakut fényfestésre használják, azok már a poszt elején feladták az olvasást, úgyhogy erre nem térek ki. :)

Még egy bónusz a végére: a kép a Budapesti Állatkert denevéres/éjszakai rágcsálós részében készült - én szeretem az "UFO-sújtotta övezet"-színt, és remek példája annak, hogy egy unalmas terráriumot mennyire máshogy mutat a fény...

Ingyenreklám VII. - Párizsi látkép

2009-02-17T20:21:00.003+01:00

Röviden, tömören...
Fantasztikus párizsi látkép itt: http://www.hyper-photo.com/grandes/paris.html
Kattingass a részletekért, nézz be az ablakokon...

A közeljövőben pedig ezek várhatók, ha összeszedem magam végre...köszönöm a türelmet.
Český Krumlov, Csehország

Szentendre

Algarve, Portugália

Várak-túrák X. - DRÉGELY

2009-02-05T15:24:00.002+01:00

Szép jó napot mindenkinek, ma ismét hazai tájakra vándorlunk…méghozzá a Börzsöny északi csücskébe, hogy a határtól pár tíz kilométerre az őszi erdőben felsétáljunk a 444 méter magasan fekvő, híres drégelyi vár maradványaihoz. A képekért újfent elnézést, délelőtt még ragyogó napsütés volt, délután pedig már hófehér ég esőszaggal…szokásos balszerencse, próbáltam keretezéssel kompenzálni (de nem vagyok biztos benne, hogy jobb lett).

A történelmi háttérről bizonyára mindenkinek beugrik ez-az, ha más nem, kedvenc költőm, Arany János ballada-indító sora, mely szerint „felhőbe hanyatlott a drégeli rom”…nos, épp így jártam én is. :) A személyes vonatkoztatásoktól eltekintve, a vár története pár száz évvel ezelőtt kezdődött. 1274ben Dragul (Dráguly) faluként szerepel, amely a Kacsics nembeli Marót birtoka, aki azonban a lázadó kunokhoz csatlakozott, ezért IV. László király e birtokától megfosztotta és azt a Hunt-Pázmán nemzetségből származó Dersnek és Demeternek adományozta, 1285ben.

1311ben a trencséni kiskirály, Csák Máté kezére kerül, aki 1321ig tart őrséget a falak közt. Drégely 1390ig királyi várként szerepel a feljegyzésekben, ekkor zálogosítja el IV. Zsigmond király közel 30 évre. A mohácsi vész után Várady Pál püspök fennhatósága alá kerül. 1544től, Nógrád és Esztergom eleste után első vonalbeli végvárrá válik, bár az omladozó falak javítása nem ennek megfelelően történik (konkrétan sehogy, épp válság volt…).

A török hadak 1552, július 6-án kezdik meg ostromát. Az érsek által kinevezett Szondi György a félelmetes túlerő ellenére (12000 török ellen 146 végvári vitéz), 4 napig védte embereivel a várat. Az utolsó, június 9-én indított ostromban a kapitány a várkapunál halt hősi halált, és az őrség is elpusztult. Az ostrom során rommá lőtt falakat a török már nem építette fel, hanem a vár alatti Palánk falu területén építettek 1575-ben - a jelenlegi templom közelében - egy palánkvárat, amely kétezer lovas befogadására volt alkalmas. Ennek következtében Drégely vára nem jutott többé katonai szerephez, ellenben létrejött a máig létező település, Drégelypalánk.

Ali pasa és serege még 41 évig uralta a vidéket, majd Pálffy Miklós érsekújvári generális közeledő hadai elől menekülve mind a palánkvárat, mint a romokat felgyújtották. 1605. december 23-án Rhédey Ferenc, Bocskay István hadvezére foglalta el Drégelypalánkot Rudolf császár seregeitől és meg is tartotta azt a fejedelem számára az 1606-os bécsi békéig. 1619-ben Bethlen Gábornak hódolt meg a vár. Közben a közeli nógrádi vár törökjei folyamatosan támadták a palánkvárat, de nem sikerült tartósan bevenniük az egyre jobb zsákmánynak számító erődöt.

A török uralom megszűnése után 1735-ben a megfogyatkozott lakosság pótlására katolikus németeket telepítettek Palánkra. Ezzel egy időben kezdődött meg a falak köveinek széthordása az építkezésekhez. Az egykori erődítmény állapota az 1980-as évek végére olyannyira kritikusra fordult, hogy félő volt, néhány évtized múlva már semmi sem marad belőle, ezért felvetődött a rekonstrukció gondolata. Az első próbálkozásokat a Honton élő Gál János, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem rektora tette meg, akinek vezetésével az egyetemisták kivágták a bozótot, padokat, asztalokat helyeztek ki. A vár állaga azonban vészesen romlott tovább.

A gesztor szerepét az 1991-ben megalakított Drégelyvár Alapítvány vállalta magára, amely eddig 35 millió forintot fordított a várra, amelyből 611 köbméter fal épült meg. A nyugati fal már elkészült, az északi fal is masszívan áll, bár még dolgozni kell rajta és megkezdődött a keleti fal építése is. Az állagmegóvás az Országos Műemléki Hivatal tervei alapján történik (további infók itt).

A sziklavár hosszan elnyújtott alaprajzú, megközelítően észak-déli tájolású. Bejárata a déli oldalon van, melynek sziklába vágott kapunyílása ma is látható. A bejárat közelében ugyancsak sziklába faragtak két négyzetes mélyedést és további lépcsőket. A vár északi fala még több méter magasságban áll. A romterület belsejében négyzetes, falazott, feltöltődött vízgyűjtő és több kapunyílása, valamint néhány nagyméretű lépcsője megmaradt az utókornak. 2004-ben itt helyezték el Melocco Miklós hatalmas kőtömbbe vésett alkotását, amely a drégelyi csatát idézi.

Autóval neki indulva a Börzsönynek, viszonylag jó minőségű autóút visz a vár felé, azonban kitáblázva mindössze egy helyen van, egy vasúti átjáró előtt. Érdemes még a faluban megkérdezni a pontos útvonalat, és ne essünk kétségbe, ha a hegyre autózva kilométerek át nem jön szembe senki, nem tévedtünk el. A romok bejárása után természetesen kötelező a séta a környező erdőben! :)

Várak-túrák IX. - Rožmberk nad Vltavou, Csehország

2009-01-24T15:26:00.005+01:00

Dobrý den ismét, mai utunk újból Csehország déli tartományába, Bohámiába vezet majd, egy bűbájos kis faluba az erdő közepén, csordogáló Moldvával, csicsergő madarakkal, és tűző napsütéssel…vár Csehország egyik legrégebbi vára, Rožmberk nad Vltavou.

A kastély legrégebbi része a 13. században épült a Vítek családnak. Az akkori építészeti szokások szerint a kastély két részre tagolódott, egy felső (upper) és egy alsó (lower) szárnyra, a két részt egy igen magas híd köti össze. Az utóbbi a fiatalabb, fehér rész a négyszögletes toronnyal, míg a felső rész az ódonabb, nem látogatható jobboldali szárny, a öreg kerek toronnyal, melynek neve Jakobínka. (Mire ezt kisakkoztam…) Az eredeti épületből sajnos egy 1522es tűzvész következtében csupán a torony maradt meg.

A látogatható felső kastélyt a 14. század első felében húzták fel, majd a tűzvész után építették újra. A 17. században jelentős változtatásokat hajtottak végre rajta, az akkori reneszánsz elvárásoknak megfelelően (tágasabb ablakok, belső udvar). A négyszögletes kilátótornyot a 19. század során emelték, neo-gótikus stílusban, hogy teljes legyen a kavalkád. :)

A kastély neve az építtető címerpajzsáról kapta a nevét, melyen egy ötszirmú piros rózsa látható. Ez a motívum a kastély külső falain, és a belső dekorációban is végig vonul – nem csak a várban fedezhetjük fel, hanem a falu főterén álló St. Nicholaus templom külső díszei közt is. Stilizált változata pedig a falakon, ajtókon is fellelhető.

A vár történetét tovább folytatva, a következő fontos évszám 1420, mikor is II. Ulrich von Rosenberg elzálogosítja a várat egy osztrák hercegnek, így szerezve pénzt a husziták elleni harcokhoz. Később sikerült visszavásárolni, majd újra zálogba csapta, és csak 1600ban került vissza a családhoz, Peter Wok von Rosenberg révén. Ezután az épület és a hozzá tartozó birtok jópár kézen átment, végül 1620ban a királyi származású Buquoy-család tulajdonába került. Az ő fennhatóságuk alá tartozott egészen a második világháború végégig, mikor is a cseh nemzet tulajdonába került. Pár évvel később Csehszlovákia egyik első kastélymúzeumaként nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.

A Buquoy grófok alatt a kastély sok változáson esett át, a legszembetűnőbb a már említett négyszögletű torony, de a belső termek kialakítása is sokat változott, pozitív irányba. Sajnos a belső kastélytúrára nem volt időm benevezni, de többek állítása szerint mindenképp érdemes körbejárni a kastély termeit, megcsodálni a reneszánsz stílusú lovagtermet, a freskókat, és a festményeket, meghallgatni az itteni Fehér Hölgy, Perchta von Rosenberg legendáját, és megnézni a kilátást a vártoronyból – ami ottjártamkor sajnos nem volt nyitva. :(

A vár mögötti úton felsétálhatunk egy viadukthoz, ahonnan remek panoráma nyílik a Moldva kanyarulata mentén elterülő településre. Visszagyalogolván a fő térre, érdemes megnézni a már említett St. Nicholaus templomot, majd lesétálni a folyópartra, és keresni egy kellemes vendéglőt ebédünk elköltéséhez… :)

Ingyenreklám VI. - Richard Hammond

2009-01-23T21:12:00.003+01:00

Tudom-tudom, lassan elharapóznak a YouTube-os bejegyzések a blogon...ígérem, visszafogom magam a jövőben, de ezt az egyet még muszáj... :) Ez legalább valamennyire témába vág - hogyan készítsünk 3 emberrel és egy szál kamerával profi partraszállós jelenetet?! Lebontottam az arcom.

Tudósítgatás I. - Budapest-Bamako rally 2009, start

2009-01-17T17:33:00.010+01:00

Még mielőtt valaki belém kötne, nem, nem vágyom újságírói babérokra. :) Mindössze ma reggeli élményeim, még inkább képeim szeretném megosztani az olvasókkal. Erősen magamutogató az eljárás, de talán még az exhibicionizmus határain belül maradok ezzel. :)

A Budapest-Bamako rally 4 éve indult először, a média figyelme tavaly irányult rá először igazán, amikor a lefújt Dakar helyén támadt űrt ki kellett tölteni valami hasonló eseménnyel. A túra célja a jótékonyság, a Marokkón és Mauritánián át Maliba tartó karaván rengeteg ajándékot, ruhát, gyógyászati kelléket szállít a legszegényebb, legeldugottabb falvakra. A résztvevők némelyike az autót is egy ottani iskolának, templomnak ajándékozza. További érdekességek, árak, fontos és hülye kérdések itt lelhetők.

És most lássuk a képeket! Mikor kiérkeztem, az autók közt hömpölygő tömeg egy pillanatra elbizonytalanított, aztán a kordon mögül rám kacsintott az egyik tiptop cseh Hummer kettes, és elvesztem. A gépet szem előtt tartva furakodtam beljebb, ahol szerencsére lehetett tömeg-mentes placcokat találni. Kicsivel később, mikor már a harmadik másfél millás fényképezőgépet láttam előttem elsuhanni, rájöttem, hogy nem az én gépem a legdrágább ám itt... (persze nekem igen :))

Kezdjük talán az érdekes autók kategóriával...ezekhez igazából nem is kell kommentár, az első egy gyönyörű Citroën DS 20, a másik pedig egy strapabíróbb jószág, konkrétan egy Csepel D420 tűzoltó. A harmadikat nem sikerült pontosan beazonosítanom, de amennyi csomagot elbír, igen imponáló.. :)

Mint tudjuk, az ördög is a részletekben rejlik, itt sem volt ez másképp. Személyes kedvencem a Toyota motorháztetőjén tapadó kis plüssfigura, de mint alant látható, volt itt minden, a szó szerint angol WCtől az extrém vésztelefonig (igen, az a zöld az ablakban, az :)).

A fenti képből már sejthető, hogy a legőrültebb és ezáltal legfotózottabb csapat a Travel Channel (?) két autója körül gyűlt össze, akik már fél 9kor túl voltak pár üveg pezsgőn, és egy fél üveg Becherovkán (ettől külön szimpatikusak lettek), mindezt jól szabott lovagi öltözékben.

Sajnos volt, akinek nem indult jól a verseny, a gyári KTM motorból a szemem láttára folyt ki a hűtővíz...remélem, végül elhárították a problémát (vagy remélem, nem az volt, nem vagyok motorszerelő).

Ennyit mára az autókról, további képeket a flicr oldalamon leltek. Nyugodalmas szép estét mindenkinek. :)

Ingyenreklám V. - Mythbusters

2009-01-15T19:40:00.004+01:00

Szintén nem közvetlen témába vágó ajánló következik, de a Mythbusters epizódjai megérnek egy posztot - már persze ha van még valaki, aki nem ismeri a Discovery Channel két elvetemült mítoszrombolóját (Jamie Hyneman és Adam Savage). Kedvcsinálónak légyen itt egyik kedvenc epizódom, mely a hal és a hordó témáját járja körbe...Gatling rulez! :D

Tematika V. - Mit fotózzunk télen?

2009-01-10T11:24:00.010+01:00

A röpködő mínuszok és a kevés napsütés óhatatlanul rátelepszik az ember lelkére. Ilyenkor - hacsak nincs otthon saját stúdiója - a fotózásra kiéhezett ember sóhajtozva nézi a vakítóan fehér eget, gyűrögeti a fényképezőgépe pántját, és azon filózik, hova tudna mégis kimenni, és valami maradandót alkotni...Ha nem félünk a hidegtől, van elég pulóverünk és bálnazsír az arcunkra, akkor irány a szabadba!

Budapesti lakos révén a lehetőségek tárháza tárul ki az ember előtt - viszont nélkülöznünk kell a szabad, tágas tereket, és az érintetlen természet látványát. A fehér éggel sajnos nem lehet mit kezdeni, ilyenkor célszerű állványunkat is magunkhoz venni, és felkeresni azokat az épületeket, múzeumokat, amiket már hónapok óta szeretnénk megnézni - belülről. Pestieknek kiváló úticél lehet a Keleti pályaudvar felújított Lotz-terme, a Széchenyi-fürdő vagy a Természettudományi Múzeum.

Ha mindenképp szabadban szeretnénk sétálni és fotózni, érdemes olyan témát keresni, amely fekete-fehérben is jól mutat. Így a fehér ég problémája is kiküszöbölésre kerül, és megtanulhatjuk a Desaturate-Contrast parancsok helyes alkalmazását is :)

További alternatíva lehet a rossz időre, ha megvárjuk az estét - ami ugye ilyenkor már délután bekövetkezik :) -, és a telet kihasználva megtanulunk gyönyörű éjszakai felvételeket készíteni! Ehhez alapvető egy stabil állvány, egy szűkebb rekeszérték (f/8-11, de szubjektív persze), és hogy ha van a gépünkön rázkódáscsökkentő funkció, feltétlen kapcsoljuk ki! Állvány használatakor abszolút szerepét veszti, viszont általában zajossá teszi a képet - tükörreflexesnél pedig picit be is mozdítja.

