2008. 09. 23.

Tematika I. - Naplemente

Erősen kommersz, de alapvető témával nyitunk, külön kommentárt azt hiszem, nem is igényel a dolog :)

Aljezur, Portugália
after the sun

Repülőről, valahol Anglia felett
Sunset from plane 2

Budapesti panoráma
Sunset from my workplace again

Darukkal, Canary Wharf környékén - London, UK
Cranes near Canary Warf

Kikötő, Thessaloniki, Görögország
Sunset in Thessaloniki harbour

Hármashatár-hegy
with

és végül még egy panoráma, az egyik kedvencem
Balaton
Balaton panorama

2008. 09. 21.

Belvárosi séták I. – České Budějovice, Csehország

A szóban forgó település Bohémia tartomány ékköve, és a régió központja is egyben. Ennek ellenére emberi léptékű, hangulatos, jelentős történelmi múlttal rendelkező kisvárost kell elképzelni, nem túl nagy, de annál szebb turistanegyeddel, helyre kis parkokkal a Malse kanyargós partján, szálldosó sirályokkal és kocogó helybeliekkel.
Colours lurching

Történelem. A város története 1265-ben kezdődik, ekkor alapította meg a Moldva és a Malse folyó összefolyásánál II. Ottokár király. Gazdagságára és pompás épületeire szabad királyi városként tett szert. Története során több ura is volt, a huszita időkben Zsigmond király, később a Habsburgok fennhatósága alá tartozott (ekkoriban a császári kincseknek is otthont adott). Mária Terézia uralkodása alatt vált tartományi központtá, jelentőségét azóta is őrzi. A piarista rend is ekkortájt vert tanyát a városban, a hivatalnoki képzést megalapozandó, és ekkor alakult a város színháza is. Érdekesség még, hogy itt épült meg az első európai lóvasút (České Budějovice és Linz között), valamint, hogy a város évszázadok óta sörhatalom, itt gyártják ugyanis a méltán híres Budweiser/Budvar sört.
Black tower in sepia

Látnivalók. České Budějovice a régió kormányzati központja és jelentős iparterület is egyben. Mindebből azonban az egyszeri turista nem sokat vesz észre, mivel lekötik a szabályos négyzet alakú főtér - náměstí Přemysla Otakara II, azaz II. Ottokár tér – nagyszerű látnivalói, és 2001-ben csodaszépen felújított lábasházai (és esetleg a folyóparti park, de ahogy láttam, az idegenvezetők nagy többsége csak az előbbit érzi bemutatásra érdemesnek). Kezdjük mi is itt a sétát!
Street to old townhall

Városháza. A barokk stílusú, szürke-kék színekben pompázó építmény a tér legszembetűnőbb épülete, az ember szájtátva nézi percekig, mire eszébe jut, hogy fényképezni is lehet.. :-) A ház a 18. században épült, Antonius Erhald Martinelli tervei alapján, és csodálatos díszeit, rézsárkányait azóta is sértetlenül őrizte meg. Tetején négy szobor található, a városi polgár négy erényét képviselendő (ott még talán máig működik... ): Méltányosság (Fairness), Bölcsesség (Wisdom), Óvatosság (Caution) és Bátorság (Bravery).
Old townhall - České Budějovice

Fekete torony. A második legszembeötlőbb épület a tér északkeleti sarkában álló 72 méter magas Černá vě. Az 1550 és 1578 között épített torony egyszerre szolgált harang- és tűztoronyként; egy család (illetve több) egészen az 1950-es évekig élt a torony legfelső részén. A tornyot igen profán okokból hívják feketének: a XIX. században a kosztól lett ilyen a színe (azóta lemosták). A kilátóerkélyre 225 lépcsőfok megmászása után juthatunk el, innen fantasztikus látvány tárul az ember szeme elé! Az épület áprilistól októberig van nyitva, 10-18 óráig. Fizetni fent kell, felnőtteknek 20, gyerekeknek mindössze 10 koronát. Évente egyszer lépcsőfutóversenyt is rendeznek a toronyban - a kellően elszántak benevezhetnek rá... (Már másodjára sikerült eljutnom České Budějovicébe, sajnos első alkalommal nem készítettem fényképeket, bár a tornyot megmásztam. Másodjára gép ugyan volt nálam, de szervezési hibák miatt nem tudtam feljutni…talán legközelebb :-))
Black Tower

