Megvalósult kívánságokkal teli új évet minden kedves Olvasónak!
Túlesve a kötelező és erősen megkésett - ennek ellenére szívből jövő :) - beköszöntőn, itt az ideje, hogy újra felpörgessem kissé a blogot, úgyhogy felhúzva a túracipőt, irány Nyugat-Magyarország egyik legtávolabbi csücske, az Alpok lábánál megbújó Kőszeg. Az osztrák határ menti kis városkáról gyaníthatóan mindenkinek egyetlen történelemkönyvi oldal jut eszébe, Jurisics Miklós, és az ő hősies küzdelme a török hódítók ellen. Én most kicsit messzebbről kezdem a történelmi áttekintést, lévén már a bronzkorban is lakott terület volt a környék.
A honfoglaló magyarok letelepedése után a környék fejlődéséhez nagyban hozzájárultak a környéken kialakult vasfeldolgozó telepek, valamint az országot végigdúló tatárok, akik ellen sorban húzták fel a várakat a Kőszegi-hegységben. A város alapításának hivatalos ideje 1263-1274 közé esik, és a Héder nemzetségből származó Kőszegi-grófok nevéhez fűződik. Ide érkezésükkor már állt a Felsővár, a család ennek ellenére új erődítményt építtetett a Gyöngyös-völgyben, mely az Alsóvár nevet kapta (rendkívül kreatívan) - ez a későbbi Jurisics-vár alapja (a 600 méter magas Óház-tetőn a Felsővár feltárt romja mai is fellelhetők). A Kőszegiek fennhatóságának Károly Róbert vetett véget 1327ben, s rá egy évre királyi város lett a település. 1392ben Garai Miklós nádor lett a 13 falut és a várost magába foglaló váruradalom birtokosa. Ő kezdeményezte a Szent Jakab-templom újjáépítését. Utána mintegy kétszáz esztendőre a Habsburgok fennhatósága alá került, csak Mátyás királynak sikerült e zálogból rövid 7 évre visszavennie.
A város legismertebb történelmi szerepét az 1532. év török elleni harcaiban játszotta, Jurisics Miklós várkapitánysága idején. Augusztus 5. és 30. között a- Bécs ellen vonuló Szulejmán szultán személyes felügyelete mellett - 19 heves támadást álltak ki a falak, amelyeket kisszámú katonaság, a polgárok és a környékről idemenekült jobbágyok védtek. Az utolsó roham után, az éhségtől sokat szenvedő janicsárok lázadása az ostrom feladására kényszerítette Ibrahim nagyvezírt. A hagyomány szerint az utolsó seregrész 11 órakor hagyta el a környéket, ennek emlékére szólalnak meg a város harangjai 1777től máig ebben az időpontban. Az erődítményrendszer az újjáépítés során nyerte el nagyjából mai formáját.
A magyar rendi országgyűlés kérésére III. Ferdinánd 1648ban a szabad királyi városok közé emelte Kőszeget. A felerészt német, illetve magyar ajkú város részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben. Bécs nem alkalmazott retorziót, de elérte a jezsuiták letelepítését. Ez a rend hívta életre 1677ben a katolikus gimnáziumot. 1695ben a vár és az uradalom az Esterházyak hercegi ágának birtokába került, s ott is maradt 1931ig. Közben az I. világháború utáni trianoni békeszerződés következtében elvesztette vonzáskörét és piacai legnagyobb részét, és a filoxérajárvány a bortermelést is visszavetette, így a térség az idegenforgalmi szolgáltatásokat helyezte előtérbe. Még 1896ban megalakult a Turista Egylet, majd a határátkelő építésével fellendült nem csak a belföldi, de az osztrák bevásárló turizmus is. Fejlett kiskereskedelmi és idegenforgalmi hálózat (vendéglők, szállodák, borozók stb.) alakult ki, mely jelenleg is eltartja a város népességének nagyobbik hányadát (a másik hányad átjár Ausztriába dolgozni).