Ha van olyan szerencsénk, hogy hatalmas hófelhők közelednek, akkor a napfény hiányával ne törődjünk - keressünk érdekes alakzatokat az égen, illetőleg sajátítsuk el a HDR-készítés alapjait! Utóbbi lényege röviden, hogy expozíció-sorozatra állítjuk a gépet (ehhez is érdemes állványt használni, hogy biztosan egyforma legyen a három kép), és alul-, illetve felülexponáljuk a témát. A kapott három képet pedig összerakjuk egy erre alkalmas programban - én a Photomatix Basic 1.2-t használom, ingyenesen letölthető innen - , így nem ég be az ég, és az alatta elterülő táj/házak is nem csupán fekete kontrasztként jelennek meg a képen. Persze ha mázlink van, ez az egész folyamat kihagyható, lásd hajós kép...de ez ritka :)

Ha a mínuszok ellenére is verőfényes napsütés van odakint, egy percet se habozzunk! A frissen esett hó-napfény kontraszt a legegyszerűbb témával is remekül mutat egy képen, ha pedig nincs hó, járjuk körbe a várost - az épületeknek mindegy, hogy téli, vagy nyári napsütéssel fotózzuk le őket... :) Ilyenkor érdemes rianó folyót, vagy befagyott tavat keresni, a vízen/jégen visszacsillanó fénnyel remekül lehet kísérletezni! Szoborparkba is érdemes ilyenkor menni, a látogatók száma elenyésző, és kedvére próbálkozhat az ember portréfotózással, és érdekes kontrasztok létrehozásával.

Amire fontos figyelni hó-, valamint havas táj fényképezésekor, hogy szegény gépünket megzavarja a sok fehér! Ha nem akarunk furcsa színezetű képeket kapni, érdemes játszani a White Balance beállításaival (az automata nem működik ilyenkor túl jól), illetve 1-2 értékkel felülexponálni a képet (igen, a fehéret felül! - Megkínlódtam vele, mire megjegyeztem, hogy a fehérre még rá kell húzni pluszban legalább egy értéket, ugyanis a fényképezőgépünk a sok visszaverődő fény hatására alapból alulexponálná képünket). Ha nem vigyázunk, olyan képek születhetnek, mint a lentebb láthatók, amik érdekesek ugyan, de a taglalt hibákat tökéletesen mutatják be... :)

Várak-túrák VIII. - Lánzséri vár (Burgruine Landsee), Ausztria

2009-01-04T18:27:00.005+01:00

Guten tag, kedves olvasók, ma nyugati szomszédainkhoz ruccanunk át egy kis várnézésre. Konkrétabban egy régi Esterházy uradalom romjait látogatjuk meg, a Fertő tó délkeleti csücske alatt pár tíz kilométerrel. A vár egykor Nyugat-Magyarország legnagyobb erődítménye volt, ma pedig Közép-Európa legnagyobb várromja - gatyát felkötni, indul a túra az oromra:)

A vár története a 12. században kezdődött, ekkor kezdték felhúzni a falakat a stájer Erchinger-család részére a 670 m magas hegyhátra. A 13. században a birtok és a vár a koronára száll, azt IV. Béla adományozza a tatárjárás után Lőrinc soproni főispánnak. Ekkorra még csak a lakótorony és a 310 méter hosszú várfal egy része áll.

A 15. században ismét több tulajdonosváltáson esik át a terület, Garai Miklós nádor után a Fraknóiak, Albert osztrák herceg, majd Weispiach Ulrich birtokába kerül. Az utóbbi özvegyét váltja Magos Ferenc, aki rablólovagi várrá változtatja az erődítményt, és innen tartja rettegésben a környéket évekig. Elfogása után előbb a Csázsár-, majd a Derssfy-család költözik a falak közé. Közben folyamatos toldásokon esik át a vár, a sokszögletű lakótoronyhoz egy gótikus lakószárnyat csatolnak. Ekkorra az udvart már négy falgyűrű (azokat pedig egy meglehetősen mély vizesárok) veszi körül, szinte bevehetetlenné téve az öregtornyot.

Az Esterházy-család 1612-től birtokolja a várat és környékét, házasság révén (Esterházy Miklós feleségül vette Dersffy Ferenc lányát, Orsolyát aki hozományként kapta a várat.) A nádor nem élvezhette túl sokáig kedvenc búvóhelyét, épp csak annyi ideje volt, hogy felújítassa a várkaput, őrtornyokat tetessen a megerősített falakra, és kiépítsék a belső udvari lépcsőházat. 1707-ben ugyanis az osztrák katonaság megszállja a várat, és egy baleset folytán a lőportorony felrobban, levegőbe repítve az épületek nagy részét. Ezután még megpróbálják helyreállítani, de 1772-ben tűz tör ki a falak között, és emiatt a lánzséri uradalom központját Lackenbach-ba (Lakompark) helyezik. Innentől számítva egész a közelmúltig csak az eső és a fagy dolgozott a falakon, impozáns rommá változtatva a kívülről bevehetetlen erődöt.

Megközelíteni az S31es autópálya felől, vagy a 62es úton érdemes, Mark St. Martin felé. Neudorf bei Landsee-t elhagyva jutunk Landsee-be, innentől ki van táblázva a hegyi út, mely a vár főkapuja előtti füves parkolóig vezet. Ottjártamkor szerencsére nem volt nagy tömeg – viszont jó idő sem. A jegypénztárban egy kedves néni gubbasztott, aki – miután elhűlve konstatáltuk, hogy elfelejtettünk eurót váltani – nagylelkűen a forintot is elfogadta, hozzátéve, hogy nem gond, majd nálunk elkölti. :) (felnőtt jegy 2,5 €)

Az erődítmény méretei már az útról nézve is félelmetesek, de a kapun belépve az embert szinte összenyomják a méteres vastagságú falak. A 17. századi nagy felújítások eredményeképp a szűk belső térségen kívül nem kevesebb, mint öt udvara van a várnak, melyek régen laktanyáknak és raktáraknak adtak helyet. A belső várba hat egymás után következő kapun át lehet eljutni, régen valamennyit vízárkok és tornyok védelmezték. (részletes térkép itt.)

A vár legfeltűnőbb része a sokszögletű lakótorony (donjon), melynek nyugati fala nem kevesebb, mint tíz méter vastag. A tömör falak közti keskeny úton, a várárkok fölött elsétálva (nincs bennük medve :)) juthatunk a legnagyobb belső udvarrészre – itt vannak padok, asztalok, tűzrakó hely, büfé (épp zárva volt), és olyan csillivilli mosdó egy régi raktárépületbe építve, amilyen itthon egy jobb vendéglőben sem akad, nemhogy egy várromban...

Tovább követve az ösvényt, a régi épületek és kapuk megcsodálása után (mindenre ki van szépen írva több nyelven, hogy mi volt, mielőtt rom lett volna) végre eljutunk a lényegig, a megmászható hatalmas őrtoronyig. Előtte persze érdemes körbejárni az oda vezető kis udvar beugróit, csodaszép képeket lehet készíteni az ódon kürtőkről és falakról!

Természetesen felfelé kaptatva is érdemes fotózni, egyenlőre elsősorban lefelé, már persze aki nem tériszonyos... :) Felérve viszont csodálatos látvány tárul a kitartó turista szeme elé! Osztrák precizitással karban tartott mezők, hatalmas erdőségek és hegyvonulatok, valamint Landsee látképe a távolban...még ködös időben is igéző látványt nyújtott!

tudom-tudom, kommersz az a virág ottan :)

Lefelé kaptatva érdemes megpihenni a vár erdős részein eldugott padok egyikén, vagy levezetésképp lesétálni a várárokba, és újfent morfondírozni azon, hogy milyen fenséges látvány is lehetett ez az erődítmény a maga korában, a sok puccos dámával... :)

Hát akkor...

2008-12-24T15:12:00.003+01:00

Békés, nyugodt karácsonyt mindenkinek! Bejglit mértékkel, karácsonyfatüzet poroltóval :)

Állati túrák III. - Delfin-túra, Lagos, Portugália

2008-12-20T12:27:00.010+01:00

Egy másik blog-bejegyzés kapcsán jutott eszembe, hogy hoppá, erről is van mit írnom... :) Tulajdonképpen az egyik legmeghatározóbb élménye életemnek a "dolphin-watching", amire nagyszerű lehetőségek kínálkoznak a portugáloknál Algarve-szerte.

A dolog tulajdonképpen egyszerű, a vállalkozó szellemű portugál vesz pár spéci csónakot (Rigid Inflatable Boat, azaz merev testű felfújható sporthajó), felfogad két fiatal biológust, akiknek az a dolguk, hogy a delfincsorda útvonalát és viselkedését tanulmányozzák, meghirdeti itt-ott, és dől is a pénz. Ráadásul még jól is csinálják! Elsődleges félelmem az volt, hogy az egész nem más, mint turistacsapda, de meg kell mondjam, kellemesen csalódtam bennük!

A kikötő-beli irodában fiatal, lelkes 'idegenvezetők' (diákok?) dolgoznak, náluk lehet érdeklődni, helyet foglalni, fizetni. Az ár nem feltétlen olcsó, de ha nem látsz delfineket, akkor felajánlanak egy következő alkalmat, vagy visszafizetik az árat. Természetesen 100% garancia nincs a delfinekre, mivel ez nem állatkert. Ha megvan a jegy - általában pár órával későbbre van csak hely, addig irány a strand vagy egy a város - , indulás előtt negyed órával érdemes a parton toporogni, és várni a beérkező csónakot.

kép a cég honlapjáról lopva, linket leld fentebb

Amitől tartottam még, hogy bevágnak minket egy katamaránba, vagy valami zárt hajótestbe negyven másik emberrel, és onnan lehet figyelni ablakon az óceánt, de szerencsére nem...sőt! Az RIB mindössze 10-15 ember szállítására alkalmas egyszerre (nem emlékszem a pontos férőhely számra), és ebből kettő a csoporttal tartó biológus/hajófelelős. Miattuk nincs az az érzése az embernek, hogy állatkertbe megy vagy hogy beleavatkozik az állatok természetes életmenetébe... A jó negyven perces út alatt (miközben a nyitott hajón arcodba vág az óceán és a szél, fantasztikus...!!!) hibátlan angolsággal mesélik el a delfinek - és a biológusok - életét, megnyugtatják a közönséget, hogy NEM etetik az állatokat, mindössze figyelemmel követik a portyázásukat, NEM avatkoznak bele a közösség napi rutinjába, valamint figyelmeztetnek arra is, hogy egy bizonyos határon belül nem közelítik meg a csoportot - és ez valóban így is van!

Mikor feltűnnek az első hátuszonyok, azonnal leállítják a motorkat, és az izgatott turistákat a delfinek kíváncsiságára bízzák. Mint ahogy az egyik hölgy kísérő elmondta, szinte nem volt még olyan eset, hogy ne érkeztek volna meg perceken belül az állatok, körbefogva a csónakot, átúszkálva alatta, és ne mutattak volna be gyönyörű ugrásokat a közönség legnagyobb örömére...Általában közönséges delfineket (Delphinus delphis) lehet látni, de a mázlisták kifoghatnak egy palackorrú-csapatot, azok állítóag még fergetegesebben mókáznak!

Sajnos a 15-20 perces show után elunják magukat, és továbbúsznak, az izgalmakban megfáradt turista pedig máris azon gondolkodik, ne váltson-e még egy jegyet a következő turnusra... :) Visszafelé a biológusok összegzik a tapasztaltakat, elmondják, milyen idősek a látott kicsinyek (ha vannak), milyen más állatokkal - teknősök, fiatal bálnák - szoktak még találkozni a szerencsésebbek (sajnos én nem tartoztam közéjük), és hogy milyen messze van a part, valamint az óceánfenék... :)

A kikötő felé közeledve érdemes pár képet lőni a sárga ezernyi árnyalatában pompázó sziklákról...és még egy jótanács - gyakorlatilag a delfinekhez NINCS elég gyors fényképező/fényképész, egy jó videófelvevővel inkább megőrizhető az élmény... :)

(És mielőtt valaki halálra irigykedné magát, számoljunk együtt: repülőjegy Faro-ig a TAP-al oda-vissza akcióban kb. 45ezer, szállás egy hétre privát hostelben 30ezer, kaja olcsó, program húzósabb, de 120 körül így is kijön, ami pl egy görög nyaralás ára ugye...hajrá! :D)

Utóiratként ajánlanék egy alapos cikket delfinfotózás témában angolul Chris Johnson-tól, egy nem mindennapi, fantasztikus fotóstól ezen az oldalon.

Belvárosi séták IV. - Thessaloniki, Görögország

2008-12-19T17:15:00.008+01:00

Kalispéra, ti kánete? (καλησπέρα, τί κάνετε? – csak hogy belém ne kössetek :)) Mai úticélunk a náthából kilábalván Görögország második legnagyobb városa,a jelenleg elsősorban zavargásairól emlegetett Thessaloniki lesz. Remélem, még állnak az épületek, és szépek az utcák, amikről írni fogok…vágjunk is bele, mert még legalább három másik téma kavarog a fejemben, és rövid a szabadság… :)
(Előre is bocs a képek minőségért...így sikerültek, na.)

A megszokott séma alapján kezdjük egy fejesugrással a történelembe! Görögországról lévén szó, bizonyára mindenkinek rémlenek olyan kulcsszavak, hogy türannosz, helóta, déloszi szövetség, phüle, arkhón…de emlékszik-e valaki Athén és Spárta nevén túl bármely más városéra (Marathón nem számít :))? Nos, így voltam én Thessalonikivel, gondoltam remek kis görög poszt lesz, kiírom fejből. Persze továbbgondolva a dolgot, a görög népről még rémlik is ez-az, de maga a város történelme…nem találtam túl sok adatot.

Thessalonikit Makedónia királya (Nagy Sándor sógora), Cassander (Kassandros) alapította i.e. 315ben, és a település rövid időn belül a régió kulturális és kereskedelmi központja lett. Ennek köszönhetően i.e. 168ban a rómaiak a provincia fővárosává tették, biztosítva ezzel további virágzását és a turista-csalogató római kori műemlékek garmadáját. A békés évszázadok után helyüket előbb bizánci előkelőségek, majd a törökök vették át, akik 1430tól egészen 1912-ig igazgatták a várost, amíg a görög csapatok felszabadították. Utána meglepő gyorsasággal tért vissza Görögország véráramába, és újra a kultuális élet és a turisztika központja lett – mindezt segítette, hogy 1998ban elnyerte az Európa kulturális fővárosa címet.

Rövid, viszonylag békés (az I. világháborús kóbor tűzharcokat nem számítva) történelme révén a város bővelkedik ókori és középkori műemlékekben, ezek nagyrészt a tengerparti sétány környékén és a belváros utcácskáiban elszórva fedezhetők fel. Mivel csak pár órám volt bebarangolni a várost, nem tervezgettem, ad hoc jelleggel felültem egy buszra – itt nyilvánvalóvá is vált, hogy minden busz egy helyre tart, gyakorlatilag bármelyik járatot választja az ember, a turistanegyedben köt ki :) .