Sámson szökőkút. A pompás építmény nem kevesebbel büszkélkedhet, minthogy ez Csehország legnagyobb szökőkútja. 1721-1726 közt épült, és eredetileg a Moldva vizével volt hivatott ellátni a várost. Jelenleg már csak dekorációs - és találkozóponti - célokat szolgál, ezt azonban kiválóan teszi. Éjszakai kivilágításban egyszerűen fantasztikus látvány! Figyelmes szemlélő a közelében felfedezhet egy szabálytalan formájú követ, ami a régi akasztófa helyét jelzi. Állítólag aki rálép, nem talál utána haza…őszintén szólva, én nem figyeltem, mindenesetre, ha rá is tapostam, nem jött be. :-)
Blue hour before rain

Vcela palota. A tér délnyugati sarkán egy feltűnően sárga épület hívja fel magára a figyelmet., az 1896ban épült Vcela (méh) palota. Élénksárga színű, gazdagon díszített homlokzata, kerek saroktoronnyal és szobrokkal díszített tetőzete az egyik legfeltűnőbb épületté teszik a téren.
Building on the corner

Moldva-part. A városháza sarkán nyíló két kis utca bármelyikén lesétálhatunk a folyópartra (pontosabban a Moldva – vagy a Malse? - egy holtága), amely gyakorlatilag turista-mentes övezet, holott csak pár lépésnyire fekszik a nyüzsgő főtértől. Ott jártamkor a heves esőzések miatt iszapos folyócska normális időjárási körülmények közt kristálytiszta vizében tükröződő épületekkel és viháncoló sirályokkal örvendezteti meg az erre járókat. Itt sétálva megpillanthatjuk az igazságügyi palota épületét, az Otakarka tornyot és a Vasszűz tornyát is. Utóbbi a 14. században épült, és kínzóteremként-börtönként funkcionált évszázadokig. Sajnos bejutnom nem sikerült, de egy próbát mindenképp megér(ne)!
Malse with Iron Bridge

Iron maiden Tower next to river

Rengeteg mindenre nem volt időm az alatt az egy nap alatt, amit itt töltöttem (bár szerencsére a sörgyár belefért :-D). Aki teheti, mindenképp látogasson el a Dél-Bohémiai Múzeumba, csodálja meg a Lannova utca díszes házait, vásároljon bohémiai kristályokat a főtér árkádjai alatt, és igyon egy jó korsó sört az egészségemre a Masne Kramy (hentesbolt) étteremben!
Czech museum

2008. 09. 17.

Ingyenreklám I. - www.boston.com

No nem mintha olyan nagy látogatottságú oldal lennék (apropó, nincs itt valahol statisztika erre vonatkozólag?), de ami szép, az szép. Ez pedig egyenesen fantasztikus. Az alligátor mindent visz :)

http://www.boston.com/bigpicture/2008/09/the_short_but_eventful_life_of.html


Kicsit később lesz városnézős csehországi, soproni illetve londoni post is, egyenlőre úszom az árral.


Tower Bridge by night
Geranium in focus
Next to old wall

2008. 09. 10.

Várak-túrák IV. – Sintra, Portugália

Olá! Como está? Portugál vártúránk következő állomására érkeztünk, ami nem más, mint egy festői városka a fővárostól 30 km-re, a hegyek lábánál. Üdvözlet Sintrában, a Mór királyi palota (Castelo dos Mouros) és a Pena Palota (Palácio Nacional de Pena) otthonában. A hegyek közt megbúvó települést legkönnyebb vasúton megközelíteni, 15 percenként jár szerelvény Lisszabonból, a Rossio állomástól (Estacio Rosso, zöld metróvonal).
Sintra view

Sintra. A várost az UNESCO a világörökség részeként tartja számon, és a hely rá is szolgál erre. A Serra de Sintra, a házak közé beszivárgó, városhatárokat kijelölő erdőség megér egy hosszabb sétát, ehhez azonban ajánlatos nyár közepén is pulóvert húzni, mert az augusztusi köd és 10-15 fok teljesen megszokott errefelé (bár ennek köszönhetően sikerült egy jópofa pulóvert beszereznem az egyik útmenti házacskában, érdemes azért felkészülve menni). A városka további nevezetességei (már amiket volt szerencsém látni, van több is :-)) a két hegyormon magasodó palotán kívül a Nemzeti Palota (Paço da Vila de Sintra), jellegzetes kéményeivel és a játékmúzeum. Előbbibe sajnos nem jutottam be, pedig állítólag csodaszép – majd talán legközelebb . Utóbbi tényleg kihagyhatatlan élmény, rengeteg nemzet játékait lehet megcsodálni 3 emeleten, köztük magyarokat is! A gyűjtemény tulajdonosa egy tüneményes bácsi, aki tolószékben gurulgatva faggatja a látogatókat, honnan jöttek, mi teszik neki a legjobban…ha jól emlékszem, a portugálon és angolon kívül spanyolul és franciául is ért. (rengeteg információ a városkáról angol nyelven itt: http://www.portugalvirtual.pt/_tourism/costadelisboa/sintra/ )
View to Sintra in fog