A Várkör környékén parkolva és a Fő tér felé sétálva az első dolog, amibe úgymond beleütköztem, a Jézus Szíve templom oldalkápolnája volt. Természetesen ott bemenni nem lehetett, a templomban pedig épp mise zajlott, olyankor nem szívesen áll be az ember kattogtatni, ugye...mivel épp kevéssé szakadt az eső, így sétáltam még egy kört, majd mise végén visszacsattogtam, hogy na majd most. A templomnak ugyanis gyönyörű a belső tere! Beléptem, nem volt ott egy lélek sem, elhelyeztem a kamerát, lőttem pár próbaképet az oldalajtónál felállított betlehemnél...majd megjelent egy pap/plébános/gyászruhás férfi, és közölte, hogy a templom zárva van! Nem, nem a fotózás tilos, a templom bezár. Na most én nem vagyok egy vallásos ember és nem is nagyon törekszem erre, de mi az, hogy egy templom napközben(!) nem tart nyitva?! És ha sürgős elszámolni valóm támad a lelkiismeretemmel, hova megyek?! (Diszkrét muhaha.) Egy a lényeg, aki teheti, akár mise alatt is, diszkréten tolakodva, de nézzen szét odabent, mert a látvány még az én ateista szívemet is megdobogtatta..máig sajnálom, hogy nem sikerült megörökítenem.
A szemerkélő esőben sétáló fotós következő megállója az úgynevezett Hősi Kapu a Jurisics téren, melynek legfelső terméből nyílik a külső panorámafolyosó, és ami ottjártamkor sajnos zárva volt. Maga az épület az 1880ban elbontott Alsó-kaputorony helyén áll, mely a városvédelmi rendszer és a belvárosi forgalom legfontosabb objektuma volt. A téren, átverekedve magunkat a galambokon és még két templomon, kis balkanyarral máris a Jurisics-vár bejárata előtt találjuk magunkat. Az elővárba falazott hídon át juthatunk be, udvarán Jurisics Miklós szobra áll, és esetlegesen velünk sétáló gyerekek részére festett fényképfal (csiricsáré festett falap, gyermek feje helyén lyuk, hogy hívják ezt rendesen?) és üzemen kívüli nyaktiló is fellelhető.
Az elővári udvart és a belsővárat az egykori vizesárok választja el, amelyen egy kétnyílású téglahíd vezet keresztül a trapéz alakú belső udvarba. Itt a legszembetűnőbb az 1777es tűzvész után épült emeletes árkádsor, és egy bronzplasztika a falon, mely alatt az alant látható egzotikus török-fejek találhatók (lóval érkezők ide köthetik ki a járművüket, gondolom). Sajnos a vár belső termei is zárva voltak - ezért nem szabad karácsony és újév közt kirándulni - , így külső forrásból merítek (Vendégváró). Lépcső vezet fel a vár lovagterméhez, amely feltehetően a Garaiak birtoklása idején (1392-1441) készült. Az északi szárnyban dekoratív gótikus falfestések is megőrződtek. A Hunyadi-korszak (1483-1490) eredménye a késő gótikus-kora reneszánsz ablaksor volt, illetve az ablakok körüli reneszánsz festés és sgraffito.
A várfal leghíresebb eleme a Zwingernek is nevezett Öregtorony, az egykori városfal délnyugati sarkában. Elvileg múzeumi kiállítóhely, de ez sem volt látogatható, így levezetésképp körbesétáltam a Várkörön a régi falak mentén, amik meglepően jó állapotban maradtak fenn /restauráltak (a város 1978ban Hild József díjat kapott érte).
Akinek több az ideje, érdemes elidőznie a Jurisics-téren a városkútnál és a Mária-szobornál, megnéznie a Városháza különleges, címeres homlokzatát, kisétálni a Chernel-kertbe, illetve a mellette található madárvédelmi mintatelepre. Ha megleljük, érdemes megcsodálni az 1944 óta üresen álló, romos zsinagóga épületét is (sajnos nem látogatható, csak a kerítés mellől fotózható). Természetesen jó idő esetén Írott-kő is kihagyhatatlan a Kőszegi-hegység minden szépségével és fenyőillatával...