A panelrengeteg által körbevett Panagia Halkeon templomnál leszállva az Aristotelous utcánál kezdtem a levándorlást a tengerpartra. Ez gyakorlatilag a legszebb, legszélesebb sétálóutcája a városnak, gyönyörű épületekkel (nem egy közülük nagykövetség, tegyük el a poénnak szánt műanyag Kalasnyikovokat), pálmafákkal, rengeteg kávézóval és remek díszkivilágítással. Ha átverekedjük magunkat a shoppingoló turistahadon, végre leérkezünk az Aristotelous térre – itt megcsodálhatjuk az újonnan felhúzott hotelt és a tér sarkaiban szerényen megbújó ciprusi és román konzulátusok épületeit.

A térről remek kilátás nyílik az öbölre és a kereskedelmi kikötőre egyaránt. Ha itt jobbra fordulunk, két fontos dolgot is lelünk, az egyik egy elsősegély-nyújtó állomás, a másik pedig a turista információ, ahol sok jótanácsot, programfüzetet, és ingyenes szóróanyagot szerezhetünk (már ha tovább sikerül maradni pár óránál). Balra fordulva végig a tenger partján vezet az út – sajnos nem a legszerencsésebb elrendezésben, ugyanis hagyományos sétány nincs kialakítva, csak a Fehér Torony előtt (és természetesen az öböl túloldalán, a szállodasoron). Addig az autók közlekednek a parton, a turista pedig a víztől jó pár méterre, a járdán. Ráadásul a kikötő végett a tenger még egy drótkerítéssel is el van zárva – remélem, ez csak ideiglenes megoldás volt, holmi építkezés miatt!

Pár színház és önkormányzati épület – és persze rengeteg bár – mellett elsétálva végre kijutunk a Fehér Torony előtti lekövezett térre. Thessaloniki leghíresebb épületét valamikor a 16. század során emelték, eredetileg védműnek szánták. A török befolyás idején a janicsárok őrtornya és a halálraítéltek siralomháza lett, emiatt a 19. században előszeretettel emlegették Véres Torony néven. Jelenlegi nevét 1890ben szerezte, mikor is egy elítélt szabadságáért cserébe lemeszelte a falakat. A majd 34 méter magas, 22,7 méter átmérőjű épület jelenleg múzeumként funkcionál, bizánci műemlékeknek, freskóknak, mozaikoknak ad otthont.

A sétányon tovább andalogva a következő látványosság Nagy Sándor lovas szobra. Szubjektíven nézve a világon semmi különleges nincs az alkotásban, de ezt nehogy hangosan tegyük szóvá, a görögök híresen büszkék múltjukra, és nemzeti öntudatért sem mennek a szomszédba. Egyébiránt a tér a fiatalok, gördeszkások és szerelmes turisták találkahelye, valamint a sétahajók is innen indulnak – ha valaki spontán hajókázásra vágyik, itt érdemes keresgélnie.

Továbbsétálva vágjunk át a parkon, és színházak tömkelegét elhagyva máris az Archeológiai Múzeum modern épülete előtt találjuk magunkat. Mindenképp térjünk be a kiállításokra, ha tehetjük, többek egybehangzó véleménye alapján páratlan élmény! Az épület mögött pedig a Bizánci Múzeum lelhető fel – igen, múzeumlátogatóknak ideális környék!

A busz felé sétálva még megcsodálhattam egy tipikus görög templomot, valamint Pavlos Melas, a görög (makedón) szabadságharcos egyedi szobrát, azután sajnos fel kellett hagynom a további műemlék-látogatásokkal…így kimaradt a Hippodrom, a Rotunda, jónéhány templom és a római kori agóra is – aki teheti, pótolja be helyettem az élményeket!

Tematika IV. - Kék óra

2008-12-15T15:57:00.008+01:00

Náthával küszködő kis életembe laptop híján nem fér most bele egy hosszabb poszt bepötyögése (mert ugye ha a paplan alól írhatnék, az megint más lenne), így kénytelen vagyok a tematika terén tovább vinni a szálakat... :) Ha meggyógyultam, és még marad szabim, pótolok!
Kék óra - hivatalos megfogalmazás szerint a naplemente utáni (és a pontosság kedvéért a napfelkelte előtti, na de ki tud akkor felkelni :)) 20-25 percet nevezzük blue hour-nek. Szabad szemmel nem is mindig vesszük észre, hogy igen, ez az időpont az alkalmas különleges fényképek készítésére, de higgyük el, a szürkületi fények a már beizzított közkivilágítással fantasztikus képeket eredményezhetnek! Állvány szinte elengedhetetlen, bár sikerült már anélkül is értékelhető képet készítem (lásd. Andrássy út). A rekeszértéket érdemes úgy állítani, mintha éjszakai felvételt készítenénk (én az S3-nál a maximális f/8at favorizáltam, de ha nincs kéznél állvány, maradjon a letágabb persze), a fehéregyensúlyt pedig próbálgassuk, nekem sokszor a borús adta vissza a valós színeket, néha az AWB is jól dolgozott...(a Pentax-al még nincs tapasztalatom, ha lesz, frissítek :))

Andrássy-út karácsony előtt

Ceske Budejovice, a Sámson-szökőkút

még egy kép innen, a Fekete-toronnyal

kissé színhibás Herodion színház (nem volt időm beletanulni a Minolta-ba :( )

végül személyes kedvencem, a budai várból

(Mindezekből is az következik, hogy nem rossz gép ám a Canon S3, csak hát...jó a jó, de jobb a jobb :D)

Update: Budai Palota a Pentax-al :)

Várak-túrák VII. - Castell de Bellver, Mallorca

2008-11-22T16:36:00.005+01:00

Bon dia! Ma ismét Európa déli részére látogatunk, a Beleári-szigetcsoport legnagyobb tagjára, Mallorcára, hogy felfedezzük a sziget legnagyobb várát, mely sikeresen vészelte át a mórok, kalózok és turisták támadásait is. A főváros, Palma de Mallorca központjától mindössze 3 km-re található, 112 méterrel a tenger szintje fölé emelkedő, pínea-erdővel körülvett erőd impozáns látványt nyújt, akár turistabusszal, akár gyalog, a kikötői sétány felől közelíti meg az ember (lehet fogadni, merről vágtam neki…:)). Katt a képekre nagyobb méretért!

Spanyolország – és Európa - egyetlen, teljesen kerek, gótikus erődjének története 700 évvel ezelőtt kezdődött, mikor is II. Jaume király elrendelte építését. Befejezése viszont egészen a 16. századig húzódott, a kivitelezést az a Pere Salva fejezte be, aki a csodaszép Almudaina Palace építésze is volt. A Bellver először erődként, majd királyi rezidenciaként szolgált, jelentősége a 14. század végén, I. (Aragóniai) Juan idején érte el csúcspontját, aki egész udvartartását ide menekítette a pestis elől. Később apácák telepedtek meg az épületben, majd miután kiimádkozták a betegségeket a falakból, újból a királyi fenségek lakhelyévé vált; az aktuális alkirályt ezúttal a kalózok támadásaitól védték meg a masszív tornyok. A 16. század során a tüzérség gyakorlóteréül szolgált, majd egy hadi reform hatására átalakították, a lőréseket beépítették, a déli tornyot renoválták, és vizesárokkal vették körül az egész épületet.

A spanyol örökösödési háborúk során a Bellver-t börtönként használták, többek között itt kapott cellát III. Jaume özvegye és fiai is, életük végéig. Ez a funkció a 19. századi polgárháborúk során is maradt, az évek során mintegy 800 lakója volt az épületnek, akik számos érdekes falfirkát és memoárt hagytak a vastag falakon. Végül 1931-ben szűnt meg rabtartási intézmény lenni ( :)), mikor is Palma közigazgatási fennhatósága alá került, és múzeummá alakították. 1976tól ad otthont a Történeti Múzeumnak, rengeteg római-arab kori edény és szobrot bemutatva, de az udvaron nyaranta rendszeresen fogadásokat, koncerteket is rendeznek.

Ha eldöntöttük, hogy gyaloglunk (ha nem, pattanjunk fel egy turistabuszra, vagy szerezzünk taxit), akkor fogjunk buszt! Szó szerint értve; nem mediterrán embernek furcsa lehet, hogy le kell inteni a járművet! Érdemes erre figyelni, mert hiába dekkolsz a megállóban, ha nem integetsz, a sofőr úgy otthagy, hogy káromkodni sem lesz időd. Legegyszerűbb a Plaça d'Espanya (Estacions) felől megközelíteni, ez gyakorlatilag a főváros főtere, ahol mindenről mindenre át lehet szállni. Innen a 3/46/50 busz visz az erődhöz vezető lépcső aljához (Calle Drecera), a Joan Miró 24, vagy a Plaça Gomila megállóhelynél kell leszállni, át az úton, és kezdődhet is a gyalogtúra! (Részletes kereső itt. )

Mint fentebb említettem, az erőd ’mindössze’ 112 méterrel magasodik a tenger szintje fölé, de ne becsüljük le a távolságot! Bár a lépcső fenyőkkel szegélyezett, kellően meredek is, a szigeten általában meleg is van, a páratartalom az egekben, úgyhogy sapka és kitartás mindenképp kötelező, már ha nem vagyunk élsportolók (de akkor meg tudjuk, ugye). Saját tapasztalat, erős vagyok és harcias, és persze nem áll jól a kalap, megleszek anélkül…a kétszázadik lépcsőfok után már szívtam a fogam, hogy felgyullad a fejem, de ugye akkor már mindegy volt… :) Viszont a panoráma itt is mindent megér, nem véletlenül jelenti a neve katalánul azt, hogy ’gyönyörű kilátás’. Gyakorlatilag a katedrális galambjait és a Playa de Palma homokján napozókat is remekül meg lehet figyelni, a kikötőben csalinkázó jachtokról, tengerjárókról, és a várost körülölelő hegyekről (dombokról?) nem is beszélve.

A belépéshez használjuk a főkaput (emellett óriási parkoló áll a lustábbak-kevésbé fittek részére), ottjártamkor egy aranyos bácsi volt a pénztáros, aki szívesen kalauzolja az embert, mit érdemes megnézni, és hol, nem csak az erődben, hanem a városban is (bulizási tanácsokat azért ne várjunk tőle). Felmászva a kétszintes épület tetejére előbb szedjük össze állunkat, majd gondolatainkat, és ha a fantasztikus panorámát körbefényképeztük, sétáljuk körbe az épületet belülről is. Bár a kiállítás elsősorban régészeknek és elvetemült intellektueleknek ( sic! :)) lehet érdekes, még nekem is sikerült rácsodálkoznom egy-két remek szoborra, a kínzókamra bemutatótermében pedig a spanyolcizma számtalan variációjára…

Miután kigyönyörködte magát az ember, érdemes a lépcsőn visszagyalogolni – úgy már fele annyira sem kimerítő ám - , és sétálni egyet a kikötői sétányra vezető kis utcácskákban, majd bekéredzkedni a kikötőbe és körbecsodálni a jachtok körül úszkáló színpompás halakat és töméntelen mennyiségű sirályt…a gyönyörű mediterrán kúriákról és klubokról nem is beszélve (természetesen még a szállodasor előtti partrészről áradozok..)!

A képekért ismét köszönet Reidl Rómeónak.

Ingyenreklám IV. - Napirajz

2008-11-20T20:44:00.006+01:00

Mivel továbbra is úszom az árral, és nincs időm összeütni egy tisztességes beszámolót - ellenben a közléskényszerem kínoz - ezért egy örökbecsű rajzzal szeretnék minden kedves fotóstársamnak kedveskedni...gondoljunk erre, ha úgy érezzük, elragad minket a mérhetetlen alkotói vágy..! :D

További fantasztikus szösszenetek itt: http://napirajz.hu

Adunk az egónak II. - Az új drágasszág

2008-11-15T21:37:00.004+01:00

Bezony, rászántam magam, és a gazdasági világválság közepén beruháztam egy Pentax k10d-be. Tulajdonképpen a k20d-t jóideje nézegettem, de olyan horror áron adják, hogy huhh...rám jellemző módon csak a hét elején jutott eszembe, hogy megnézzem, mekkora a különbség az elődhöz képest, és kiderült, semmi olyan új dolog nincs a k20d-ben, amiért érdemes lenne még egy évet várnom, hogy megfizethető legyen (élőkép kell a fenének; 14,5 MP kell annak, aki kirakatokra plakátol, stb.). Szerencsém is volt, a vett példány még garanciás, karcmentes...de elég az önfényezésből, a poszt célja ugyanis nem ez, hanem szemezgetés a gép magyar nyelvű kézikönyvéből; annyira biztos vagyok benne, hogy amerikaiakra tervezték..! :D

"Az SD memóriakártyát gyermekektől elzárva kell tartani, nehogy lenyeljék azt. Ha ez véletlen mégis megtörténne, azonnal forduljon orvoshoz." - dehogy, majd megvárom, míg felböfögi, ha már olyan ügyesen kikaparta a gépből.

"Veszélyes a vállszíjat a nyakba, illetve a nyak köré akasztani." - és a kari ütőereimet vállon hordva nem nyomja el vajon?

"Ha közvetlenül a teleobjektíven keresztül néz a napba, azzal látáskárosodást szenvedhet." - nemár, aszittem azért van benne ennyi üveg, hogy jobban lássam a napfoltokat.

"Forduljon azonnal orvoshoz, ha a gyermek véletlenül lenyel egy elemet." - na most ha ezzel megbirkózik, akkor onnantól gyanakodhatunk a struccal való rokon genetikai állományra.

"Ha a a fényképezőgépnél bármilyen rendellenességet, mint például füstöt, vagy különös szagot észlel, azonnal hagyja abba a fényképezést." - de én füstöt akarok fényképezni!

"Ha az akkumulátortöltő belsejébe víz kerül, azonnal keressen fel egy Pentax szervízt." - feltéve, ha még nem ütötte agyon az áram.

"Ne tisztítsa a fényképezőgépet szerves oldószerekkel, pédául hígítóval! - mér', mi másra jó a hígító?

"Ügyeljen arra, hogy szemét (!!!), sár, homok, por, víz, mérgező gáz (!!!) vagy só ne kerüljön a fényképezőgép belsejébe, mivel ezek a gép károsodását okozhatják." - ételt ezek szerint szállíthatok benne.

"Ha eldobja, elajándékozza vagy eladja az SD memóriakártyát, győződjön meg arról, hogy minden adatot törölt róla, különösen, ha személyes vagy titkos adatokat is tartalmaz." - kösz a figyelmeztetést, ezt folyton elfelejtem...

Ingyenreklám III. - Siddharta

2008-11-09T11:39:00.002+01:00

Bár nem közvetlenül utazáshoz/fotózáshoz kapcsolódik a klip, meglehetősen magas vizuális élményt nyújt, így bárkinek jó szívvel ajánlom...a zenéről nem is beszélve! Őszintén szólva először szlovénul hallottam az együttest, és akkor történt velem olyasmi, amit a Deep Forest óta nem éltem át: nem zavart, hogy nem értem a dal szövegét! És bár időközben megleltem a lentebb belinkelt angol verziót, érdemes eredi nyelven is meghallgatni a számot - itt.