Japanese dolls 2

Jegyvásárlás. A két vár közt, a gyönyörű, ködlepte erdő (Pena Park) közepén található a jegyvásárló központ. Ez azért érdekes, mert csak itt tudsz jegyet váltani – legalábbis két éve úgy volt - , tehát a jegykezelő simán visszafordít bármelyik kastélyból az erdőbe, ha nincs jegyed, érdemes rákészülni. A kombinált jegyár 12 euro körül mozog, a Pena Palotához a kastély bejárattól kisvonat is közlekedik, ha valaki elfáradna addigra, ennek külön díja van (pár euro).
the Pena Palace - as I like to see

Mór vár. Gyönyörű, vastag, szinte teljesen épen maradt falak tekergőznek a hegyoldalon, engem első pillantásra a Kínai Nagy Fal látképére emlékeztetett :) . Utóbbi azért kicsivel idősebb, bekezdésünk tárgyát a 8-9. században kezdték el felhúzni a be a Tejo felől beözönlő mórok. Tőlük az ország első királya, Alfonzó Henrik foglalta vissza 1147-ben, és tulajdonképpen ezután semmi fontos infót nem leltem róla (portugálul sajnos nem tudok). Ami biztos, hogy rekonstrukcióját II. Ferdinánd király rendelte el 1830-ban, és a portugál mesterek igen jó munkát végeztek! Az égre törő bástyák, a gyilokjárók, a romos kilátóból elénk táruló látvány visszaröpíti a látogatót egy olyan korba, ahol itt fegyverek csattogtak, férfiak haltak, és hősök születtek…(ez elég patetikusan – és valljuk be, nyálasan :-) – hangzik így, de aki egyszer eljut ide, az egyet fog velem érteni.)
Windtorn

Pena Palota. Mint egy csicsás ékszerdoboz. Ez a gondolat fordulhat meg bárki fejében, aki először pillantja meg a felhők között a rózsaszín, csipkézett tornyokat. A következő, ami az ember eszébe jut majd’ minden esetben, hogy miért nem hozott még egy pulóvert, holott figyelmeztették…Augusztusi köd, metsző szél fogadja az idelátogató turistát még a főszezon jó néhány napján is, de megéri! Az épület egyébként pár évszázaddal idősebb a mór várnál, végső formáját szintén a 19. század végére nyerte el. A mór, manuel, rokokó és keleti stílusjegyeket egyaránt magán viselő palotában eredeti állapotában őrizték meg a berendezési tárgyakat és a szobákat, melyek híven tükrözik a királyi családok életét. A kilátás a köd miatt természetesen nem volt értékelhető (bizonnyal vannak szerencsésebbek, mint én ),de állítólag tiszta napokon Lisszabonig is ellátni…brrr, lépjünk beljebb.
Pena Palace in fog

A kastély belső termei nem hazudtolják meg külsejét, de a nagy királyi hall súlyos brokátjai vagy a kápolna arany ragyogása után jólesik újra kilépni a várfalra, majd a teraszról és a belső udvarról csodálni meg a falakat díszítő csempéket, szobrokat (a portugál csempe – azulejo – egyébként fantasztikus, megér egy későbbi külön posztot).
Wall in Pena Palace

Serra de Sintra. A hegyormokat körülölelő erdőség a legszebb, amit valaha láttam. Göcsörtös fák nyújtóznak a fény felé, valószínűtlenül dús aljnövényzetben piros bogyók fénylenek, madarak csivitelnek, állatok motoznak…mindenkinek ajánlott egy kiadós séta, nem csak a vár környékén!
enchanting  forest

2008. 09. 08.

