Szép jó napot mindenkinek, ma ismét hazai tájakra vándorlunk…méghozzá a Börzsöny északi csücskébe, hogy a határtól pár tíz kilométerre az őszi erdőben felsétáljunk a 444 méter magasan fekvő, híres drégelyi vár maradványaihoz. A képekért újfent elnézést, délelőtt még ragyogó napsütés volt, délután pedig már hófehér ég esőszaggal…szokásos balszerencse, próbáltam keretezéssel kompenzálni (de nem vagyok biztos benne, hogy jobb lett).
A történelmi háttérről bizonyára mindenkinek beugrik ez-az, ha más nem, kedvenc költőm, Arany János ballada-indító sora, mely szerint „felhőbe hanyatlott a drégeli rom”…nos, épp így jártam én is. :) A személyes vonatkoztatásoktól eltekintve, a vár története pár száz évvel ezelőtt kezdődött. 1274ben Dragul (Dráguly) faluként szerepel, amely a Kacsics nembeli Marót birtoka, aki azonban a lázadó kunokhoz csatlakozott, ezért IV. László király e birtokától megfosztotta és azt a Hunt-Pázmán nemzetségből származó Dersnek és Demeternek adományozta, 1285ben.
1311ben a trencséni kiskirály, Csák Máté kezére kerül, aki 1321ig tart őrséget a falak közt. Drégely 1390ig királyi várként szerepel a feljegyzésekben, ekkor zálogosítja el IV. Zsigmond király közel 30 évre. A mohácsi vész után Várady Pál püspök fennhatósága alá kerül. 1544től, Nógrád és Esztergom eleste után első vonalbeli végvárrá válik, bár az omladozó falak javítása nem ennek megfelelően történik (konkrétan sehogy, épp válság volt…).
A török hadak 1552, július 6-án kezdik meg ostromát. Az érsek által kinevezett Szondi György a félelmetes túlerő ellenére (12000 török ellen 146 végvári vitéz), 4 napig védte embereivel a várat. Az utolsó, június 9-én indított ostromban a kapitány a várkapunál halt hősi halált, és az őrség is elpusztult. Az ostrom során rommá lőtt falakat a török már nem építette fel, hanem a vár alatti Palánk falu területén építettek 1575-ben - a jelenlegi templom közelében - egy palánkvárat, amely kétezer lovas befogadására volt alkalmas. Ennek következtében Drégely vára nem jutott többé katonai szerephez, ellenben létrejött a máig létező település, Drégelypalánk.
Ali pasa és serege még 41 évig uralta a vidéket, majd Pálffy Miklós érsekújvári generális közeledő hadai elől menekülve mind a palánkvárat, mint a romokat felgyújtották. 1605. december 23-án Rhédey Ferenc, Bocskay István hadvezére foglalta el Drégelypalánkot Rudolf császár seregeitől és meg is tartotta azt a fejedelem számára az 1606-os bécsi békéig. 1619-ben Bethlen Gábornak hódolt meg a vár. Közben a közeli nógrádi vár törökjei folyamatosan támadták a palánkvárat, de nem sikerült tartósan bevenniük az egyre jobb zsákmánynak számító erődöt.
A török uralom megszűnése után 1735-ben a megfogyatkozott lakosság pótlására katolikus németeket telepítettek Palánkra. Ezzel egy időben kezdődött meg a falak köveinek széthordása az építkezésekhez. Az egykori erődítmény állapota az 1980-as évek végére olyannyira kritikusra fordult, hogy félő volt, néhány évtized múlva már semmi sem marad belőle, ezért felvetődött a rekonstrukció gondolata. Az első próbálkozásokat a Honton élő Gál János, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem rektora tette meg, akinek vezetésével az egyetemisták kivágták a bozótot, padokat, asztalokat helyeztek ki. A vár állaga azonban vészesen romlott tovább.
A gesztor szerepét az 1991-ben megalakított Drégelyvár Alapítvány vállalta magára, amely eddig 35 millió forintot fordított a várra, amelyből 611 köbméter fal épült meg. A nyugati fal már elkészült, az északi fal is masszívan áll, bár még dolgozni kell rajta és megkezdődött a keleti fal építése is. Az állagmegóvás az Országos Műemléki Hivatal tervei alapján történik (további infók itt).
A sziklavár hosszan elnyújtott alaprajzú, megközelítően észak-déli tájolású. Bejárata a déli oldalon van, melynek sziklába vágott kapunyílása ma is látható. A bejárat közelében ugyancsak sziklába faragtak két négyzetes mélyedést és további lépcsőket. A vár északi fala még több méter magasságban áll. A romterület belsejében négyzetes, falazott, feltöltődött vízgyűjtő és több kapunyílása, valamint néhány nagyméretű lépcsője megmaradt az utókornak. 2004-ben itt helyezték el Melocco Miklós hatalmas kőtömbbe vésett alkotását, amely a drégelyi csatát idézi.