Túlesve a kötelező és erősen megkésett - ennek ellenére szívből jövő :) - beköszöntőn, itt az ideje, hogy újra felpörgessem kissé a blogot, úgyhogy felhúzva a túracipőt, irány Nyugat-Magyarország egyik legtávolabbi csücske, az Alpok lábánál megbújó Kőszeg. Az osztrák határ menti kis városkáról gyaníthatóan mindenkinek egyetlen történelemkönyvi oldal jut eszébe, Jurisics Miklós, és az ő hősies küzdelme a török hódítók ellen. Én most kicsit messzebbről kezdem a történelmi áttekintést, lévén már a bronzkorban is lakott terület volt a környék.
A honfoglaló magyarok letelepedése után a környék fejlődéséhez nagyban hozzájárultak a környéken kialakult vasfeldolgozó telepek, valamint az országot végigdúló tatárok, akik ellen sorban húzták fel a várakat a Kőszegi-hegységben. A város alapításának hivatalos ideje 1263-1274 közé esik, és a Héder nemzetségből származó Kőszegi-grófok nevéhez fűződik. Ide érkezésükkor már állt a Felsővár, a család ennek ellenére új erődítményt építtetett a Gyöngyös-völgyben, mely az Alsóvár nevet kapta (rendkívül kreatívan) - ez a későbbi Jurisics-vár alapja (a 600 méter magas Óház-tetőn a Felsővár feltárt romja mai is fellelhetők). A Kőszegiek fennhatóságának Károly Róbert vetett véget 1327ben, s rá egy évre királyi város lett a település. 1392ben Garai Miklós nádor lett a 13 falut és a várost magába foglaló váruradalom birtokosa. Ő kezdeményezte a Szent Jakab-templom újjáépítését. Utána mintegy kétszáz esztendőre a Habsburgok fennhatósága alá került, csak Mátyás királynak sikerült e zálogból rövid 7 évre visszavennie.
A város legismertebb történelmi szerepét az 1532. év török elleni harcaiban játszotta, Jurisics Miklós várkapitánysága idején. Augusztus 5. és 30. között a- Bécs ellen vonuló Szulejmán szultán személyes felügyelete mellett - 19 heves támadást álltak ki a falak, amelyeket kisszámú katonaság, a polgárok és a környékről idemenekült jobbágyok védtek. Az utolsó roham után, az éhségtől sokat szenvedő janicsárok lázadása az ostrom feladására kényszerítette Ibrahim nagyvezírt. A hagyomány szerint az utolsó seregrész 11 órakor hagyta el a környéket, ennek emlékére szólalnak meg a város harangjai 1777től máig ebben az időpontban. Az erődítményrendszer az újjáépítés során nyerte el nagyjából mai formáját.
A magyar rendi országgyűlés kérésére III. Ferdinánd 1648ban a szabad királyi városok közé emelte Kőszeget. A felerészt német, illetve magyar ajkú város részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben. Bécs nem alkalmazott retorziót, de elérte a jezsuiták letelepítését. Ez a rend hívta életre 1677ben a katolikus gimnáziumot. 1695ben a vár és az uradalom az Esterházyak hercegi ágának birtokába került, s ott is maradt 1931ig. Közben az I. világháború utáni trianoni békeszerződés következtében elvesztette vonzáskörét és piacai legnagyobb részét, és a filoxérajárvány a bortermelést is visszavetette, így a térség az idegenforgalmi szolgáltatásokat helyezte előtérbe. Még 1896ban megalakult a Turista Egylet, majd a határátkelő építésével fellendült nem csak a belföldi, de az osztrák bevásárló turizmus is. Fejlett kiskereskedelmi és idegenforgalmi hálózat (vendéglők, szállodák, borozók stb.) alakult ki, mely jelenleg is eltartja a város népességének nagyobbik hányadát (a másik hányad átjár Ausztriába dolgozni).