Adunk az egónak I. - Khárón

Könnyben úszó szemekkel

Nézem a jeges tengert
Minden áldott este

Mikor a hold felkel

Jeges szemekkel
A könnyben úszó tengert
Minden áldott este
Mikor a hold felkel

Fényben úszó szemekkel
Nézem az égő tengert

Minden áldott reggel

Mikor a nap felkel


Égő szemekkel
A fényben úszó tengert
Minden áldott reggel
Mikor a nap felkel

A ködben úszó tengert
rajta kis szigettel

Dermedt kőszirtekkel

Sorvadó lelkekkel


Sorvadó szirtekkel
Dermedt kőlelkekkel
Ködben úszó sziget
S ladikja a tenger

Red boat

2008. 09. 07.

Várak-túrák III. - ESZTERGOM

A város. Némi infó a városról és a várról, történelemkönyv stílusban :). Esztergom területe már a prehisztorikus időkben lakott hely volt. A Várhegyen és környékén 18-20 ezer éves településnyomokat tártak fel. Ettől az időtől kezdve a terület folyamatosan lakott hely. Időszámításunk kezdetén az itt élő keltákat a rómaiak hódították meg, akik a Duna-szakasz legsűrűbb láncolatát ezen a vidéken építették ki. A magyarok 900 környékén foglalták el a területet, Esztergom környékét a Tarján és Kürt-Gyarmat törzs szállta meg. A 960-as években Géza fejedelem új, állandó székhelyét Esztergomban választotta meg. Itt született fia, Vajk, akit itt is koronáztak I. István néven királlyá; ezzel Esztergom lett a királyok székvárosa is egészen a tatárjárásig. 1001-ben Ravennában, a pápa jelenlétében került sor az esztergomi érsekség alapkőletételére. Ezzel Esztergom az ország vallási központjává vált, az István által alapított Esztergom vármegye központja és Érseki székhely is egyben.
Scene from Esztergom

A 12-13. század fordulójától kezdve Esztergom városias fejlődése az egyházi befolyás növekedése következtében megtorpant. A várban lévő, de még be nem fejezett királyi palotát Imre király 1198-ban az érseknek adta. A 13. században az udvarnoki városrész fokozatosan az esztergomi káptalan kezébe csúszott át. Mindeközben a 13. század elejéig itt működik az ország egyetlen pénzverdéje is. 1242 telén Batu serege Óbuda felperzselése után a város ellen fordult. Egyedül a várhegyen épült vár állt ellen nekik, amelyet az aragóniai származású Bajóti Simon ispán vezetésével számszeríjasok védtek, sikerrel. A város mégis elveszítette országos vezető szerepét, IV. Béla a királyi palotát és a várat az érsekeknek adományozta, és székhelyét 1256-ban Budára (más források szerint Visegrádra) helyezte át.
Scene with basilica

A város kálváriája a következő évszázadokban is folytatódott; a XIV.század elsõ felében előbb Németújvári Iván bán, majd pár év múlva Vencel cseh király foglalta el. Három év múlva Tamás esztergomi érsek foglalta vissza Németújvári Henriktõl. Az ostromok során súlyosan megrongált várat végül a század végére helyreállították – hogy 1403-ban Zsigmond, majd 1440-ben Ulászló király seregei megostromolhassák . A mohácsi csatavesztést követõen, 1527-ben I. Ferdinánd királynak hódolt meg a vár õrsége, majd 1543-ban a Szulejmán szultán vezette török sereg foglalta el. Hosszas huzavona után végül 1683-ban szabadította fel a Lotharingiai Károly és Sobieski János lengyel király vezette sereg. A szabadságharc idején II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós kurucai 1706-ban elfoglalták a várat, de rövid idõ után a Starhemberg Guido és Pálffy János vezette császári csapatok visszavették. Ezzel a vár hadi szerepe be is fejeződött. Eddig a száraz tananyag.
View from north rondella

Az utcákon sétálva könnyű történelmi emlékekbe botlani, de a város kiemelkedő épülete a vár és természetesen az impozáns bazilika. Felmászva a hegyre gyönyörű kilátás nyílik Párkányra – némi lakótelep-tömbökkel fűszerezve, de ez még belefér -, a Mária Valéria hídra és a Vízivárosra, mely Esztergom legrégebbi része. Kicsit továbbsétálva az északi rondellán fellelhető a Szent Isván koronázási színhelyeként aposztrofált részen emelt hófehér – nekem kicsit túl modern – emlékmű.
Statue of St. Stephen