Autóval neki indulva a Börzsönynek, viszonylag jó minőségű autóút visz a vár felé, azonban kitáblázva mindössze egy helyen van, egy vasúti átjáró előtt. Érdemes még a faluban megkérdezni a pontos útvonalat, és ne essünk kétségbe, ha a hegyre autózva kilométerek át nem jön szembe senki, nem tévedtünk el. A romok bejárása után természetesen kötelező a séta a környező erdőben! :)
A történelmi háttérről bizonyára mindenkinek beugrik ez-az, ha más nem, kedvenc költőm, Arany János ballada-indító sora, mely szerint „felhőbe hanyatlott a drégeli rom”…nos, épp így jártam én is. :) A személyes vonatkoztatásoktól eltekintve, a vár története pár száz évvel ezelőtt kezdődött. 1274ben Dragul (Dráguly) faluként szerepel, amely a Kacsics nembeli Marót birtoka, aki azonban a lázadó kunokhoz csatlakozott, ezért IV. László király e birtokától megfosztotta és azt a Hunt-Pázmán nemzetségből származó Dersnek és Demeternek adományozta, 1285ben.
1311ben a trencséni kiskirály, Csák Máté kezére kerül, aki 1321ig tart őrséget a falak közt. Drégely 1390ig királyi várként szerepel a feljegyzésekben, ekkor zálogosítja el IV. Zsigmond király közel 30 évre. A mohácsi vész után Várady Pál püspök fennhatósága alá kerül. 1544től, Nógrád és Esztergom eleste után első vonalbeli végvárrá válik, bár az omladozó falak javítása nem ennek megfelelően történik (konkrétan sehogy, épp válság volt…).
A török hadak 1552, július 6-án kezdik meg ostromát. Az érsek által kinevezett Szondi György a félelmetes túlerő ellenére (12000 török ellen 146 végvári vitéz), 4 napig védte embereivel a várat. Az utolsó, június 9-én indított ostromban a kapitány a várkapunál halt hősi halált, és az őrség is elpusztult. Az ostrom során rommá lőtt falakat a török már nem építette fel, hanem a vár alatti Palánk falu területén építettek 1575-ben - a jelenlegi templom közelében - egy palánkvárat, amely kétezer lovas befogadására volt alkalmas. Ennek következtében Drégely vára nem jutott többé katonai szerephez, ellenben létrejött a máig létező település, Drégelypalánk.
Ali pasa és serege még 41 évig uralta a vidéket, majd Pálffy Miklós érsekújvári generális közeledő hadai elől menekülve mind a palánkvárat, mint a romokat felgyújtották. 1605. december 23-án Rhédey Ferenc, Bocskay István hadvezére foglalta el Drégelypalánkot Rudolf császár seregeitől és meg is tartotta azt a fejedelem számára az 1606-os bécsi békéig. 1619-ben Bethlen Gábornak hódolt meg a vár. Közben a közeli nógrádi vár törökjei folyamatosan támadták a palánkvárat, de nem sikerült tartósan bevenniük az egyre jobb zsákmánynak számító erődöt.
A török uralom megszűnése után 1735-ben a megfogyatkozott lakosság pótlására katolikus németeket telepítettek Palánkra. Ezzel egy időben kezdődött meg a falak köveinek széthordása az építkezésekhez. Az egykori erődítmény állapota az 1980-as évek végére olyannyira kritikusra fordult, hogy félő volt, néhány évtized múlva már semmi sem marad belőle, ezért felvetődött a rekonstrukció gondolata. Az első próbálkozásokat a Honton élő Gál János, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem rektora tette meg, akinek vezetésével az egyetemisták kivágták a bozótot, padokat, asztalokat helyeztek ki. A vár állaga azonban vészesen romlott tovább.
A gesztor szerepét az 1991-ben megalakított Drégelyvár Alapítvány vállalta magára, amely eddig 35 millió forintot fordított a várra, amelyből 611 köbméter fal épült meg. A nyugati fal már elkészült, az északi fal is masszívan áll, bár még dolgozni kell rajta és megkezdődött a keleti fal építése is. Az állagmegóvás az Országos Műemléki Hivatal tervei alapján történik (további infók itt).
A sziklavár hosszan elnyújtott alaprajzú, megközelítően észak-déli tájolású. Bejárata a déli oldalon van, melynek sziklába vágott kapunyílása ma is látható. A bejárat közelében ugyancsak sziklába faragtak két négyzetes mélyedést és további lépcsőket. A vár északi fala még több méter magasságban áll. A romterület belsejében négyzetes, falazott, feltöltődött vízgyűjtő és több kapunyílása, valamint néhány nagyméretű lépcsője megmaradt az utókornak. 2004-ben itt helyezték el Melocco Miklós hatalmas kőtömbbe vésett alkotását, amely a drégelyi csatát idézi.
Autóval neki indulva a Börzsönynek, viszonylag jó minőségű autóút visz a vár felé, azonban kitáblázva mindössze egy helyen van, egy vasúti átjáró előtt. Érdemes még a faluban megkérdezni a pontos útvonalat, és ne essünk kétségbe, ha a hegyre autózva kilométerek át nem jön szembe senki, nem tévedtünk el. A romok bejárása után természetesen kötelező a séta a környező erdőben! :)
2 megjegyzés:
De jo, hogy ezt megirtad!
2000-ben voltam itt utoljara, Nagyborzsonybol indultunk, Csovanyoson at. Dregely varanal pihentunk es lementunk Diosjenore.
Ez volt az utolso alkalom, hogy analog filmet hasznalatam, nem sokkal utana vettuk meg elso digitalis masinankat.
Most, olvasva a beszamolodat jutott az eszembe, hogy az a tekercs film meg mindig jo oreg Praktika BX20 gepem belsejeben van.
Nnna, és elő lettek már hívva? :)
Megjegyzés küldése