Állati túrák III. - Delfin-túra, Lagos, Portugália

Egy másik blog-bejegyzés kapcsán jutott eszembe, hogy hoppá, erről is van mit írnom... :) Tulajdonképpen az egyik legmeghatározóbb élménye életemnek a "dolphin-watching", amire nagyszerű lehetőségek kínálkoznak a portugáloknál Algarve-szerte.

A dolog tulajdonképpen egyszerű, a vállalkozó szellemű portugál vesz pár spéci csónakot (Rigid Inflatable Boat, azaz merev testű felfújható sporthajó), felfogad két fiatal biológust, akiknek az a dolguk, hogy a delfincsorda útvonalát és viselkedését tanulmányozzák, meghirdeti itt-ott, és dől is a pénz. Ráadásul még jól is csinálják! Elsődleges félelmem az volt, hogy az egész nem más, mint turistacsapda, de meg kell mondjam, kellemesen csalódtam bennük!

A kikötő-beli irodában fiatal, lelkes 'idegenvezetők' (diákok?) dolgoznak, náluk lehet érdeklődni, helyet foglalni, fizetni. Az ár nem feltétlen olcsó, de ha nem látsz delfineket, akkor felajánlanak egy következő alkalmat, vagy visszafizetik az árat. Természetesen 100% garancia nincs a delfinekre, mivel ez nem állatkert. Ha megvan a jegy - általában pár órával későbbre van csak hely, addig irány a strand vagy egy a város - , indulás előtt negyed órával érdemes a parton toporogni, és várni a beérkező csónakot.

kép a cég honlapjáról lopva, linket leld fentebb

Amitől tartottam még, hogy bevágnak minket egy katamaránba, vagy valami zárt hajótestbe negyven másik emberrel, és onnan lehet figyelni ablakon az óceánt, de szerencsére nem...sőt! Az RIB mindössze 10-15 ember szállítására alkalmas egyszerre (nem emlékszem a pontos férőhely számra), és ebből kettő a csoporttal tartó biológus/hajófelelős. Miattuk nincs az az érzése az embernek, hogy állatkertbe megy vagy hogy beleavatkozik az állatok természetes életmenetébe... A jó negyven perces út alatt (miközben a nyitott hajón arcodba vág az óceán és a szél, fantasztikus...!!!) hibátlan angolsággal mesélik el a delfinek - és a biológusok - életét, megnyugtatják a közönséget, hogy NEM etetik az állatokat, mindössze figyelemmel követik a portyázásukat, NEM avatkoznak bele a közösség napi rutinjába, valamint figyelmeztetnek arra is, hogy egy bizonyos határon belül nem közelítik meg a csoportot - és ez valóban így is van!

Mikor feltűnnek az első hátuszonyok, azonnal leállítják a motorkat, és az izgatott turistákat a delfinek kíváncsiságára bízzák. Mint ahogy az egyik hölgy kísérő elmondta, szinte nem volt még olyan eset, hogy ne érkeztek volna meg perceken belül az állatok, körbefogva a csónakot, átúszkálva alatta, és ne mutattak volna be gyönyörű ugrásokat a közönség legnagyobb örömére...Általában közönséges delfineket (Delphinus delphis) lehet látni, de a mázlisták kifoghatnak egy palackorrú-csapatot, azok állítóag még fergetegesebben mókáznak!

Sajnos a 15-20 perces show után elunják magukat, és továbbúsznak, az izgalmakban megfáradt turista pedig máris azon gondolkodik, ne váltson-e még egy jegyet a következő turnusra... :) Visszafelé a biológusok összegzik a tapasztaltakat, elmondják, milyen idősek a látott kicsinyek (ha vannak), milyen más állatokkal - teknősök, fiatal bálnák - szoktak még találkozni a szerencsésebbek (sajnos én nem tartoztam közéjük), és hogy milyen messze van a part, valamint az óceánfenék... :)

A kikötő felé közeledve érdemes pár képet lőni a sárga ezernyi árnyalatában pompázó sziklákról...és még egy jótanács - gyakorlatilag a delfinekhez NINCS elég gyors fényképező/fényképész, egy jó videófelvevővel inkább megőrizhető az élmény... :)

(És mielőtt valaki halálra irigykedné magát, számoljunk együtt: repülőjegy Faro-ig a TAP-al oda-vissza akcióban kb. 45ezer, szállás egy hétre privát hostelben 30ezer, kaja olcsó, program húzósabb, de 120 körül így is kijön, ami pl egy görög nyaralás ára ugye...hajrá! :D)

Utóiratként ajánlanék egy alapos cikket delfinfotózás témában angolul Chris Johnson-tól, egy nem mindennapi, fantasztikus fotóstól ezen az oldalon.