Állati túrák II. - Budakeszi Vadaspark

2008-11-08T20:37:00.006+01:00

Az őszi erdőnél színesebb és szebb látványt nehéz elképzelni kis hazánk földjén (lévén nálunk hiánycikk a sarki fény :)), ha pedig az ember vadasparkba is látogathat ezidőtájt, az még csodálatosabbá teszi az élményt. Irány tehát a Budakeszi Vadaspark, ahol az aranyló levelekben sétálva a barátságos szarvasokkal, lusta bölényekkel és kacsaként hápogó parlagi sasokkal is megismerkedhetünk! Tömegközlekedéssel legkönnyebben a Moszkva térről induló 22/22E-es busszal (Budapest és Budakeszi határában a Szanatóriumi utcánál kell leszállni), vagy a Gyermekvasút Szépjuhászné állomásától körülbelül fél órányi gyaloglással közelíthető meg, az autósokat pedig hatalmas parkoló várja a bejárattól pár tíz méterre.

A mintegy 26 hektárnyi területen, a Budai-hegység egyik völgyében elterülő park egész évben kínál programokat és látnivalókat. A hajdani "tilalmazott koronauradalmi erdő" 1979-ben nyílt meg a nagyközönség előtt, elsődleges feladata a Buda környéki erdők élővilágának, valamint a Magyarország más részein és Európában honos fajok bemutatása a nagyközönség számára. Mindezeken túl a létesítmény területén magasleseket, kilátót (jelenleg sajnos felújítás alatt áll) és tűzgyújtó helyeket is lelhetünk, ámbár ételt-italt amúgy is érdemes vinni, főleg, ha aprónéppel megy az ember, ugyanis én mindössze egyetlen büfét fedeztem fel, a bejárattal szemben, Üvegtigris-re hajazó kínálattal.

Természetesen az egyszeri ember nem enni-inni megy vadasparkba, hanem nézelődni, amire rengeteg lehetőség adódik. Már a bejárat előtt összefuthatunk szerencsés (!?) esetben egy ölnyi macskával vagy pár jóllakottnak kinéző, ám az éhhalált remekül imitáló kecskével. Ha rajtuk átverekszi magát az ember, és leszurkolja a szerény belépőt, máris választás elé kerül, merre is induljon. Vegyük előbb balra az irányt!

Kezdjük személyes kedvencemmel, a pusztai sassal! Ez a kacsa méretű barna madár hihetetlen nagy bohóc! Egyikük félénkebb, de a másik…Ottjártamkor kedvenc ágán ücsörögve tollászkodott, pózolt a kamerának, és nem különösebben foglalkozott gyermeki sikongatásaimmal...gondolom, szokva van :-]. Kifelé menet még egyszer meglátogattam, akkor épp a földön totyogott, és…nos, a kacsával való összehasonlítás nem alaptalan! Egy dolog, hogy egy gatyás-tollas, vigyorgó ragadozó madár már eleve mókás látvány, de a türelmesebbek várják ki, míg megszólal…fuldoklik és hápog, és közben szerintem kitűnően szórakozik a döbbent arcokon, akik nem ilyen hangokat várnának a madarak hercegétől... :)

Elhagyva a kisragadozók házát (nyestestől-rókástól), feltétlen álljunk meg a mókusok-sünök ketrecénél! No nem a fent említett állatok, hanem a velük társbérletben élő szajkók végett, akikkel egy kis feltört makkal remekül lehet barátkozni. A sünöket egyébként sem lehet látni, a mókusokat pedig mindenki halálra eteti, míg a méltatlanul mellőzött mátyásmadarak a legkisebb magdarabot is lelkesen fogadják.

A nagyvadak kifutói több hektár területet foglalnak el a parkban, de nem kell aggódni, az állatok minden esetben jól láthatók (vagy csak én voltam nagyon szerencsés). Tényleg fantasztikus élmény az embertől pár méterre bóklászó, eszegető őz, a kérődző bölény, a fenséges szarvas…a vaddisznókról és csíkos lurkóikról nem is beszélve, akik a látogató orra előtt dagonyáznak és túrják a földet…figyeljünk azonban fokozottan testi épségünkre, nem érdemes hozzájuk benyúlkálni, a cuki malacokat anyatigrisekként védik, és könnyen odakapnak a tapogatózó kézhez!

Körbesétálva a szarvasokat, ha lehetőség van rá, feltétlen másszunk fel a kilátóhoz, az élmény és a kilátás felejthetetlen! Pihenésképp pedig üljünk le a hollók ketrecénél; ha jó időben érkezünk, itt is remek koncertet hallgathatunk végig. Több nyelven, több hangon, kitűnő előadásmóddal örvendeztet meg bennünket a művész, aki fellépés közben egyik fűcsomó alól a másik alá dugdossa a kincseit, a többiek figyelő tekintetétől kísérve…

A központi kör alakú épület ketreceit tűzve ki következő programnak, bal kéz felől az áldozati nyulak ketrece, jobb oldalt pedig a farkasok lakóhelye kerül elénk. Előbbiek kialakítása meglehetősen egyedi, ugyanis az üvegen át az állatkák üregeibe is betekintést nyerhetünk. A farkasok ketrecébe benyúlni szintén egészen tilos, főleg, hogy egyikük épp lábműtéten esett át, és bár kellően apatikusnak tűnt, nem érdemes kockáztatni. Ez esetben végre egyszer hasznos volt a bridge gép, épp átfér az objektíve a kerítésen :).

A madarak kifutójánál egyfelől a megszokott gólya-liba-réce kombinációt lelhetjük, másrészt éles szemmel az ágak közt megbújó baglyokat, vércséket vehetjük szemügyre. A távoli sarokban fenyőágon sorjázó macskabagoly-gombócok különösen mulatságosak, és - jut eszembe, ezúton kérnék mindenkit, hogy még véletlenül se használjon vakut a fényképezéshez!!! Kompakt gép vakuja úgyis teljesen hatástalan ilyen esetben, de ami még fontosabb, az éjszakai madaraknak különösen rosszul esik, ha a szemükbe villantanak ostoba emberek (sajnos láttam már rá példát, és még neki állt feljebb, hogy miért szólok bele..ilyen esetben célszerű gondozót hívni, vagy kevésbé béketűrőeknek lenyomni a gépet a delikvens torkán).

A vadasparkot elhagyva ki ne felejtsük a parkolóval szemben található ’hagyományos vidéki porta’ elnevezésű ősmagyar háziállat bemutató részt, ahol nem csak az impozáns magyar szürke marhával, csacsival és háztáji szárnyasokkal találkozhatunk, hanem a meglehetősen ritka, puha és szelíd cikta juhokkal is. Akinek még van ideje és ereje, másszon fel a parkolóból induló ösvényen a régi külszíni bánya tetejére, onnan is kitűnő a kilátás!

Tematika III. - Hüllőhegyek

2008-11-03T20:45:00.005+01:00

Míg nincs időm összedobni a következő városlátogatásos posztot (előreláthatóan Thessalonikiról), ilyenekkel vagyok kénytelen szórakoztatni a nagyérdeműt... :)
A hüllők az állatvilág azon osztálya, mely mindig is nagyon közel állt a szívemhez...emlékszem, már gyerekkoromban is teljesen lenyűgöztek a köveken napozó fürge gyíkok, életem első siklójáról nem is beszélve. Persze vonatkoztassunk el a kígyóktól, imádott kedvencem egy kövér görög teknős, és ha tehetném, mókás kaméleonokkal, leguánokkal és szkinkekkel zsúfolnám tele a környezetem. :) Sajnos erre sok esélyem nincs, így kénytelen vagyok az állatkertekben kiélni ilyen irányú késztetéseimet, fogdosás/etetés helyett fényképezőgéppel - akárki akármit érez irántuk, szerintem igen mókás lények! :)

a tündibündi, finnyás Tank

a morcos macsó - TE mit akarsz?!

a precízen pózoló leguán

nem döglött, tunya

a kíváncsi karmos

a ragaszkodó szemérmes

és az új kedvencem, aki előbb sztoikusan megmosolyogta próbálkozásaim

majd kifejtette véleményét erről az egész fotózás-mizériáról...

Belvárosi séták III. - SOPRON

2008-11-01T10:23:00.009+01:00

Már régebben ígértem egy rövid beszámolót soproni városlátogatásomról, ennek most jött el az ideje… :) Az ország legnyugatibb és talán legosztrákabb városát nyár közepén sikerült meglátogatnom – azt, hogy meg is ismertem volna, nem merném határozottan kijelenteni, de egy belvárosi sétára futotta az időmből. :)

Jó szokásunkhoz híven kezdjük a történelemleckével, annál is inkább, mert Sopron – Scarabantia – az ország egyik legősibb települése. Ezen fegyvertényt erősen ki is használja a város, sétáim során elég sokszor éreztem azt, hogy kicsit túl van „hájpolva” a hely…ettől eltekintve igazán bájos város, egy látogatást biztosan megér!

Mai ismereteink szerint az első igazi várak, földsáncok az i.e. VI-IV.sz-ból (vaskor) valók. I.e. 350 körül hódítják meg a területet a kelták, akiket pár száz év után a rómaiak váltotta, i.sz. 14-37 körül. Az általuk épített és felvirágoztatott Scarabantia maradványai 4 méterrel a járószint alatt még ma is láthatók – és látogathatók (Scarabantia Fórum, Új utca 1. ).
A honfoglalás után Sopron megyében Súr vezér telepedett le. Ekkor még 5-6 méteres magasságban álltak a rómaiak által emelt 27 bástyás városfalak. A sorozatos barbár támadások hatására, azok megelőzésére, az utak védelmére a magyar honfoglalás után István király a lajtai határt helyreállítva, az egykori Scarabantia helyén új határvárat emelt: Sopront. A várfalakon belül a falakhoz támaszkodva kezdtek építkezésekbe; ekkor alakultak ki az ellipszis vonalú utcák (a mai Szent György és Templom utcák). Az ellipszis két gyújtópontjában terek (Fő tér - Fórum és Orsolya tér - Sópiac ) jöttek létre. Később a középütt található "zöld területek" felezésével lehetett több, ma belvárosi, akkor várfallal védett házat felépíteni, így jött létre az Új utca illetve a Templom utca "felezésével" a Kolostor utca. A királyi várat IV. László 1277ben szabad királyi város rangjára emeli. Innen számítható a második, a külső várfalak megépítése.

1440ben Albert király özvegye, Erzsébet a csecsemő V. Lászlóval és udvartartásával együtt Sopronba menekül. 1441ben elzálogosítja Sopront III. Frigyes, német királynál, amit csak Mátyásnak sikerül visszaváltania, 1463ban. Ekkor a régen impozáns várfalak már omladozóban vannak, de még a török hódítások előtt sikerül őket felújítani. Ennek örömére az oszmánok 1529ben elfoglalják, és feldúlják a várost – itt jöhettek rá a soproni polgárok arra, hogy a várfalba nem érdemes több pénzt és energiát fektetni, így a várárokban konyhakertek kaptak helyet, a várfal tégláit pedig nagyrészt széthordták az építkezésekhez.

A századfordulón megindul a város kapitalista fejlődése a Monarchián belül, melyet az I. világháború, a Tanácsköztársaság kikiáltása szakít meg. 1919ben a Sait-Germain-i békeszerződés Nyugat-Magyarország jelentős részét Ausztriának juttatja. 1921. dec.14-én a népszavazáskor (melyet az Ágfalvi csata előz meg) Sopron és környéke magyar marad. Ekkor kapja a máig legtöbbet emlegetett címét: "Civitas Fidelissima" (A leghűségesebb város). Szerencsére a város leginkább csak nyelvében magyar, az osztrák határ közelsége gyakorlatilag osztrák léptékű és tisztaságú várossá avanzsálta. A macskakövekről enni lehet, az eladók udvariasak, és bár a kávéházi árak is inkább nyugati szomszédaink pénztárcáihoz szabottak, a minőség is magas színvonalú. Természetesen Sopron sem egy homogén történelmi város, és megvannak a maga lakótelepei, mi azonban ma csak a Lőverekben, az egyetemi botanikus kertben és a történelmi belvárosban teszünk sétát. :)

Természetkedvelő és kertészmérnök ember lévén számomra kihagyhatatlan volt az Erzsébet kert, és vele szemben található Erdészeti és Faipari Egyetem botanikus kertje. Kezdjük az előbbivel! Az 5 hektáros parkot 1763-ban vásárolta meg a város, ahol nyilvános francia parkot alakítottak ki. Az egykori Neuhofnak nevezett park egyike az ország legrégebbi olyan kertjeinek, amelyet nem zártak el a közönség elöl. Az ezredévi ünnepségekre (1896) a park teljesen megújult és ezután nevezték el Erzsébet kertnek. Legszebb látnivalója a nagyjából 140 éves kaliforniai mamutfenyő…hihetetlen élmény beállni a majd’ száz méter magas fa ágai alá!

(igen, a fehér póló egy 1,90 magas embert takar...)

Következő sétánk az Ady Endre út túloldalán elterülő botanikus kertbe vezetett, mely 1923 óta fogadja a látogatókat – a diákok mellett, természetesen. Jópofa fatáblák alapján tájékozódhatunk, de ha inkább a nem jelölt utakat választjuk, a kert eldugottabb részeit is megismerhetjük. A melegházak és után például kissé elhanyagolt mesterséges tavacskára bukkanhatunk, gyönyörű ősfákkal körülvéve. A rigókkal és mindenféle madarakkal övezett ösvényeken barangolva igen furcsa szobrokhoz is eljuthatunk, lásd alant…növények elhelyezkedése, és térképek itt (katt a színes pontokra).

Miután kigyönyörködtük magunkat, irány a belváros! Az ovális történelmi rész két sarokpontja az Orsolya tér és a Fő tér. Előbbinél a Mária-kút és a gyönyörű macskakövek érdemelnek megkülönböztetett figyelmet, míg a Fő téren a Tűztorony, a Kecsketemplom, a Szentháromság-szobor és a gyönyörűen felújított polgári lakóházak (melyek az egész kerületre jellemzőek) számítanak a fő látványosságok közé. A két tér közti pár száz métert négy különböző útvonalon tehetjük meg, de akár a Szent György, akár a Templom, netán az Új utcán indulunk is el, a hangulat és a felújított házak, látnivalók tömege mindenhol elkísér minket.

Az útikönyvet forgatva itt jutott először eszembe, hogy talán túl van egy kicsit beszélve a dolog, bár valószínűleg csak én vagyok túl profán és racionalista. A véletlenül felfedezett Mary Poppins cégér mélyebb nyomot hagyott bennem, mint a hatvanharmadik híres ház híres homlokzata…mintha kicsit túl sok látnivaló lenne túl pici helyre bezsúfolva. Természetesen a Tűztoronyba való fellépcsőzés és az ódon várfalmaradványok megcsodálása kihagyhatatlan, de az összes templom és múzeum bejárásához nem elég egy nap, az egészen biztos.

