Olá! Como está? Portugál vártúránk következő állomására érkeztünk, ami nem más, mint egy festői városka a fővárostól 30 km-re, a hegyek lábánál. Üdvözlet Sintrában, a Mór királyi palota (Castelo dos Mouros) és a Pena Palota (Palácio Nacional de Pena) otthonában. A hegyek közt megbúvó települést legkönnyebb vasúton megközelíteni, 15 percenként jár szerelvény Lisszabonból, a Rossio állomástól (Estacio Rosso, zöld metróvonal).
Sintra. A várost az UNESCO a világörökség részeként tartja számon, és a hely rá is szolgál erre. A Serra de Sintra, a házak közé beszivárgó, városhatárokat kijelölő erdőség megér egy hosszabb sétát, ehhez azonban ajánlatos nyár közepén is pulóvert húzni, mert az augusztusi köd és 10-15 fok teljesen megszokott errefelé (bár ennek köszönhetően sikerült egy jópofa pulóvert beszereznem az egyik útmenti házacskában, érdemes azért felkészülve menni). A városka további nevezetességei (már amiket volt szerencsém látni, van több is :-)) a két hegyormon magasodó palotán kívül a Nemzeti Palota (Paço da Vila de Sintra), jellegzetes kéményeivel és a játékmúzeum. Előbbibe sajnos nem jutottam be, pedig állítólag csodaszép – majd talán legközelebb . Utóbbi tényleg kihagyhatatlan élmény, rengeteg nemzet játékait lehet megcsodálni 3 emeleten, köztük magyarokat is! A gyűjtemény tulajdonosa egy tüneményes bácsi, aki tolószékben gurulgatva faggatja a látogatókat, honnan jöttek, mi teszik neki a legjobban…ha jól emlékszem, a portugálon és angolon kívül spanyolul és franciául is ért. (rengeteg információ a városkáról angol nyelven itt: http://www.portugalvirtual.pt/_tourism/costadelisboa/sintra/ )
Jegyvásárlás. A két vár közt, a gyönyörű, ködlepte erdő (Pena Park) közepén található a jegyvásárló központ. Ez azért érdekes, mert csak itt tudsz jegyet váltani – legalábbis két éve úgy volt - , tehát a jegykezelő simán visszafordít bármelyik kastélyból az erdőbe, ha nincs jegyed, érdemes rákészülni. A kombinált jegyár 12 euro körül mozog, a Pena Palotához a kastély bejárattól kisvonat is közlekedik, ha valaki elfáradna addigra, ennek külön díja van (pár euro).
Mór vár. Gyönyörű, vastag, szinte teljesen épen maradt falak tekergőznek a hegyoldalon, engem első pillantásra a Kínai Nagy Fal látképére emlékeztetett :) . Utóbbi azért kicsivel idősebb, bekezdésünk tárgyát a 8-9. században kezdték el felhúzni a be a Tejo felől beözönlő mórok. Tőlük az ország első királya, Alfonzó Henrik foglalta vissza 1147-ben, és tulajdonképpen ezután semmi fontos infót nem leltem róla (portugálul sajnos nem tudok). Ami biztos, hogy rekonstrukcióját II. Ferdinánd király rendelte el 1830-ban, és a portugál mesterek igen jó munkát végeztek! Az égre törő bástyák, a gyilokjárók, a romos kilátóból elénk táruló látvány visszaröpíti a látogatót egy olyan korba, ahol itt fegyverek csattogtak, férfiak haltak, és hősök születtek…(ez elég patetikusan – és valljuk be, nyálasan :-) – hangzik így, de aki egyszer eljut ide, az egyet fog velem érteni.)
Pena Palota. Mint egy csicsás ékszerdoboz. Ez a gondolat fordulhat meg bárki fejében, aki először pillantja meg a felhők között a rózsaszín, csipkézett tornyokat. A következő, ami az ember eszébe jut majd’ minden esetben, hogy miért nem hozott még egy pulóvert, holott figyelmeztették…Augusztusi köd, metsző szél fogadja az idelátogató turistát még a főszezon jó néhány napján is, de megéri! Az épület egyébként pár évszázaddal idősebb a mór várnál, végső formáját szintén a 19. század végére nyerte el. A mór, manuel, rokokó és keleti stílusjegyeket egyaránt magán viselő palotában eredeti állapotában őrizték meg a berendezési tárgyakat és a szobákat, melyek híven tükrözik a királyi családok életét. A kilátás a köd miatt természetesen nem volt értékelhető (bizonnyal vannak szerencsésebbek, mint én ),de állítólag tiszta napokon Lisszabonig is ellátni…brrr, lépjünk beljebb.
A kastély belső termei nem hazudtolják meg külsejét, de a nagy királyi hall súlyos brokátjai vagy a kápolna arany ragyogása után jólesik újra kilépni a várfalra, majd a teraszról és a belső udvarról csodálni meg a falakat díszítő csempéket, szobrokat (a portugál csempe – azulejo – egyébként fantasztikus, megér egy későbbi külön posztot).
Serra de Sintra. A hegyormokat körülölelő erdőség a legszebb, amit valaha láttam. Göcsörtös fák nyújtóznak a fény felé, valószínűtlenül dús aljnövényzetben piros bogyók fénylenek, madarak csivitelnek, állatok motoznak…mindenkinek ajánlott egy kiadós séta, nem csak a vár környékén!