Tematika I. - Naplemente

Erősen kommersz, de alapvető témával nyitunk, külön kommentárt azt hiszem, nem is igényel a dolog :)

Aljezur, Portugália

Repülőről, valahol Anglia felett

Budapesti panoráma

Darukkal, Canary Wharf környékén - London, UK

Kikötő, Thessaloniki, Görögország

Hármashatár-hegy

és végül még egy panoráma, az egyik kedvencem
Balaton

Várak-túrák IV. – Sintra, Portugália

Olá! Como está? Portugál vártúránk következő állomására érkeztünk, ami nem más, mint egy festői városka a fővárostól 30 km-re, a hegyek lábánál. Üdvözlet Sintrában, a Mór királyi palota (Castelo dos Mouros) és a Pena Palota (Palácio Nacional de Pena) otthonában. A hegyek közt megbúvó települést legkönnyebb vasúton megközelíteni, 15 percenként jár szerelvény Lisszabonból, a Rossio állomástól (Estacio Rosso, zöld metróvonal).

Sintra. A várost az UNESCO a világörökség részeként tartja számon, és a hely rá is szolgál erre. A Serra de Sintra, a házak közé beszivárgó, városhatárokat kijelölő erdőség megér egy hosszabb sétát, ehhez azonban ajánlatos nyár közepén is pulóvert húzni, mert az augusztusi köd és 10-15 fok teljesen megszokott errefelé (bár ennek köszönhetően sikerült egy jópofa pulóvert beszereznem az egyik útmenti házacskában, érdemes azért felkészülve menni). A városka további nevezetességei (már amiket volt szerencsém látni, van több is :-)) a két hegyormon magasodó palotán kívül a Nemzeti Palota (Paço da Vila de Sintra), jellegzetes kéményeivel és a játékmúzeum. Előbbibe sajnos nem jutottam be, pedig állítólag csodaszép – majd talán legközelebb . Utóbbi tényleg kihagyhatatlan élmény, rengeteg nemzet játékait lehet megcsodálni 3 emeleten, köztük magyarokat is! A gyűjtemény tulajdonosa egy tüneményes bácsi, aki tolószékben gurulgatva faggatja a látogatókat, honnan jöttek, mi teszik neki a legjobban…ha jól emlékszem, a portugálon és angolon kívül spanyolul és franciául is ért. (rengeteg információ a városkáról angol nyelven itt: http://www.portugalvirtual.pt/_tourism/costadelisboa/sintra/ )

Jegyvásárlás. A két vár közt, a gyönyörű, ködlepte erdő (Pena Park) közepén található a jegyvásárló központ. Ez azért érdekes, mert csak itt tudsz jegyet váltani – legalábbis két éve úgy volt - , tehát a jegykezelő simán visszafordít bármelyik kastélyból az erdőbe, ha nincs jegyed, érdemes rákészülni. A kombinált jegyár 12 euro körül mozog, a Pena Palotához a kastély bejárattól kisvonat is közlekedik, ha valaki elfáradna addigra, ennek külön díja van (pár euro).

Mór vár. Gyönyörű, vastag, szinte teljesen épen maradt falak tekergőznek a hegyoldalon, engem első pillantásra a Kínai Nagy Fal látképére emlékeztetett :) . Utóbbi azért kicsivel idősebb, bekezdésünk tárgyát a 8-9. században kezdték el felhúzni a be a Tejo felől beözönlő mórok. Tőlük az ország első királya, Alfonzó Henrik foglalta vissza 1147-ben, és tulajdonképpen ezután semmi fontos infót nem leltem róla (portugálul sajnos nem tudok). Ami biztos, hogy rekonstrukcióját II. Ferdinánd király rendelte el 1830-ban, és a portugál mesterek igen jó munkát végeztek! Az égre törő bástyák, a gyilokjárók, a romos kilátóból elénk táruló látvány visszaröpíti a látogatót egy olyan korba, ahol itt fegyverek csattogtak, férfiak haltak, és hősök születtek…(ez elég patetikusan – és valljuk be, nyálasan :-) – hangzik így, de aki egyszer eljut ide, az egyet fog velem érteni.)

Pena Palota. Mint egy csicsás ékszerdoboz. Ez a gondolat fordulhat meg bárki fejében, aki először pillantja meg a felhők között a rózsaszín, csipkézett tornyokat. A következő, ami az ember eszébe jut majd’ minden esetben, hogy miért nem hozott még egy pulóvert, holott figyelmeztették…Augusztusi köd, metsző szél fogadja az idelátogató turistát még a főszezon jó néhány napján is, de megéri! Az épület egyébként pár évszázaddal idősebb a mór várnál, végső formáját szintén a 19. század végére nyerte el. A mór, manuel, rokokó és keleti stílusjegyeket egyaránt magán viselő palotában eredeti állapotában őrizték meg a berendezési tárgyakat és a szobákat, melyek híven tükrözik a királyi családok életét. A kilátás a köd miatt természetesen nem volt értékelhető (bizonnyal vannak szerencsésebbek, mint én ),de állítólag tiszta napokon Lisszabonig is ellátni…brrr, lépjünk beljebb.