Templomok közül egyedül a Kecsketemplomnak szenteltem nagyobb figyelmet, azon belül is a Káptalan-terem gyönyörű boltívei és ablakai érdekeltek igazán, így a többi egyházi intézményről és múzeumról beszámolni nem tudok . Sajnos sem az erdészeti gyűjteményre, sem a bányászati múzeumra nem volt időm, de remélem egy következő alkalommal bebarangolhatom azokat is. Mindenesetre ez az a város, ahol – ha nem legalább 3-4 napot tölt az ember – jó előre tervezni kell a programot, mert a látnivalók száma gyakorlatilag végtelen…melyekről részletes információkat itt lel a kedves érdeklődő.

Sopronról szót ejtve kihagyhatatlan megemlíteni a Lővereket. A gyönyörű fenyők és bükkök között érdemes felsétálni a parkerdő központjában álló Károly-kilátóig. A 23 méter magas, terméskőből épült kilátótorony két felső szintjéről egész Sopron belátható, távolabb a Szárhalmi-erdőrésszel, mögötte a Fertő tó csillogó víztükrével. A pompás kilátást balról a Wienerwald kontúrja, nyugatra a Schneeberg havas tömbjei koronázzák…bármely égtáj felé fordul az ember, a látvány felejthetetlen!

Ingyenreklám II. - Blogger templates

2008-10-31T21:22:00.007+01:00

Régebbi látogatóknak talán új lehet a zöld design a barna virágocskák helyet, íme a magyarázat. Barátnőmtől kaptam az alábbi linket, ahol elég masszív mennyiségű blogmintából lehet szemezgetni..nem lévén gyerekkorom óta netre irkáló ember, először megdöbbentem, hogy ilyet is lehet, majd pánikszerűen cseréltem le konzervatív, ellenben némileg kommersz (sic!) sablonomat erre a gyönyörűségre. :D

http://btemplates.com/

Tematika II. - Spot metering

2008-10-21T16:07:00.007+02:00

Pár hónapja jöttem csak rá, hogy ezzel az egyszerű beállítási móddal mennyi értékes másodpercet lehet megspórolni. Azóta nagy kedvencemmé vált, hiszen míg előtte egy témáról 5-10 képet is csinálnom kellett (különféle záridőkkel és rekeszértékekkel), most már elég a témára fényt mérni...az eredmény nem feltétlen valósághű, viszont a legtöbb esetben igen látványos...így lehet egy gyér naplementéből fantasztikus fényeket előhozni, vagy nem beégetni a hófehér virág szirmait..profik biztos tudnak erre jobb megoldást, nekem ez jutott :)

Városligeti sirály

Naplemente óriáskerékkel

Cickafark

Cserszömörce

Asztali graffiti

Várak-túrák VI. - Eivissa, Ibiza, Spanyolország

2008-10-13T19:04:00.008+02:00

Újabb vártúrával folytatom a blogot, mai vendégeskedésünk helyszíne az angol partiarcok kultikus szigete, a Belári-csoport harmadik legnagyobb szigetének fővárosa, Eivissa (Ibiza) lesz. Habár a földdarab a bulizni és napozni vágyó fiatalok abszolút gyűjtőhelye, azért jut itt hely az egyszeri turistának is, aki az UNESCO által a Világörökség részévé nyilvánított föníciai, római és mór történelmi-kulturális értékek miatt érkezik a világhírű kikötőbe. A főváros egy dombtetőre épült a déli tengerparton, lenyűgöző erődítmény-rendszerrel körülvéve. A leglátványosabb városrész természetesen az óváros, helyi nevén Dalt Vila („hétszeres védmű” -? -), ahol középkori falak közt felejthetetlen sétát tehet az idelátogató.

A fehér szigeten már a bronzkorban is éltek emberek, de felvirágzása az i.e. 6. századra tehető, ekkor alapították Eivissa városát a karthágóiak. A rómaiak a pun háborúk során fedezték fel, i.e. 123. körül, és bár nem csatolták a hatalmas Római Birodalomhoz, befolyásuk évszázadokra rányomta a bélyegét. Az 5. és 9. század közt komoly rések vannak a történelmében, valószínűleg vandálok, barbárok, és bizánciak is látogatták partjait. Utóbbiak emlékét őrzi a Santa Ines-i fehér kápolna.

Az arabok a 9. század végén hajóztak be először a város öblébe, és olyannyira megtetszett nekik a klíma, hogy maradtak is öt évszázadot. Ők húzták fel az erőd ma is jól látható falait, hogy aztán tőlük 1235-ben foglalják el a katalánok, akik a lerombolt mór mecset helyére felhúzták a ma is látható, impozáns katedrálist. A következő vendégek a kalózok voltak, az ellenük emelt tengerparti tornyok máig is megtalálhatók a szigeten (pl. Las Salinas-ban). Ibiza 1715 óta Spanyolország része, a turistaáradat azonban csak a 20. században indult meg, gyökeresen megváltoztatva a sziget arculatát, de azért fellelhetően hagyva a történelmi értékeket.

Dalt Vilá-nak öt bejárata van, mi közelítsük meg a főkapu, a Portal de ses Taules felől. Ezen az 1558-ban épült impozáns bejáraton át a Kortárs Művészeti Múzeum mellett közvetlen a Placa de Vila utcára jutunk. Itt az óvatlan turista azonnal sikongatva fog egyik tüneményes boltból a másikba ugrálni, teljesen elfelejtve, hogy valójában nem is vásárolni jött ide.

Ha sikerül kimenekülnünk a hófehér ruhák, szalmakalapok és aprócska festmények bűvköréből, a Placa del Sol téren balra fordulva elkezdhetünk felkapaszkodni a várhoz. Tanácsos ezt nem a déli tűző nap társaságában tenni, mert a lépcső hosszú is, kanyargós is, magas is… :) Szalmakalap erősen ajánlott! Ha a kacskaringós utat megtéve felküzdjük magunkat a belső falak közé, lélegzet-elállító látványban lehet részünk, az elénk terülő hófehér házacskák és a zsúfolt kikötő látványa leírhatatlan..!

A vár tulajdonképpen azokon a köveken áll, melyekre a várost 2600 évvel ezelőtt megalapították. Az erődítmény maga 13-14. századi építmény, mai modernebb formáját a 18. század során nyerte el. Bástyáiról szép időben egész a Platja de ses Figueretes strandig ellátni. A placa de la Catedral téren körbefordulva a bőség zavarával kell megküzdenünk, egyaránt indulhatunk az Archeológiai Múzeum, a Szűz Mária Katedrális vagy a Reial Curia épülete felé. Az ódon falak közt bolyongva ízelítőt meríthetünk spanyol és katalán mentalitásból, elgyönyörködhetünk a hófehér falak és a ragyogó kék ég kontrasztjában, és sóhajtozva gondolhatunk arra, hogy mennyivel jobb lehet egy ilyen gyönyörű szigetre születni…

A végén egy special tip; ha az ember minden zegzugos utcácska végéig bebattyog, meglepő felfedezéseket tehet, ugyanis a turistazónán kívüli, eldugott házacskákban megtalálhatjuk azon mesteremberek műhelyeit, akik a pár száz méterre lévő boltok árukészletért felelnek. Én egy miniatúra-festő bácsi műhelyében jártam, aki unokája segítségével ügyködött szebbnél szebb képein, és csodálkozva kérdezte, hogy mi az a dallamos nyelv, amin beszélünk… :-)

A fotókért köszönet Reidl Rómeónak, aki engedélyt adott a felhasználásra, és hogy kicsit megbuheráljam őket. Az ő ibizai képei itt lelhetők fel:
http://www.flickr.com/photos/reidlromeo/sets/72157594526787198/

OFF - Új projekt

2008-10-09T21:32:00.003+02:00

Nem evőbajnok, nem fürge, és elég gyámoltalan a kölyök, de sajnálom kirakni, egy próbát megér..enni végül is eszik, bár járás közben meglehetősen furán remeg. Bármilyen ötletet szívesen fogadok vele kapcsolatban...(félreértések elkerülése végett az nem tej, hanem kefír!)

U.i.: Sajnos a jószándék kevés volt az állatka életben tartásához. Gondolom, látnom kellett egy sünit elpusztulni, hogy az esetleges későbbieken érdemben tudjak segíteni.

Várak-túrák V. - TATA

2008-10-03T13:15:00.008+02:00

Újabb hazai vár kerül ma terítékre, Észak-Dunántúl egyik hangulatos, emberi léptékű városkájában, ami nem más, mint a fent nevezett Tata. Először egy gimnáziumi verseny kapcsán keveredtem oda, majd volt szerencsém egy virágfesztiválon is részt venni itt. Magát a várat mindkét alkalommal sikerült elkerülnöm, így kapva kaptam az alkalmon, amikor lehetőségem nyílt körbefotózni :).

A Tata és Tóváros települések összekapcsolásából létrejött Tatatóváros (:D), majd Tata 1954-ben kapott városi rangot. Meleg vizű forrásai és az Öreg-tó teszik a vizek városává, a kedvező természeti körülmények kiváló lehetőséget kínálnak a kirándulóknak és az edzőtáboroknak. Természetesen évszázadok óta jegyzik a történelemben, már a római korból származó írásos emlékekben is szerepel. Az Árpád-házi királyok idején királyi birtok volt, de szívesen töltötte itt idejét Luxemburgi Zsigmond is. Leghíresebb birtokosa az Eszterházy-család volt, mely 1727-tól 1945-ig uralta a várost és környékét.

Az Öreg-tó partján álló tatai vár az egyik legépebben maradt ilyen jellegű műemlék a környéken. Az épület kívül-belül szépen felújított, termeiben 1959 óta a Kuny Domokos Megyei Múzeum tárlataiban gyönyörködhetünk (fényképezni sajnos tilos). A múzeum mintegy 64 ezer régészeti, 3000 természettudományi, 2000 numizmatikai és 3000 néprajzi tárggyal rendelkezik. A gyűjtemény legérdekesebb darabjai a római díszpáncél-álarc, a középkori lovag alakos kályha, és a római kori Brigetióból (a mai Komárom-Szőnyből) származó II. századi falfestmény rekonstrukciója, melyet több ezer vakolat-darabkából állítottak helyre.

Az Öregvárat 1397-1409 között építhették egy, a környező vizes-mocsaras területből kiemelkedő sziklamagra. Nem védelmi célra, inkább birtokközpontnak épült, a királyi korszakokban pedig pihenőhelynek, vadászkastélynak használták. Területére egy Fellner Jakab által épített hídon jutunk, miközben pillantást vethetünk a tőlünk balra eső, befalazott eredeti kapuzatra.(köszönet az infókért: http://www.vendegvaro.hu/Oregvar_Tata)

A kapun túl, a romterület mögött magasodó megmaradt, illetve átépített palotaszárny impozáns látványt, a falakat körülvevő kert pedig remek kikapcsolódási lehetőséget nyújt (megjegyzem, összefutottunk itt egy patkánnyal..mármint négylábúval :)). Felkapaszkodva a vártoronyban lévő teraszra remek kilátást, és közepes kávét kaphatunk, előbbi a táj, utóbbi a kissé kókadt pincérlány érdeme.

Érdemes további sétákat tenni az Angolpark, és az Eszterházy-'kastélyt' (elég lelakott állapotban van szegény) körülölelő fás-bokros erdő területén, aki nagyon ráér, a tavat is körbekerülheti, kiépített bicikli- illetve sétaút várja (sétahajó is jár a vízen). További felkereshető látványosság az óratorony, a Pötörke-malom és a különböző felekezetek templomai. A tó természetesen a nyári virágfesztivál alatt a legszebb, főleg a tükröződő tűzijátékkal, de mindenkinek ajánlott a hely, aki pár óra/nap kikapcsolódásra vágyik, nem a világ végén.

Belvárosi séták II. – London, Egyesült Királyság

2008-10-02T12:09:00.004+02:00

Amilyen ronda idő van kint, akár a fent nevezett városban is lehetnék…ez adta az ötletet a következő poszthoz :-) . 2007 májusában sikerült egy hétvégét az angliai fővárosban eltöltenem, mely hétvége szerencsésen egybe esett a STAR WARS kiállítás nyitásával…a város mindent megpróbált, de hiába, ez a kiállítás a legemlékezetesebb minden élményem közül! :-) Térjünk azért vissza az eredeti célhoz, mely nem más, mint a látnivalók bemutatása. Metropoliszról, és igen népszerű úticélról lévén szó, valószínűleg mindenki kívülről fújja a nevezetességeket és a legolcsóbb boltok címeit. Szakítva eddigi szokásaimmal, ez az írás erősen szubjektív lesz. Ennek fő oka, hogy annyi mindent sikerült – ha csak kutyafuttában is – megnéznem, hogy egyszerűen nem tudok más szempont alapján válogatni…Így, ha valaki Tower vagy Big Ben beszámolót keres, az nyugodtan hajtson tovább, itt ilyen csak érintőlegesen lesz. (Képek minőségéért elnézést, sajnos rossz idő és kompakt gép együttállása okozza a beégett eget és hasonlókat – ez van.)

Mivel szállásom Greenwich-ben volt, megérkezésem másnapján az első dolog, amivel szembesültem, a DLR és a banknegyed volt… a modern Velenceként a vízen úszó házak közt kígyózó automata vasút egyszerűen elképesztett! Nem vagyok egy tömegközlekedés-mániás, de az utazás ezen részét mindig éveztem! Sétálgatni a vízen úszó házak teraszán Canary Wharf környékén, szerintem kihagyhatatlan élmény :) . Természetesen, ha már odáig elkeveredik az ember, érdemes körbefotózni a környéken található 30-50 emelet magas üvegépületeket is. :)

Mint a turisták nagy többsége, én is a Big Ben - House of Lords – Westminster Abbey útvonalon kezdtem városnézésemet. Érdemes itt-ott feltekinteni a kevésbé ismert házakra, gyönyörű díszítésekkel bír némelyik (feltehetően egy részük csupán nekem volt ismeretlen, de ezt hajlandó vagyok vállalni :) ). Az apátságnál a tömeg iszonyú, viszont ha kicsit körbesétálja az ember, nagyszerű képeket tud készíteni emberek nélkül…és még a Jewel Tower-t is meglelheti, mely szerényen bújik meg a nagy anglikán egyház árnyékában. A torony valaha a Westminster-palotához tartozott és a Westminster Hall mellett egyedül ez az épület maradt fent eredeti állapotában a palota többi épületét elpusztító tűzvész után (1834). Jelenleg a Parlament történetét bemutató kiállításnak ad otthont.

Következő megállónk a St. James park felé menet a Trafalgar tér. Én speciel annyit időztem itt, míg a sarki mobil Tesco-ban vettem egy csomó elemet, és újult erővel körbefotóztam a teret. Tömeg itt is, mint mindenhol, de itt remekül eloszlik :) . A Nemzeti Galériát szívesen megnéztem volna belülről is, persze idő nem volt rá, remélem, legközelebb akad.

A St. James park mókusai szubjektíven nézve kihagyhatatlanabb attrakció, mint a Buckhingam palota őreinek parádéja. A kis állatok hibátlan angol hűvösséggel és eleganciával veszik el a mogyorót az ember kezéből, azzal a kedves sértődöttséggel, ami az agyonetetett állatok sajátossága; „rendben van, még ezt az egyet, hogy meg ne bántsalak, de értsd meg, hogy csak emiatt teszem”… természetesen a park egésze is nagyon szép, de kit érdekelnek a fák meg fura épületek, ha mókusokra vadászhat az ember a fényképezőgépével?! (A zacskós dióról nem is beszélve.) Egy dologra kell figyelni, a mindenütt jelen lévő galambokra, akik szemtelensége olykor a becsületsértéssel határos.