A hegyről lesétálva a Vízivárosba, majd a Duna-partra slattyogtunk, és a víz mentén, a Sobieski sétányon értünk el előbb a Kossuth-hídig, mely a Prímás-szigetre vezet; innen csak pár lépés a 2001-ben épült Mária Valéria híd. Itt remekül el lehet tölteni az időt sétálással, kocsmázással és pancsolással, ha az ember kicssit eltéved, még az esztergomi rögbicsapat székhelyét is meglelheti. Ugyancsak a szigeten található a város aquaparkja (sajnos erre nem volt időnk). A Bottyán-hídon visszasétálva a Kis-Duna sétányra jut az ember, ezen is érdemes korzózni kicsit.
City scene

Step to Catway

Múzeumokról, kiállításokról sajnos nem tudok beszámolni, mindketten inkább kirándulni szeretünk, mint termekben régiségeket nézegetni. Szokás szerint a végére tartogattam a lényeget, mely a Vízivárosból induló középkori feljáró, a „Macskaút”, a város egyik legkülönlegesebb része. Ezen felkapaszkodva meredek lépcsőkön közelíthetjük meg a Bazilikát, és közben legalább egy liter vizet veszíthetünk, ha ügyesen csináljuk. A kilátásért és a kaland kedvéért mindenképpen megéri, főleg exhibicionistáknak (és mazochistáknak, mint mi) – főleg felfelé, mert lefelé még csakcsak használja pár bátor turista – eléggé el van dugva mondjuk mindkét kiindulópontja, nem egyszerű meglelni - , de felfelé….biztos, hogy jól megnéznek minden elszánt vállalkozót!
Toward the basilica

At the beginning of Catway

Rövid kitérő I. - Roger Zelazny novella

Roger Zelazny
Nem a hírnök a bűnös


Az öregember lefelé tartott a hegyről, kezében a szelencével a tengerhez vezető ösvényen, s botjára támaszkodva megállt, mert emberek egy csoportja éppen azon buzgólkodott, hogy fölgyújtsa a szomszédjuk házát.
Memoirs of a museum
- Mondd csak, jó ember - kérdezte az öregember az egyiktől -, miért gyújtjátok föl szomszédotok házát, melyben - a sikoltásokból meg az ugatásból ítélve - még mindig ott van szomszédotok meg a kutyája meg a felesége meg a gyerekei?

- Miért ne gyújtanánk föl? - kérdezte a férfi. - A szomszéd idegen, aki a sivatagon túlról jött, s más a külseje, mint nekünk. Ez áll a kutyájára is, akinek más a külseje, mint a mi kutyáinknak és idegen hangon ugat; meg a feleségére, aki szebb, mint a mi asszonyaink és idegen kiejtéssel beszél; meg a gyerekeire, akik okosabbak, mint a mi gyerekeink, s épp úgy beszélnek, mint a szüleik.

- Értem - mondta az öregember, és folytatta az útját.

A keresztútnál nyomorék koldusra bukkant, akinek a mankói fönn lógtak magasan egy fán. Az öregember botjával a fára csapott, s a mankók lepottyantak. Az öregember visszaadta a mankókat a koldusnak.

- Mondd csak, testvér, hogyan kerültek a mankóid a fára? - kérdezte.

- A fiúk dobták föl őket - felelte a koldus, aki közben rendbehozta magát, s már nyújtotta is a kezét alamizsnáért.

- De miért?

- Unatkoztak. Addig nyaggatták a szüleiket azzal, hogy "Most mit csináljak?", míg valamelyik szülő azt tanácsolta nekik, hogy szórakozzanak el egy kicsit a keresztútnál a koldussal.

- Ez nem túl kedves játék - mondta az öregember.

- Úgy van - mondta a koldus -, de szerencsére az egyik idősebb fiú talált nekik egy lányt, s most azt élvezik a mezőn. Ha jól figyelsz, te is hallhatod a sikoltásait. Persze már alig van ereje sikoltozni. Lennék csak fiatal és ép, én is kivenném a részemet az élvezetből!

- Értem - mondta az öregember, és indulni akart.

- Alamizsnát! Alamizsnát! Hát nincs semmi abban a szelencében, amit megoszthatnál egy szegény, nyomorék koldussal?

- Megáldhatlak - mondta az öregember -, de a szelencében nincs alamizsna.

- Köpök az áldásodra, vén kecske! Áldást nem ehetek! Pénzt adj vagy kaját!

- Az sajnos nincs.

- Akkor megátkozlak! Látogasson a balszerencse!