A kastély belső termei nem hazudtolják meg külsejét, de a nagy királyi hall súlyos brokátjai vagy a kápolna arany ragyogása után jólesik újra kilépni a várfalra, majd a teraszról és a belső udvarról csodálni meg a falakat díszítő csempéket, szobrokat (a portugál csempe – azulejo – egyébként fantasztikus, megér egy későbbi külön posztot).

Serra de Sintra. A hegyormokat körülölelő erdőség a legszebb, amit valaha láttam. Göcsörtös fák nyújtóznak a fény felé, valószínűtlenül dús aljnövényzetben piros bogyók fénylenek, madarak csivitelnek, állatok motoznak…mindenkinek ajánlott egy kiadós séta, nem csak a vár környékén!

Várak-túrák II. - Castelo de Sao Jorge, Lisszabon

Boa tarde! Ez egy régebbi kirándulás volt, 2006-os, de szerintem sok minden nem változott azóta. Le szeretném szögezni már az elején, hogy Portugália a kedvenc országom, szeretnék visszamenni, amint lehet, így sok negatívumot nem fog tartalmazni a bejegyzés. :)

Alfama negyed. Lisszabon legrégebbi városnegyede, mely sértetlenül vészelte át az 1755-ös nagy földrengést. Szűk sikátorok, meredek lépcsők, hamisítatlan mediterrán hangulat jellemzi, valamint itt jár-kel a híres 28-as villamos is. A kerület a sok turisztikai látványosság ellenére még ma is elsősorban a munkásosztály negyede, csillivilli turista-csalogató shop-okat csak a Tejo-part közelében találni, ott is csak elvétve. A városrész látványosságai közé tartozik még a Santo Antonio de Sé, azaz a Sé katedrális, mely a város legrégebbi temploma, és egyben a híres Notre Dame hasonmása is.

Szent-György vár. Lisszabon 1256-ban lett Portugália fővárosa, így a vár kiemelkedő jelentőségűvé vált az ország számára. A 16. századig ez volt a királyi rezidencia, a nagy földrengésben viszont falai nagy része leomlott, így az a Praça do Comércio-ba települt át (Ribeira Palace). Rekonstruálása után 1910-ben lett a nemzeti örökség része. A teljes újjáépítés az 1940es években készült el, ekkor alakították ki a kerteket és sétaútvonalakat is. Az épületben állandó és időszakos kiállítások is helyet kapnak. A vár nyáron reggel 9től este 9ig tart nyitva (szezonon kívül este 6 a záróra!), a belépő 3 euro, nemzetközi diákigazolvánnyal 1,5 euro (többek állítása szerint a magyar diákot is elfogadják :)).

Kilátás. Átvágva a kis utcákon végre felér az ember a várba. Augusztus, negyven fok árnyékban (képeken látszik is), de a kilátás minden verejtékcseppet megér. A falakról egészen az Április 25. hídig ellátni (Ponte de 25 de Abril, ez a San Francisco-i Golden Gate mása), de a vízpárában a híres Rio de Janeiró-i Krisztus szobor ikertestvére, a Cristo Rei is megpillantható. A piros tetős házacskák tömkelege semmivel sem összetéveszthető látvány, ha a turista szerencsés, még hűs vízpermetet is kaphat az arcába a Tejo felől.

Várfalak. Körbesétálni a várat körülbelül egy órás elfoglaltság, fotózással, panoráma-csodálással picit több. Tériszonyosoknak nem ajánlott! A falak 30 láb magasak… :) Az épületben mosdó és büfé, illetve étterem is található. A falakon ágyúkiállítás vonzza a fényképezni vágyókat. A várudvar fás-ligetes, elszórtan pávák találhatók benne, ha jól időzítünk, csibéstől. Elég félénkek, és nem zaklatják a látogatókat elemózsiáért (bár ez már változhatott :)).

Összegzésként csak annyit lehet hozzátenni, hogy bár minden könyvben turistalátványosságként hirdetik, nem turistaként, hanem vendégként fogadtak, mind a pénztárnál, mind a büfében (és máshol is). A dolgozók többség ért és beszél angolul, és valóban KEDVES! Lehet ez az az ország, ahol nincs helye átverésnek, bóvli turistacsalogatóknak? Jajj, de visszavágyom…