Ha már a parkban kószálunk, és minden elébünk kerülő négylábú és kétlábú – gyönyörű ludak és hattyúk is tanyáznak a park tavában szép számmal - állatot megtömtünk, érdemes a Royal Horseguard épülete felé venni az irányt. Ugyan a park felé nem a főbejárat néz (amellett a Big Ben-től a Trafalgar tér felé sétálva mehetünk el, és mindig ezren állnak ott), viszont az ott elterülő nagyobb placcon jobban oszlik a tömeg, és a lovas bemutatót ugyanolyan jól látni, mint a Whitehall street felől, sőt. (Természetesen én csak a végére keveredtem oda, érdemes előtte tájékozódni, hogy mely időpontokban kezdődik, ha jól tudom, évszakonként változó.)

Még a Temze ezen partján csatangolva érdemes útba ejteni a Westminster katedrális kilátótornyát. Pár fontért lenyűgöző kilátás tárul az ember szeme elé, ami ugyan nem vetekedhet a London Eye szédítő magasságával, de egy teljesen más perspektívából enged rálátást a városra.

A Lambeth hídon átkelve a Temzén könnyedén meglelhetjük a Lambeth Palota bordó tornyait és a mellette álló St. Mary templomot. Ez utóbbiban van kialakítva a kerttörténeti múzeum, amit minden téma iránt érdeklődő embernek ajánlani tudok – nem téma iránt érdeklődő társunk addig bátran sétálhat a rózsakertben :) . Még egy tipp, a Lambeth Road és a Westminster híd találkozásánál található St. Thomas Kórház -1. szintjén egy olcsó, de jó éttermet lelhet az éhes arrajáró.

A Temze partján felfelé haladva érhetjük el a County Hallt, azaz a Megyeházát, mely C alakjával nem csak kívülről, belülről is remek látványt nyújt. Ottjártamkor, mint fentebb említettem, épp STAR WARS makettekkel és modellekkel volt telepakolva, így különösen felemelő látvány volt, de szinte mindig valami különleges kiállításnak ad otthont (pillanatnyilag épp a The MOVIEUM of London van soron, mely a brit filmtörténet állaomásait hivatott bemutatni, részletek az aktualitásokról itt: http://www.londoncountyhall.com/highlight-county-hall.php ). Pár lépés innen, és az ember már állhat is be a London Eye-hoz vezető sor végére :).

A legmókásabb dolgot ismét a végére tartogattam, ami nem más, mint a London Dungeon. A London Bridge megállótól (Northern and Jubilee Lines) pár perc sétára található (busszal: 21, 35, 40, 43, 47, 48, 78, 133, 149, 381) szórakoztató intézmény minden ráköltött fontot megért; interneten rendelt jegyekkel rugalmas bejutás, gyakorlatilag sorbanállás nélkül! Bent kisebb csoportba terelik az embert, és vezetők segítségével indulhat a körülbelül másfél órás túra. Poénokat nem szeretnék lelőni, mesterien elkészített viaszbábukon és kínzóeszközökön jóval túlmutató, színvonalas programot kap az ember – természetesen angol nyelven. A kirándulás végén a borzolt idegzetű alany legalább fél órát szánjon rá a shop-ban turkálásra, igen érdekes dolgokat szerezhet! :D

Utóiratként, amiket legközelebb szeretnék megnézni: London Aquarium; London Zoo; Royal Botanic Gardens, Kew; Hampton Court Palace és persze pár múzeum, nem csak kívülről…a most kimaradt ’kommersz’ látnivalókról poszt bárhol :D. És természetesen nem bírom megállni, hogy ne egy bölcs mitugrász arcképével búcsúzzam, az Erő legyen veletek :)

Tematika I. - Naplemente

2008-09-23T21:35:00.004+02:00

Erősen kommersz, de alapvető témával nyitunk, külön kommentárt azt hiszem, nem is igényel a dolog :)

Aljezur, Portugália

Repülőről, valahol Anglia felett

Budapesti panoráma

Darukkal, Canary Wharf környékén - London, UK

Kikötő, Thessaloniki, Görögország

Hármashatár-hegy

és végül még egy panoráma, az egyik kedvencem
Balaton

Belvárosi séták I. – České Budějovice, Csehország

2008-09-21T15:08:00.006+02:00

A szóban forgó település Bohémia tartomány ékköve, és a régió központja is egyben. Ennek ellenére emberi léptékű, hangulatos, jelentős történelmi múlttal rendelkező kisvárost kell elképzelni, nem túl nagy, de annál szebb turistanegyeddel, helyre kis parkokkal a Malse kanyargós partján, szálldosó sirályokkal és kocogó helybeliekkel.

Történelem. A város története 1265-ben kezdődik, ekkor alapította meg a Moldva és a Malse folyó összefolyásánál II. Ottokár király. Gazdagságára és pompás épületeire szabad királyi városként tett szert. Története során több ura is volt, a huszita időkben Zsigmond király, később a Habsburgok fennhatósága alá tartozott (ekkoriban a császári kincseknek is otthont adott). Mária Terézia uralkodása alatt vált tartományi központtá, jelentőségét azóta is őrzi. A piarista rend is ekkortájt vert tanyát a városban, a hivatalnoki képzést megalapozandó, és ekkor alakult a város színháza is. Érdekesség még, hogy itt épült meg az első európai lóvasút (České Budějovice és Linz között), valamint, hogy a város évszázadok óta sörhatalom, itt gyártják ugyanis a méltán híres Budweiser/Budvar sört.

Látnivalók. České Budějovice a régió kormányzati központja és jelentős iparterület is egyben. Mindebből azonban az egyszeri turista nem sokat vesz észre, mivel lekötik a szabályos négyzet alakú főtér - náměstí Přemysla Otakara II, azaz II. Ottokár tér – nagyszerű látnivalói, és 2001-ben csodaszépen felújított lábasházai (és esetleg a folyóparti park, de ahogy láttam, az idegenvezetők nagy többsége csak az előbbit érzi bemutatásra érdemesnek). Kezdjük mi is itt a sétát!

Városháza. A barokk stílusú, szürke-kék színekben pompázó építmény a tér legszembetűnőbb épülete, az ember szájtátva nézi percekig, mire eszébe jut, hogy fényképezni is lehet.. :-) A ház a 18. században épült, Antonius Erhald Martinelli tervei alapján, és csodálatos díszeit, rézsárkányait azóta is sértetlenül őrizte meg. Tetején négy szobor található, a városi polgár négy erényét képviselendő (ott még talán máig működik... ): Méltányosság (Fairness), Bölcsesség (Wisdom), Óvatosság (Caution) és Bátorság (Bravery).

Fekete torony. A második legszembeötlőbb épület a tér északkeleti sarkában álló 72 méter magas Černá vě. Az 1550 és 1578 között épített torony egyszerre szolgált harang- és tűztoronyként; egy család (illetve több) egészen az 1950-es évekig élt a torony legfelső részén. A tornyot igen profán okokból hívják feketének: a XIX. században a kosztól lett ilyen a színe (azóta lemosták). A kilátóerkélyre 225 lépcsőfok megmászása után juthatunk el, innen fantasztikus látvány tárul az ember szeme elé! Az épület áprilistól októberig van nyitva, 10-18 óráig. Fizetni fent kell, felnőtteknek 20, gyerekeknek mindössze 10 koronát. Évente egyszer lépcsőfutóversenyt is rendeznek a toronyban - a kellően elszántak benevezhetnek rá... (Már másodjára sikerült eljutnom České Budějovicébe, sajnos első alkalommal nem készítettem fényképeket, bár a tornyot megmásztam. Másodjára gép ugyan volt nálam, de szervezési hibák miatt nem tudtam feljutni…talán legközelebb :-))

Sámson szökőkút. A pompás építmény nem kevesebbel büszkélkedhet, minthogy ez Csehország legnagyobb szökőkútja. 1721-1726 közt épült, és eredetileg a Moldva vizével volt hivatott ellátni a várost. Jelenleg már csak dekorációs - és találkozóponti - célokat szolgál, ezt azonban kiválóan teszi. Éjszakai kivilágításban egyszerűen fantasztikus látvány! Figyelmes szemlélő a közelében felfedezhet egy szabálytalan formájú követ, ami a régi akasztófa helyét jelzi. Állítólag aki rálép, nem talál utána haza…őszintén szólva, én nem figyeltem, mindenesetre, ha rá is tapostam, nem jött be. :-)

Vcela palota. A tér délnyugati sarkán egy feltűnően sárga épület hívja fel magára a figyelmet., az 1896ban épült Vcela (méh) palota. Élénksárga színű, gazdagon díszített homlokzata, kerek saroktoronnyal és szobrokkal díszített tetőzete az egyik legfeltűnőbb épületté teszik a téren.

Moldva-part. A városháza sarkán nyíló két kis utca bármelyikén lesétálhatunk a folyópartra (pontosabban a Moldva – vagy a Malse? - egy holtága), amely gyakorlatilag turista-mentes övezet, holott csak pár lépésnyire fekszik a nyüzsgő főtértől. Ott jártamkor a heves esőzések miatt iszapos folyócska normális időjárási körülmények közt kristálytiszta vizében tükröződő épületekkel és viháncoló sirályokkal örvendezteti meg az erre járókat. Itt sétálva megpillanthatjuk az igazságügyi palota épületét, az Otakarka tornyot és a Vasszűz tornyát is. Utóbbi a 14. században épült, és kínzóteremként-börtönként funkcionált évszázadokig. Sajnos bejutnom nem sikerült, de egy próbát mindenképp megér(ne)!

Rengeteg mindenre nem volt időm az alatt az egy nap alatt, amit itt töltöttem (bár szerencsére a sörgyár belefért :-D). Aki teheti, mindenképp látogasson el a Dél-Bohémiai Múzeumba, csodálja meg a Lannova utca díszes házait, vásároljon bohémiai kristályokat a főtér árkádjai alatt, és igyon egy jó korsó sört az egészségemre a Masne Kramy (hentesbolt) étteremben!

Ingyenreklám I. - www.boston.com

2008-09-17T19:06:00.011+02:00

No nem mintha olyan nagy látogatottságú oldal lennék (apropó, nincs itt valahol statisztika erre vonatkozólag?), de ami szép, az szép. Ez pedig egyenesen fantasztikus. Az alligátor mindent visz :)

http://www.boston.com/bigpicture/2008/09/the_short_but_eventful_life_of.html

Kicsit később lesz városnézős csehországi, soproni illetve londoni post is, egyenlőre úszom az árral.

Várak-túrák IV. – Sintra, Portugália

2008-09-10T20:51:00.006+02:00

Olá! Como está? Portugál vártúránk következő állomására érkeztünk, ami nem más, mint egy festői városka a fővárostól 30 km-re, a hegyek lábánál. Üdvözlet Sintrában, a Mór királyi palota (Castelo dos Mouros) és a Pena Palota (Palácio Nacional de Pena) otthonában. A hegyek közt megbúvó települést legkönnyebb vasúton megközelíteni, 15 percenként jár szerelvény Lisszabonból, a Rossio állomástól (Estacio Rosso, zöld metróvonal).

Sintra. A várost az UNESCO a világörökség részeként tartja számon, és a hely rá is szolgál erre. A Serra de Sintra, a házak közé beszivárgó, városhatárokat kijelölő erdőség megér egy hosszabb sétát, ehhez azonban ajánlatos nyár közepén is pulóvert húzni, mert az augusztusi köd és 10-15 fok teljesen megszokott errefelé (bár ennek köszönhetően sikerült egy jópofa pulóvert beszereznem az egyik útmenti házacskában, érdemes azért felkészülve menni). A városka további nevezetességei (már amiket volt szerencsém látni, van több is :-)) a két hegyormon magasodó palotán kívül a Nemzeti Palota (Paço da Vila de Sintra), jellegzetes kéményeivel és a játékmúzeum. Előbbibe sajnos nem jutottam be, pedig állítólag csodaszép – majd talán legközelebb . Utóbbi tényleg kihagyhatatlan élmény, rengeteg nemzet játékait lehet megcsodálni 3 emeleten, köztük magyarokat is! A gyűjtemény tulajdonosa egy tüneményes bácsi, aki tolószékben gurulgatva faggatja a látogatókat, honnan jöttek, mi teszik neki a legjobban…ha jól emlékszem, a portugálon és angolon kívül spanyolul és franciául is ért. (rengeteg információ a városkáról angol nyelven itt: http://www.portugalvirtual.pt/_tourism/costadelisboa/sintra/ )

Jegyvásárlás. A két vár közt, a gyönyörű, ködlepte erdő (Pena Park) közepén található a jegyvásárló központ. Ez azért érdekes, mert csak itt tudsz jegyet váltani – legalábbis két éve úgy volt - , tehát a jegykezelő simán visszafordít bármelyik kastélyból az erdőbe, ha nincs jegyed, érdemes rákészülni. A kombinált jegyár 12 euro körül mozog, a Pena Palotához a kastély bejárattól kisvonat is közlekedik, ha valaki elfáradna addigra, ennek külön díja van (pár euro).

Mór vár. Gyönyörű, vastag, szinte teljesen épen maradt falak tekergőznek a hegyoldalon, engem első pillantásra a Kínai Nagy Fal látképére emlékeztetett :) . Utóbbi azért kicsivel idősebb, bekezdésünk tárgyát a 8-9. században kezdték el felhúzni a be a Tejo felől beözönlő mórok. Tőlük az ország első királya, Alfonzó Henrik foglalta vissza 1147-ben, és tulajdonképpen ezután semmi fontos infót nem leltem róla (portugálul sajnos nem tudok). Ami biztos, hogy rekonstrukcióját II. Ferdinánd király rendelte el 1830-ban, és a portugál mesterek igen jó munkát végeztek! Az égre törő bástyák, a gyilokjárók, a romos kilátóból elénk táruló látvány visszaröpíti a látogatót egy olyan korba, ahol itt fegyverek csattogtak, férfiak haltak, és hősök születtek…(ez elég patetikusan – és valljuk be, nyálasan :-) – hangzik így, de aki egyszer eljut ide, az egyet fog velem érteni.)

Pena Palota. Mint egy csicsás ékszerdoboz. Ez a gondolat fordulhat meg bárki fejében, aki először pillantja meg a felhők között a rózsaszín, csipkézett tornyokat. A következő, ami az ember eszébe jut majd’ minden esetben, hogy miért nem hozott még egy pulóvert, holott figyelmeztették…Augusztusi köd, metsző szél fogadja az idelátogató turistát még a főszezon jó néhány napján is, de megéri! Az épület egyébként pár évszázaddal idősebb a mór várnál, végső formáját szintén a 19. század végére nyerte el. A mór, manuel, rokokó és keleti stílusjegyeket egyaránt magán viselő palotában eredeti állapotában őrizték meg a berendezési tárgyakat és a szobákat, melyek híven tükrözik a királyi családok életét. A kilátás a köd miatt természetesen nem volt értékelhető (bizonnyal vannak szerencsésebbek, mint én ),de állítólag tiszta napokon Lisszabonig is ellátni…brrr, lépjünk beljebb.