Az öregember folytatta útját a tengerhez, és két férfira bukkant, akik éppen sírt ástak a harmadiknak, aki holtan feküdt.

- Kegyes cselekedet eltemetni a holtat - állapította meg.

- Az - mondta az egyik férfi -, kivált ha magad gyilkoltad meg, s el akarod tüntetni a bizonyítékot.

- Ti öltétek meg ezt az embert? S ugyan miért?

- Majdnem semmiért, a fene vigye! Miért is küzd valaki úgy, ahogy ez az ember tette pár nyomorult fillérért? Az erszénye majdnem üres.

- Az öltözékéből ítélve szegény ember lehetett.

- Az, és most már nem kell nyomorognia.

- Mi van abban a szelencében, öreg? - kérdezte a másik férfi.

- Semmi hasznos. A tengerbe akarom vetni.

- Hadd nézzük meg.

- Azt nem lehet.

- Erről mi döntünk.

- A szelencét nem szabad kinyitni.

A férfiak közeledtek az öregemberhez.

- Add ide.

- Nem.

A második fejbe csapta az öregembert egy kővel, az első kikapta a kezéből a szelencét.

- Így ni! És most lássuk, mi az a haszontalan dolog!

- Figyelmeztetlek benneteket - tápászkodott föl a földről az öregember -, hogy ha kinyitjátok a szelencét, rettenetes dolog történik, amit soha többé nem lehet meg nem történtté tenni.

- Erről mi döntünk.

És szétvágták a fedelet rögzítő köteleket.

- Ha csak egy percig vártok - mondta az öregember -, elmondom, hogy mi van a szelencében.

A férfiak haboztak.

- Jól van, mondd.

- Ez Pandora szelencéje volt. Ő kinyitotta, s a világra szabadította mindazokat az iszonyatos bajokat, amelyektől ma is szenvedünk.

- Ha-ha-ha! Szép mese!

- Az istenek, akik engem bíztak meg azzal, hogy a szelencét a tengerbe vessem, azt mondták, hogy a szelencében várakozó végső átok rosszabb az eddigieknél is.

- Ha-ha-ha!

A férfiak fölnyitották a szelencét.

Arany fény tört elő. Szökőkútként szökkent a magasba, s egy szárnyas lény kiáltott föl a közepén végtelenül finom és megrendítő hangon: "Szabad vagyok! Oly sok idő után, végre ismét szabad!"

A férfiak a földre vetették magukat.

- Ki vagy te, csodálatos teremtés - kérdezték -, aki olyan különös érzéseket ébresztesz kebelünkben?

- Reménynek neveznek - mondta a lény. - S most bejárom a Föld sötét zugait, s megsúgom az embereknek, hogy még minden jobb lehet, mint amilyen most.

Ezzel a levegőbe emelkedett, s elszárnyalt a Föld sötét zugai felé.

Amikor a két gyilkos ismét az öregemberhez fordult, megváltozott alakban látták viszont: mert szakálla immár eltűnt, s ragyogó fiatalemberként állt előttük. A botjára két kígyó tekeredett.

- Az istenek sem akadályozhatták meg - mondta. - Magatok hoztátok magatokra ezt a vészt, tulajdon cselekedeteitekkel. Emlékezzetek erre majd akkor is, amikor a ragyogó Remény porrá válik a kezeitek közt.

- Ugyan - mondták azok. - Újabb utazót látunk közeledni, és övén csak úgy duzzad az erszény. Ez a zsákmány éppen elegendő lesz ahhoz, hogy többé ne kelljen rabolnunk.

- Bolondok! - mondta az ifjú, és elsuhant szárnyas lábán. Útközben még köszöntötte a lesben állók felé tartó Hérakleszt.

(Gálvölgyi Judit fordítása)

( forrás: Egypercesek antológia ;
3C Pages - Crystal Clear Consciousness E-Reading Room, 2005. április 23.)

2008. 09. 03.