A Várkör környékén parkolva és a Fő tér felé sétálva az első dolog, amibe úgymond beleütköztem, a Jézus Szíve templom oldalkápolnája volt. Természetesen ott bemenni nem lehetett, a templomban pedig épp mise zajlott, olyankor nem szívesen áll be az ember kattogtatni, ugye...mivel épp kevéssé szakadt az eső, így sétáltam még egy kört, majd mise végén visszacsattogtam, hogy na majd most. A templomnak ugyanis gyönyörű a belső tere! Beléptem, nem volt ott egy lélek sem, elhelyeztem a kamerát, lőttem pár próbaképet az oldalajtónál felállított betlehemnél...majd megjelent egy pap/plébános/gyászruhás férfi, és közölte, hogy a templom zárva van! Nem, nem a fotózás tilos, a templom bezár. Na most én nem vagyok egy vallásos ember és nem is nagyon törekszem erre, de mi az, hogy egy templom napközben(!) nem tart nyitva?! És ha sürgős elszámolni valóm támad a lelkiismeretemmel, hova megyek?! (Diszkrét muhaha.) Egy a lényeg, aki teheti, akár mise alatt is, diszkréten tolakodva, de nézzen szét odabent, mert a látvány még az én ateista szívemet is megdobogtatta..máig sajnálom, hogy nem sikerült megörökítenem.
A szemerkélő esőben sétáló fotós következő megállója az úgynevezett Hősi Kapu a Jurisics téren, melynek legfelső terméből nyílik a külső panorámafolyosó, és ami ottjártamkor sajnos zárva volt. Maga az épület az 1880ban elbontott Alsó-kaputorony helyén áll, mely a városvédelmi rendszer és a belvárosi forgalom legfontosabb objektuma volt. A téren, átverekedve magunkat a galambokon és még két templomon, kis balkanyarral máris a Jurisics-vár bejárata előtt találjuk magunkat. Az elővárba falazott hídon át juthatunk be, udvarán Jurisics Miklós szobra áll, és esetlegesen velünk sétáló gyerekek részére festett fényképfal (csiricsáré festett falap, gyermek feje helyén lyuk, hogy hívják ezt rendesen?) és üzemen kívüli nyaktiló is fellelhető.
Az elővári udvart és a belsővárat az egykori vizesárok választja el, amelyen egy kétnyílású téglahíd vezet keresztül a trapéz alakú belső udvarba. Itt a legszembetűnőbb az 1777es tűzvész után épült emeletes árkádsor, és egy bronzplasztika a falon, mely alatt az alant látható egzotikus török-fejek találhatók (lóval érkezők ide köthetik ki a járművüket, gondolom). Sajnos a vár belső termei is zárva voltak - ezért nem szabad karácsony és újév közt kirándulni - , így külső forrásból merítek (Vendégváró). Lépcső vezet fel a vár lovagterméhez, amely feltehetően a Garaiak birtoklása idején (1392-1441) készült. Az északi szárnyban dekoratív gótikus falfestések is megőrződtek. A Hunyadi-korszak (1483-1490) eredménye a késő gótikus-kora reneszánsz ablaksor volt, illetve az ablakok körüli reneszánsz festés és sgraffito.
A várfal leghíresebb eleme a Zwingernek is nevezett Öregtorony, az egykori városfal délnyugati sarkában. Elvileg múzeumi kiállítóhely, de ez sem volt látogatható, így levezetésképp körbesétáltam a Várkörön a régi falak mentén, amik meglepően jó állapotban maradtak fenn /restauráltak (a város 1978ban Hild József díjat kapott érte).
Akinek több az ideje, érdemes elidőznie a Jurisics-téren a városkútnál és a Mária-szobornál, megnéznie a Városháza különleges, címeres homlokzatát, kisétálni a Chernel-kertbe, illetve a mellette található madárvédelmi mintatelepre. Ha megleljük, érdemes megcsodálni az 1944 óta üresen álló, romos zsinagóga épületét is (sajnos nem látogatható, csak a kerítés mellől fotózható). Természetesen jó idő esetén Írott-kő is kihagyhatatlan a Kőszegi-hegység minden szépségével és fenyőillatával...
Update: Szabó Zoltán jóvoltából sikerült előbányásznom egy képet a templombelsőről...szóval érdemes!