A kastély belső termei nem hazudtolják meg külsejét, de a nagy királyi hall súlyos brokátjai vagy a kápolna arany ragyogása után jólesik újra kilépni a várfalra, majd a teraszról és a belső udvarról csodálni meg a falakat díszítő csempéket, szobrokat (a portugál csempe – azulejo – egyébként fantasztikus, megér egy későbbi külön posztot).

Serra de Sintra. A hegyormokat körülölelő erdőség a legszebb, amit valaha láttam. Göcsörtös fák nyújtóznak a fény felé, valószínűtlenül dús aljnövényzetben piros bogyók fénylenek, madarak csivitelnek, állatok motoznak…mindenkinek ajánlott egy kiadós séta, nem csak a vár környékén!

Adunk az egónak I. - Khárón

2008-09-08T20:57:00.007+02:00

Könnyben úszó szemekkel
Nézem a jeges tengert
Minden áldott este
Mikor a hold felkel

Jeges szemekkel
A könnyben úszó tengert
Minden áldott este
Mikor a hold felkel

Fényben úszó szemekkel
Nézem az égő tengert
Minden áldott reggel
Mikor a nap felkel

Égő szemekkel
A fényben úszó tengert
Minden áldott reggel
Mikor a nap felkel

A ködben úszó tengert
rajta kis szigettel
Dermedt kőszirtekkel
Sorvadó lelkekkel

Sorvadó szirtekkel
Dermedt kőlelkekkel
Ködben úszó sziget
S ladikja a tenger

Várak-túrák III. - ESZTERGOM

2008-09-07T14:38:00.006+02:00

A város. Némi infó a városról és a várról, történelemkönyv stílusban :). Esztergom területe már a prehisztorikus időkben lakott hely volt. A Várhegyen és környékén 18-20 ezer éves településnyomokat tártak fel. Ettől az időtől kezdve a terület folyamatosan lakott hely. Időszámításunk kezdetén az itt élő keltákat a rómaiak hódították meg, akik a Duna-szakasz legsűrűbb láncolatát ezen a vidéken építették ki. A magyarok 900 környékén foglalták el a területet, Esztergom környékét a Tarján és Kürt-Gyarmat törzs szállta meg. A 960-as években Géza fejedelem új, állandó székhelyét Esztergomban választotta meg. Itt született fia, Vajk, akit itt is koronáztak I. István néven királlyá; ezzel Esztergom lett a királyok székvárosa is egészen a tatárjárásig. 1001-ben Ravennában, a pápa jelenlétében került sor az esztergomi érsekség alapkőletételére. Ezzel Esztergom az ország vallási központjává vált, az István által alapított Esztergom vármegye központja és Érseki székhely is egyben.

A 12-13. század fordulójától kezdve Esztergom városias fejlődése az egyházi befolyás növekedése következtében megtorpant. A várban lévő, de még be nem fejezett királyi palotát Imre király 1198-ban az érseknek adta. A 13. században az udvarnoki városrész fokozatosan az esztergomi káptalan kezébe csúszott át. Mindeközben a 13. század elejéig itt működik az ország egyetlen pénzverdéje is. 1242 telén Batu serege Óbuda felperzselése után a város ellen fordult. Egyedül a várhegyen épült vár állt ellen nekik, amelyet az aragóniai származású Bajóti Simon ispán vezetésével számszeríjasok védtek, sikerrel. A város mégis elveszítette országos vezető szerepét, IV. Béla a királyi palotát és a várat az érsekeknek adományozta, és székhelyét 1256-ban Budára (más források szerint Visegrádra) helyezte át.

A város kálváriája a következő évszázadokban is folytatódott; a XIV.század elsõ felében előbb Németújvári Iván bán, majd pár év múlva Vencel cseh király foglalta el. Három év múlva Tamás esztergomi érsek foglalta vissza Németújvári Henriktõl. Az ostromok során súlyosan megrongált várat végül a század végére helyreállították – hogy 1403-ban Zsigmond, majd 1440-ben Ulászló király seregei megostromolhassák . A mohácsi csatavesztést követõen, 1527-ben I. Ferdinánd királynak hódolt meg a vár õrsége, majd 1543-ban a Szulejmán szultán vezette török sereg foglalta el. Hosszas huzavona után végül 1683-ban szabadította fel a Lotharingiai Károly és Sobieski János lengyel király vezette sereg. A szabadságharc idején II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós kurucai 1706-ban elfoglalták a várat, de rövid idõ után a Starhemberg Guido és Pálffy János vezette császári csapatok visszavették. Ezzel a vár hadi szerepe be is fejeződött. Eddig a száraz tananyag.

Az utcákon sétálva könnyű történelmi emlékekbe botlani, de a város kiemelkedő épülete a vár és természetesen az impozáns bazilika. Felmászva a hegyre gyönyörű kilátás nyílik Párkányra – némi lakótelep-tömbökkel fűszerezve, de ez még belefér -, a Mária Valéria hídra és a Vízivárosra, mely Esztergom legrégebbi része. Kicsit továbbsétálva az északi rondellán fellelhető a Szent Isván koronázási színhelyeként aposztrofált részen emelt hófehér – nekem kicsit túl modern – emlékmű.

A hegyről lesétálva a Vízivárosba, majd a Duna-partra slattyogtunk, és a víz mentén, a Sobieski sétányon értünk el előbb a Kossuth-hídig, mely a Prímás-szigetre vezet; innen csak pár lépés a 2001-ben épült Mária Valéria híd. Itt remekül el lehet tölteni az időt sétálással, kocsmázással és pancsolással, ha az ember kicssit eltéved, még az esztergomi rögbicsapat székhelyét is meglelheti. Ugyancsak a szigeten található a város aquaparkja (sajnos erre nem volt időnk). A Bottyán-hídon visszasétálva a Kis-Duna sétányra jut az ember, ezen is érdemes korzózni kicsit.

Múzeumokról, kiállításokról sajnos nem tudok beszámolni, mindketten inkább kirándulni szeretünk, mint termekben régiségeket nézegetni. Szokás szerint a végére tartogattam a lényeget, mely a Vízivárosból induló középkori feljáró, a „Macskaút”, a város egyik legkülönlegesebb része. Ezen felkapaszkodva meredek lépcsőkön közelíthetjük meg a Bazilikát, és közben legalább egy liter vizet veszíthetünk, ha ügyesen csináljuk. A kilátásért és a kaland kedvéért mindenképpen megéri, főleg exhibicionistáknak (és mazochistáknak, mint mi) – főleg felfelé, mert lefelé még csakcsak használja pár bátor turista – eléggé el van dugva mondjuk mindkét kiindulópontja, nem egyszerű meglelni - , de felfelé….biztos, hogy jól megnéznek minden elszánt vállalkozót!

Rövid kitérő I. - Roger Zelazny novella

2008-09-07T11:21:00.004+02:00

Roger Zelazny
Nem a hírnök a bűnös

Az öregember lefelé tartott a hegyről, kezében a szelencével a tengerhez vezető ösvényen, s botjára támaszkodva megállt, mert emberek egy csoportja éppen azon buzgólkodott, hogy fölgyújtsa a szomszédjuk házát.

- Mondd csak, jó ember - kérdezte az öregember az egyiktől -, miért gyújtjátok föl szomszédotok házát, melyben - a sikoltásokból meg az ugatásból ítélve - még mindig ott van szomszédotok meg a kutyája meg a felesége meg a gyerekei?

- Miért ne gyújtanánk föl? - kérdezte a férfi. - A szomszéd idegen, aki a sivatagon túlról jött, s más a külseje, mint nekünk. Ez áll a kutyájára is, akinek más a külseje, mint a mi kutyáinknak és idegen hangon ugat; meg a feleségére, aki szebb, mint a mi asszonyaink és idegen kiejtéssel beszél; meg a gyerekeire, akik okosabbak, mint a mi gyerekeink, s épp úgy beszélnek, mint a szüleik.

- Értem - mondta az öregember, és folytatta az útját.

A keresztútnál nyomorék koldusra bukkant, akinek a mankói fönn lógtak magasan egy fán. Az öregember botjával a fára csapott, s a mankók lepottyantak. Az öregember visszaadta a mankókat a koldusnak.

- Mondd csak, testvér, hogyan kerültek a mankóid a fára? - kérdezte.

- A fiúk dobták föl őket - felelte a koldus, aki közben rendbehozta magát, s már nyújtotta is a kezét alamizsnáért.

- De miért?

- Unatkoztak. Addig nyaggatták a szüleiket azzal, hogy "Most mit csináljak?", míg valamelyik szülő azt tanácsolta nekik, hogy szórakozzanak el egy kicsit a keresztútnál a koldussal.

- Ez nem túl kedves játék - mondta az öregember.

- Úgy van - mondta a koldus -, de szerencsére az egyik idősebb fiú talált nekik egy lányt, s most azt élvezik a mezőn. Ha jól figyelsz, te is hallhatod a sikoltásait. Persze már alig van ereje sikoltozni. Lennék csak fiatal és ép, én is kivenném a részemet az élvezetből!

- Értem - mondta az öregember, és indulni akart.

- Alamizsnát! Alamizsnát! Hát nincs semmi abban a szelencében, amit megoszthatnál egy szegény, nyomorék koldussal?

- Megáldhatlak - mondta az öregember -, de a szelencében nincs alamizsna.

- Köpök az áldásodra, vén kecske! Áldást nem ehetek! Pénzt adj vagy kaját!

- Az sajnos nincs.

- Akkor megátkozlak! Látogasson a balszerencse!

Az öregember folytatta útját a tengerhez, és két férfira bukkant, akik éppen sírt ástak a harmadiknak, aki holtan feküdt.

- Kegyes cselekedet eltemetni a holtat - állapította meg.

- Az - mondta az egyik férfi -, kivált ha magad gyilkoltad meg, s el akarod tüntetni a bizonyítékot.

- Ti öltétek meg ezt az embert? S ugyan miért?

- Majdnem semmiért, a fene vigye! Miért is küzd valaki úgy, ahogy ez az ember tette pár nyomorult fillérért? Az erszénye majdnem üres.

- Az öltözékéből ítélve szegény ember lehetett.

- Az, és most már nem kell nyomorognia.

- Mi van abban a szelencében, öreg? - kérdezte a másik férfi.

- Semmi hasznos. A tengerbe akarom vetni.

- Hadd nézzük meg.

- Azt nem lehet.

- Erről mi döntünk.

- A szelencét nem szabad kinyitni.

A férfiak közeledtek az öregemberhez.

- Add ide.

- Nem.

A második fejbe csapta az öregembert egy kővel, az első kikapta a kezéből a szelencét.

- Így ni! És most lássuk, mi az a haszontalan dolog!

- Figyelmeztetlek benneteket - tápászkodott föl a földről az öregember -, hogy ha kinyitjátok a szelencét, rettenetes dolog történik, amit soha többé nem lehet meg nem történtté tenni.

- Erről mi döntünk.

És szétvágták a fedelet rögzítő köteleket.

- Ha csak egy percig vártok - mondta az öregember -, elmondom, hogy mi van a szelencében.

A férfiak haboztak.

- Jól van, mondd.

- Ez Pandora szelencéje volt. Ő kinyitotta, s a világra szabadította mindazokat az iszonyatos bajokat, amelyektől ma is szenvedünk.

- Ha-ha-ha! Szép mese!

- Az istenek, akik engem bíztak meg azzal, hogy a szelencét a tengerbe vessem, azt mondták, hogy a szelencében várakozó végső átok rosszabb az eddigieknél is.

- Ha-ha-ha!

A férfiak fölnyitották a szelencét.

Arany fény tört elő. Szökőkútként szökkent a magasba, s egy szárnyas lény kiáltott föl a közepén végtelenül finom és megrendítő hangon: "Szabad vagyok! Oly sok idő után, végre ismét szabad!"

A férfiak a földre vetették magukat.

- Ki vagy te, csodálatos teremtés - kérdezték -, aki olyan különös érzéseket ébresztesz kebelünkben?

- Reménynek neveznek - mondta a lény. - S most bejárom a Föld sötét zugait, s megsúgom az embereknek, hogy még minden jobb lehet, mint amilyen most.

Ezzel a levegőbe emelkedett, s elszárnyalt a Föld sötét zugai felé.

Amikor a két gyilkos ismét az öregemberhez fordult, megváltozott alakban látták viszont: mert szakálla immár eltűnt, s ragyogó fiatalemberként állt előttük. A botjára két kígyó tekeredett.

- Az istenek sem akadályozhatták meg - mondta. - Magatok hoztátok magatokra ezt a vészt, tulajdon cselekedeteitekkel. Emlékezzetek erre majd akkor is, amikor a ragyogó Remény porrá válik a kezeitek közt.

- Ugyan - mondták azok. - Újabb utazót látunk közeledni, és övén csak úgy duzzad az erszény. Ez a zsákmány éppen elegendő lesz ahhoz, hogy többé ne kelljen rabolnunk.

- Bolondok! - mondta az ifjú, és elsuhant szárnyas lábán. Útközben még köszöntötte a lesben állók felé tartó Hérakleszt.

(Gálvölgyi Judit fordítása)

( forrás: Egypercesek antológia ;
3C Pages - Crystal Clear Consciousness E-Reading Room, 2005. április 23.)

Állati túrák I. - Veszprém, Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark

2008-09-03T17:48:00.013+02:00

Némi személyes adalék az állatkerti poszt(ok)hoz. Gyerekkorom meghatározó olvasmányai Gerald Durell jobbnál jobb regényei voltak, de rengeteget olvastam Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond és Joy Adamson (Elza) könyveit is. Édesanyám mérhetetlen bánatára, ez ugyanis azzal a tévképzettel járt, hogy otthonunkat vadasparknak képzelve szobám rejtekén óhajtottam kitanulni az állattartás csínját-bínját. Ne gondoljon a kedves Olvasó itt aranyhörcsögökre vagy guppikra, noha az is szép számmal akadt. Kamaszkoromat tucatnyi állattal osztottam meg, gőtékkel, rákokkal, teknősökkel, madarakkal (mondhatni akadt minden, amit a Körösből ki lehetett fogni, vagy a város egyetlen állatkereskedésénél fellelhettem), és azóta is dédelgetett álmom egy állatkerti gondozói állás (még dolgozom rajta :)).

Ezen kis kitérő mindössze arra szolgált, hogy kifejthessem álláspontomat a fent nevezett intézményekkel kapcsolatban. Nagyon sok ember, véleményem szerint tévesen, azt feltételezi, hogy az állatkert rossz, öncélú szórakoztatóközpont, az állatok senyvednek, és szabadságra áhítozva töltik napjaikat a rácsok mögött. Fontos tisztában lenni azzal, hogy ez már jó pár évtizede nincs így, az állatkertek fontos szerepet játszanak a fajfenntartásban és ismeretterjesztésben (a legtöbb helyen a modernizáció révén már egyébként is elenyésző a látható rácsok mennyisége). Mikor a kifutóban heverő vidrára, vagy a rácsok mögött kucorgó pusztai sasra nézünk, gondoljunk arra is, hogy az állat rendszeresen táplálékhoz jut, ellenségek nélkül szaporodhat, veszélyek nélkül nevelheti kölykeit, nem vár rá sem türelmetlen vadász, sem rossz helyre húzott magasfeszültségű vezeték a nap végén.