Állati túrák I. - Veszprém, Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark

Némi személyes adalék az állatkerti poszt(ok)hoz. Gyerekkorom meghatározó olvasmányai Gerald Durell jobbnál jobb regényei voltak, de rengeteget olvastam Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond és Joy Adamson (Elza) könyveit is. Édesanyám mérhetetlen bánatára, ez ugyanis azzal a tévképzettel járt, hogy otthonunkat vadasparknak képzelve szobám rejtekén óhajtottam kitanulni az állattartás csínját-bínját. Ne gondoljon a kedves Olvasó itt aranyhörcsögökre vagy guppikra, noha az is szép számmal akadt. Kamaszkoromat tucatnyi állattal osztottam meg, gőtékkel, rákokkal, teknősökkel, madarakkal (mondhatni akadt minden, amit a Körösből ki lehetett fogni, vagy a város egyetlen állatkereskedésénél fellelhettem), és azóta is dédelgetett álmom egy állatkerti gondozói állás (még dolgozom rajta :)).


Ezen kis kitérő mindössze arra szolgált, hogy kifejthessem álláspontomat a fent nevezett intézményekkel kapcsolatban. Nagyon sok ember, véleményem szerint tévesen, azt feltételezi, hogy az állatkert rossz, öncélú szórakoztatóközpont, az állatok senyvednek, és szabadságra áhítozva töltik napjaikat a rácsok mögött. Fontos tisztában lenni azzal, hogy ez már jó pár évtizede nincs így, az állatkertek fontos szerepet játszanak a fajfenntartásban és ismeretterjesztésben (a legtöbb helyen a modernizáció révén már egyébként is elenyésző a látható rácsok mennyisége). Mikor a kifutóban heverő vidrára, vagy a rácsok mögött kucorgó pusztai sasra nézünk, gondoljunk arra is, hogy az állat rendszeresen táplálékhoz jut, ellenségek nélkül szaporodhat, veszélyek nélkül nevelheti kölykeit, nem vár rá sem türelmetlen vadász, sem rossz helyre húzott magasfeszültségű vezeték a nap végén.

Az ember hajlamos a szabadságvágyát az állatvilágra is kiterjeszteni, de gyanítom, a természet pedig hajlamos ezt a kényelem és biztonság mögé rangsorolni. (Természetesen nem azt mondom, hogy tartsunk minél több állatot fogságban, de az élőhelyek drasztikus pusztulása miatt sajnos sokszor ez az egyetlen járható út egy faj megmentésére.) Ne úgy mutassuk be a gyereknek az oroszlánt, hogy szegény, ott van a rácsok mögött és szomorú - lássuk az érem mindkét oldalát; úgy gondolom, így tisztességes. És most jöjjön a park rövid leírása, a sok szófia beszéd után. :)


Történet. 2008. augusztus elsején ünnepelte alapításának 50. évfordulóját Magyarország legnagyobb hagyományokkal rendelkező vidéki állatkertje; Anghi Csaba, a budapesti állatkert főigazgatója, özv.Kittenberger Kálmánné és Kasza László nyitotta meg 1958ban az új intézményt a Fejes-völgyben, amely azóta a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark nevet viseli. A 2001től közhasznú társasággá vált állatkert az új évezredben minden évben jelentős látványosságokkal bővül: új kifutók és házak épülnek, több nemzetközi fajmegmentési programban vesz részt, bővültek a szolgáltatásaik (pónilovaglás, állatsimogató és egyéb rendezvények).A 2001-ben kezdődött rekonstrukciós program mérföldkőnek számító állomása az új medvekifutó felépítése volt. A park ma is bővelkedik igazi ritkaságokban (pl. kamcsatkai medve, Sri Lanka-i párduc, szumátrai tigris, ibériai farkas, kardszarvú antilop, dzseláda pávián és impala). Külön kiemelést érdemel a park afrikai szavanna kifutója, mely hazánk egyik legnagyobb ilyen létesítménye.


Séta az erdőben. A bejárattól balra kezdődik a hüllőház, amit fanatikus rajongóként alig vártam. Némileg csalódás volt a bemutatott állatok kis száma, és igazi ritkaságot sem sikerült felfedeznem (2006-os adatok! :)), de kárpótolt ezért a viszonylag szép környezet, és a rendben tartott terráriumok.


A következő állomás a vidrák kifutója, ezekhez a kis szőrös rettenetekhez szerintem nem is nagyon van mit hozzáfűzni, a Lutra óta imádom őket :).
Egyébiránt Magyarország legnagyobb menyétféle ragadozója. Általában az édesvizek környékén él, de Nyugat-Európában és Skandináviában a tengeröblökben is megtalálható. Téli álmot nem alszik. Vackát víz fölé hajló fák tövében, maga ásta kotorékban készíti, de olykor megtelepszik vízparthoz közeli borzvárban is. Tápláléka halakból, rákokból, olykor gerinctelenekből áll.