Az ember hajlamos a szabadságvágyát az állatvilágra is kiterjeszteni, de gyanítom, a természet pedig hajlamos ezt a kényelem és biztonság mögé rangsorolni. (Természetesen nem azt mondom, hogy tartsunk minél több állatot fogságban, de az élőhelyek drasztikus pusztulása miatt sajnos sokszor ez az egyetlen járható út egy faj megmentésére.) Ne úgy mutassuk be a gyereknek az oroszlánt, hogy szegény, ott van a rácsok mögött és szomorú - lássuk az érem mindkét oldalát; úgy gondolom, így tisztességes. És most jöjjön a park rövid leírása, a sok szófia beszéd után. :)

Történet. 2008. augusztus elsején ünnepelte alapításának 50. évfordulóját Magyarország legnagyobb hagyományokkal rendelkező vidéki állatkertje; Anghi Csaba, a budapesti állatkert főigazgatója, özv.Kittenberger Kálmánné és Kasza László nyitotta meg 1958ban az új intézményt a Fejes-völgyben, amely azóta a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark nevet viseli. A 2001től közhasznú társasággá vált állatkert az új évezredben minden évben jelentős látványosságokkal bővül: új kifutók és házak épülnek, több nemzetközi fajmegmentési programban vesz részt, bővültek a szolgáltatásaik (pónilovaglás, állatsimogató és egyéb rendezvények).A 2001-ben kezdődött rekonstrukciós program mérföldkőnek számító állomása az új medvekifutó felépítése volt. A park ma is bővelkedik igazi ritkaságokban (pl. kamcsatkai medve, Sri Lanka-i párduc, szumátrai tigris, ibériai farkas, kardszarvú antilop, dzseláda pávián és impala). Külön kiemelést érdemel a park afrikai szavanna kifutója, mely hazánk egyik legnagyobb ilyen létesítménye.

Séta az erdőben. A bejárattól balra kezdődik a hüllőház, amit fanatikus rajongóként alig vártam. Némileg csalódás volt a bemutatott állatok kis száma, és igazi ritkaságot sem sikerült felfedeznem (2006-os adatok! :)), de kárpótolt ezért a viszonylag szép környezet, és a rendben tartott terráriumok.

A következő állomás a vidrák kifutója, ezekhez a kis szőrös rettenetekhez szerintem nem is nagyon van mit hozzáfűzni, a Lutra óta imádom őket :).
Egyébiránt Magyarország legnagyobb menyétféle ragadozója. Általában az édesvizek környékén él, de Nyugat-Európában és Skandináviában a tengeröblökben is megtalálható. Téli álmot nem alszik. Vackát víz fölé hajló fák tövében, maga ásta kotorékban készíti, de olykor megtelepszik vízparthoz közeli borzvárban is. Tápláléka halakból, rákokból, olykor gerinctelenekből áll.

A sörényes juh a Szahara hegyvidéki területein őshonos, de Európa és Észak-Amerika vadasparkjaiba is telepítették a múlt század elején, Új-Mexikóban és Texasban jelenleg szabadon élnek. A kifejlett hím könnyen felismerhető hosszú, szakállszerű sörényéről. Szegényes táplálékon is megélnek, főleg füvet és cserjék leveleit fogyasztják. Az állatkert sörényes juhai az egyetlen vadállatok az állatsimogató háziállatai mellett, amelyet a látogatók etethetnek a zoocsemegével. Ennek oka békés természetük, harapásra nem kell számítani, valamint nem lehet őket túletetni, nem híznak el és a gyomrukat sem rontják el. Ugyanis amint jóllaktak, nem mennek oda a látogatókhoz kéregetni. (forrás: http://innovex.veszprem.hu/zoovp/allat_oldal.php?id=135)

Az Apella csuklyásmajom a legelterjedtebb dél-amerikai majomféle. Könnyen felismerhető a jellegzetes füle fölötti szőrpamacsáról. Elsősorban fákon élnek, de sokszor leereszkednek a földre táplálkozni vagy játszani. Főleg gyümölcsevő, de rovarokat, kisebb gerinceseket is elkap. Az állatkerti csapat a Szegedi Vadasparkból származik. Érdemes a közelükben minden nálunk lévő dologra erősen figyelni, ugyanis hírhedt tolvajok és kunyerálók. A mobiltelefontól a kiflivégig bármire rárabolnak, ami rághatónak tűnik, és a gondozók gyakran későn érkeznek értéktárgyaink megmentéséhez.

A huszármajmok kifutója egy fás-bokros, de ennek ellenére jól belátható terület. Maguk a majmok leginkább gyászhuszárokra hajaznak, ahogy szomorú arccal babrálják környezetüket. Ne dőljünk be a pofácskájuknak, valójában igen jó soruk van! :) Eredeti élőhelyük a szavanna, de nemritkán a félsivatagos területen is előfordulnak. További érdekességek, hogy meglepően jól bírják a víz hiányát, és a világ egyik leggyorsabban futó majomfaja; három másodperc alatt képes felgyorsulni 55 km/órás sebességre.

A pumákból általában nem sokat látni egy 3×-os optikával, mivel a nap nagy részében magaslesükön pihenve figyelik a környéket. Sajnos az ő, illetve a nagymacskák kifutójánál még nem lehet képet készíteni ronda rácsok nélkül, remélem, ez a jövőben változni fog :). Az állatkert példányai 2006. elején érkeztek Nyíregyházáról, két fiatal nőstény.

A madárháznál két fajt emelnék ki, szigorúan szubjektív alapon. Az egyik a bukázó sas, a másik a pusztai sas. Közös jellemzőjük, hogy igen megtermett, gyönyörű jószágok, és védettek. Buki, a bukázósas tojó az állatkert egyik legidősebb lakója. A 70-es években a került a kertbe a tanzániai elnök ajándékaként, és ekkor már messze túl volt a fiókakoron. Sajnos annyira ritka ez európai állatkertekben, hogy még nem sikerült párt találni neki. A pusztai sassal a röpdén kívül is megismerkedhetnek a látogatók, a 11 és 14 órakkor zajló madárbemutatókon.

A végére tartogattam azt a részt, ami a legeslegjobban megfogott a parkban- a prérikutyákat! Ez a közönségesnek mondható ürgeszerű állat a legtöbb állatkertben megtalálható, de ahogy itt prezentálják őket, az valami fantasztikus! A kis mitugrászok kifutóját mindössze villanypásztor választja el a sétaúttól, ez is csupán az állatok védelmét szolgálja a ragadozóktól. A dögök szabadon rohangálnak a parkban, kutakodnak az ember zsebében, megharapják a feléjük nyújtott ujjakat...igazán felemelő látványt nyújtanak, ahogy szappanoprea-szereplőket megszégyenítve veszekednek, ölelkeznek és rohangálnak a szomszédokhoz...órákig el lehet bámulni őket, ha az ember ráér. :)

Utóiratként. Természetesen nem tisztem bemutatni az állatkert minden faját, arra alkalmas az állatkert honlapja: http://www.zoo.hu/veszprem Irományomat mindössze kedvcsinálónak szántam, remélem minél többet meglátogatják ezt a remekül fejlődő, otthonos kis állatkertet!

Várak-túrák II. - Castelo de Sao Jorge, Lisszabon

2008-09-01T12:27:00.006+02:00

Boa tarde! Ez egy régebbi kirándulás volt, 2006-os, de szerintem sok minden nem változott azóta. Le szeretném szögezni már az elején, hogy Portugália a kedvenc országom, szeretnék visszamenni, amint lehet, így sok negatívumot nem fog tartalmazni a bejegyzés. :)

Alfama negyed. Lisszabon legrégebbi városnegyede, mely sértetlenül vészelte át az 1755-ös nagy földrengést. Szűk sikátorok, meredek lépcsők, hamisítatlan mediterrán hangulat jellemzi, valamint itt jár-kel a híres 28-as villamos is. A kerület a sok turisztikai látványosság ellenére még ma is elsősorban a munkásosztály negyede, csillivilli turista-csalogató shop-okat csak a Tejo-part közelében találni, ott is csak elvétve. A városrész látványosságai közé tartozik még a Santo Antonio de Sé, azaz a Sé katedrális, mely a város legrégebbi temploma, és egyben a híres Notre Dame hasonmása is.

Szent-György vár. Lisszabon 1256-ban lett Portugália fővárosa, így a vár kiemelkedő jelentőségűvé vált az ország számára. A 16. századig ez volt a királyi rezidencia, a nagy földrengésben viszont falai nagy része leomlott, így az a Praça do Comércio-ba települt át (Ribeira Palace). Rekonstruálása után 1910-ben lett a nemzeti örökség része. A teljes újjáépítés az 1940es években készült el, ekkor alakították ki a kerteket és sétaútvonalakat is. Az épületben állandó és időszakos kiállítások is helyet kapnak. A vár nyáron reggel 9től este 9ig tart nyitva (szezonon kívül este 6 a záróra!), a belépő 3 euro, nemzetközi diákigazolvánnyal 1,5 euro (többek állítása szerint a magyar diákot is elfogadják :)).

Kilátás. Átvágva a kis utcákon végre felér az ember a várba. Augusztus, negyven fok árnyékban (képeken látszik is), de a kilátás minden verejtékcseppet megér. A falakról egészen az Április 25. hídig ellátni (Ponte de 25 de Abril, ez a San Francisco-i Golden Gate mása), de a vízpárában a híres Rio de Janeiró-i Krisztus szobor ikertestvére, a Cristo Rei is megpillantható. A piros tetős házacskák tömkelege semmivel sem összetéveszthető látvány, ha a turista szerencsés, még hűs vízpermetet is kaphat az arcába a Tejo felől.

Várfalak. Körbesétálni a várat körülbelül egy órás elfoglaltság, fotózással, panoráma-csodálással picit több. Tériszonyosoknak nem ajánlott! A falak 30 láb magasak… :) Az épületben mosdó és büfé, illetve étterem is található. A falakon ágyúkiállítás vonzza a fényképezni vágyókat. A várudvar fás-ligetes, elszórtan pávák találhatók benne, ha jól időzítünk, csibéstől. Elég félénkek, és nem zaklatják a látogatókat elemózsiáért (bár ez már változhatott :)).

Összegzésként csak annyit lehet hozzátenni, hogy bár minden könyvben turistalátványosságként hirdetik, nem turistaként, hanem vendégként fogadtak, mind a pénztárnál, mind a büfében (és máshol is). A dolgozók többség ért és beszél angolul, és valóban KEDVES! Lehet ez az az ország, ahol nincs helye átverésnek, bóvli turistacsalogatóknak? Jajj, de visszavágyom…

Várak-túrák I. - SÜMEG

2008-08-31T13:14:00.011+02:00

A sümegi vár talán a legismertebb a magyar várak körül. Ez köszönhető kitűnő elhelyezkedésének - rálátni majd' mindegyik környező főútról - , jó marketingjének - köztük az iskolai történelemkönyvek :) - , valamint viszonylagos épségének. Amikor megpillantottuk a hegy tetején, nekünk is egyből eszünkbe jutott meglátogatni...rég csalódtam ekkorát.

Az első - és ha jól számolom egyetlen - pozitívum az ingyenes parkolóhely volt a vár aljában. Természetesen, ahogy kiszálltunk az autóból, az első dolog, amit megláttunk, a bazársor volt - ezen magyar ember nem akad meg, giccs vagy nem giccs, valamiből élni kell. A következő hungaricum a Vártaxi volt - sok olcsó alapon működő, ezer éves - zöldkártya? ne vicceljünk... - Mitsubishi kisbuszok viszik-hozzák a fáradékony utasokat a parkoló és a Várkapu közt. Ez még pozitívum is lehetne, mit fikázok mindent, de!; bekukkantva az egyikbe - fényképezni nem mertem - megdöbbenve láttam, hogy az utastérben nincsenek ülések! Pár pokróc leterítve az alvázra, egy csoffadt plüsskutya a szürke posztón...ne unatkozzon a gyerek, míg megteszi a 'jármű' a 8 perces utat?!

Felsétáltunk. Persze jó mazochista módjára a déli napsütést választottuk útitársnak, de így is felértünk 10 perc alatt (fotózással). Következő sokk a pénztárnál: Belépő külföldi állampolgárnak: 1500.- Ft. Belépő magyar állampolgárnak: 1500.- Ft Hoppá. (Gyerekeknek ezres, szóval egy négytagú családnak inkább strandot javasolnék.) Szerencsére nem kell a fogunkhoz verni a garast, de egyből az ugrott be, hogy a Landsee-i várba (későbbi poszt :)) egy magyar ezresért mosolyogva engedett be mindkettőnket az osztrák néni...tanakodtunk, mert utálom átvágva érezni magam, de persze győzött a lustaság és a kíváncsiság (mit adnak ennyiért), lecsengettük a pénzt, és irány a vár.

Várudvar. Párom agya itt dobta le a gépszíjat, a tér közepén három fűcsomó közt épp 'előadást' tartottak...ez tíz-tizenöt, javarészt KAMASZ lányt takart, akik recsegő hangszórókból szivárgó 'keleti' zenére csináltak valamit (táncnak nehéz lenne nevezni). Párom kiborult, hogy ő nem érzi magát pedofilnak, hogy ezt nézze, tipli innen. (Itt rávilágítottam neki az első három sorban boldogan tapsikoló, kopaszodó urakra, akik guvadó szemmel bámulták a show-t. Remélem, a büszke szülők voltak, de sajnos ez kétséges.)

Várfal. Maga a vár szerkezete nagyon szépen rekonstruált, fel lehet mászni a falakra (saját felelősségre, persze), ami jó móka, de itt is leltem kivetnivalót (még szép). A kilátás a várból....konkrétan pocsék. Egyetlen képet tudtam készíteni, amin nem építkezés vagy modern lakótelepek látványa a mérvadó...szomorú ez, hogy a városvezetés nem gondolt erre (a legszebb a várablakokból remekül mutató áruházlánc új épülete...szipp).

Kiállítás. Még egy durva lehúzással találkoztunk a várban, konkrétan a kínzókamrának nevezett szobácskában. Itt fényképezni tilos, azonban ahogy beteszed a lábad, jön egy kedves, korhű ruhába öltözött leányzó (tényleg kedves volt), aki elmeséli Neked két mondatban a kamra történetét, majd nyolc mondatban felajánlja, hogy készít az emberről fényképet korhű ruhában a viaszbábukkal. Mondom na, és mennyi az ár? (persze hülye lennék ilyenért fizetni, de mégis...) Nagy bátran kivágja, hogy kétezer forint, és ebben benne van a postaköltség is...köszönjük, nem kérjük.

Blog?

2008-08-18T19:23:00.003+02:00

Tessék. 28. születésnapomra csináltam egy blogot. Próbaképp, mivel manapság már mindenkinek lehet 5 perc alatt :) Előrebocsájtom, hogy fogalmam sincs, mivel fogom feltölteni, egyáltalán, akarom-e feltölteni bármilyen írással. Van pár régi álmom, úti beszámolók, régi versek (kit érdekelhet rajtam kívül)...az összes barátnőm házasodik, káoszt csinálva az életéből - és az enyémből - , az én életem is káosz...meglátjuk.