A sörényes juh a Szahara hegyvidéki területein őshonos, de Európa és Észak-Amerika vadasparkjaiba is telepítették a múlt század elején, Új-Mexikóban és Texasban jelenleg szabadon élnek. A kifejlett hím könnyen felismerhető hosszú, szakállszerű sörényéről. Szegényes táplálékon is megélnek, főleg füvet és cserjék leveleit fogyasztják. Az állatkert sörényes juhai az egyetlen vadállatok az állatsimogató háziállatai mellett, amelyet a látogatók etethetnek a zoocsemegével. Ennek oka békés természetük, harapásra nem kell számítani, valamint nem lehet őket túletetni, nem híznak el és a gyomrukat sem rontják el. Ugyanis amint jóllaktak, nem mennek oda a látogatókhoz kéregetni. (forrás: http://innovex.veszprem.hu/zoovp/allat_oldal.php?id=135)


Az Apella csuklyásmajom a legelterjedtebb dél-amerikai majomféle. Könnyen felismerhető a jellegzetes füle fölötti szőrpamacsáról. Elsősorban fákon élnek, de sokszor leereszkednek a földre táplálkozni vagy játszani. Főleg gyümölcsevő, de rovarokat, kisebb gerinceseket is elkap. Az állatkerti csapat a Szegedi Vadasparkból származik. Érdemes a közelükben minden nálunk lévő dologra erősen figyelni, ugyanis hírhedt tolvajok és kunyerálók. A mobiltelefontól a kiflivégig bármire rárabolnak, ami rághatónak tűnik, és a gondozók gyakran későn érkeznek értéktárgyaink megmentéséhez.


A huszármajmok kifutója egy fás-bokros, de ennek ellenére jól belátható terület. Maguk a majmok leginkább gyászhuszárokra hajaznak, ahogy szomorú arccal babrálják környezetüket. Ne dőljünk be a pofácskájuknak, valójában igen jó soruk van! :) Eredeti élőhelyük a szavanna, de nemritkán a félsivatagos területen is előfordulnak. További érdekességek, hogy meglepően jól bírják a víz hiányát, és a világ egyik leggyorsabban futó majomfaja; három másodperc alatt képes felgyorsulni 55 km/órás sebességre.


A pumákból általában nem sokat látni egy 3×-os optikával, mivel a nap nagy részében magaslesükön pihenve figyelik a környéket. Sajnos az ő, illetve a nagymacskák kifutójánál még nem lehet képet készíteni ronda rácsok nélkül, remélem, ez a jövőben változni fog :). Az állatkert példányai 2006. elején érkeztek Nyíregyházáról, két fiatal nőstény.


A madárháznál két fajt emelnék ki, szigorúan szubjektív alapon. Az egyik a bukázó sas, a másik a pusztai sas. Közös jellemzőjük, hogy igen megtermett, gyönyörű jószágok, és védettek. Buki, a bukázósas tojó az állatkert egyik legidősebb lakója. A 70-es években a került a kertbe a tanzániai elnök ajándékaként, és ekkor már messze túl volt a fiókakoron. Sajnos annyira ritka ez európai állatkertekben, hogy még nem sikerült párt találni neki. A pusztai sassal a röpdén kívül is megismerkedhetnek a látogatók, a 11 és 14 órakkor zajló madárbemutatókon.




A végére tartogattam azt a részt, ami a legeslegjobban megfogott a parkban- a prérikutyákat! Ez a közönségesnek mondható ürgeszerű állat a legtöbb állatkertben megtalálható, de ahogy itt prezentálják őket, az valami fantasztikus! A kis mitugrászok kifutóját mindössze villanypásztor választja el a sétaúttól, ez is csupán az állatok védelmét szolgálja a ragadozóktól. A dögök szabadon rohangálnak a parkban, kutakodnak az ember zsebében, megharapják a feléjük nyújtott ujjakat...igazán felemelő látványt nyújtanak, ahogy szappanoprea-szereplőket megszégyenítve veszekednek, ölelkeznek és rohangálnak a szomszédokhoz...órákig el lehet bámulni őket, ha az ember ráér. :)


Utóiratként. Természetesen nem tisztem bemutatni az állatkert minden faját, arra alkalmas az állatkert honlapja: http://www.zoo.hu/veszprem Irományomat mindössze kedvcsinálónak szántam, remélem minél többet meglátogatják ezt a remekül fejlődő, otthonos kis állatkertet!