Tudom-tudom, lassan elharapóznak a YouTube-os bejegyzések a blogon...ígérem, visszafogom magam a jövőben, de ezt az egyet még muszáj... :) Ez legalább valamennyire témába vág - hogyan készítsünk 3 emberrel és egy szál kamerával profi partraszállós jelenetet?! Lebontottam az arcom.
2009. 01. 23.
2009. 01. 17.
Tudósítgatás I. - Budapest-Bamako rally 2009, start
Még mielőtt valaki belém kötne, nem, nem vágyom újságírói babérokra. :) Mindössze ma reggeli élményeim, még inkább képeim szeretném megosztani az olvasókkal. Erősen magamutogató az eljárás, de talán még az exhibicionizmus határain belül maradok ezzel. :)
A Budapest-Bamako rally 4 éve indult először, a média figyelme tavaly irányult rá először igazán, amikor a lefújt Dakar helyén támadt űrt ki kellett tölteni valami hasonló eseménnyel. A túra célja a jótékonyság, a Marokkón és Mauritánián át Maliba tartó karaván rengeteg ajándékot, ruhát, gyógyászati kelléket szállít a legszegényebb, legeldugottabb falvakra. A résztvevők némelyike az autót is egy ottani iskolának, templomnak ajándékozza. További érdekességek, árak, fontos és hülye kérdések itt lelhetők.
És most lássuk a képeket! Mikor kiérkeztem, az autók közt hömpölygő tömeg egy pillanatra elbizonytalanított, aztán a kordon mögül rám kacsintott az egyik tiptop cseh Hummer kettes, és elvesztem. A gépet szem előtt tartva furakodtam beljebb, ahol szerencsére lehetett tömeg-mentes placcokat találni. Kicsivel később, mikor már a harmadik másfél millás fényképezőgépet láttam előttem elsuhanni, rájöttem, hogy nem az én gépem a legdrágább ám itt... (persze nekem igen :))
Kezdjük talán az érdekes autók kategóriával...ezekhez igazából nem is kell kommentár, az első egy gyönyörű Citroën DS 20, a másik pedig egy strapabíróbb jószág, konkrétan egy Csepel D420 tűzoltó. A harmadikat nem sikerült pontosan beazonosítanom, de amennyi csomagot elbír, igen imponáló.. :)
Mint tudjuk, az ördög is a részletekben rejlik, itt sem volt ez másképp. Személyes kedvencem a Toyota motorháztetőjén tapadó kis plüssfigura, de mint alant látható, volt itt minden, a szó szerint angol WCtől az extrém vésztelefonig (igen, az a zöld az ablakban, az :)).
A fenti képből már sejthető, hogy a legőrültebb és ezáltal legfotózottabb csapat a Travel Channel (?) két autója körül gyűlt össze, akik már fél 9kor túl voltak pár üveg pezsgőn, és egy fél üveg Becherovkán (ettől külön szimpatikusak lettek), mindezt jól szabott lovagi öltözékben.
Sajnos volt, akinek nem indult jól a verseny, a gyári KTM motorból a szemem láttára folyt ki a hűtővíz...remélem, végül elhárították a problémát (vagy remélem, nem az volt, nem vagyok motorszerelő).
Ennyit mára az autókról, további képeket a flicr oldalamon leltek. Nyugodalmas szép estét mindenkinek. :)
A Budapest-Bamako rally 4 éve indult először, a média figyelme tavaly irányult rá először igazán, amikor a lefújt Dakar helyén támadt űrt ki kellett tölteni valami hasonló eseménnyel. A túra célja a jótékonyság, a Marokkón és Mauritánián át Maliba tartó karaván rengeteg ajándékot, ruhát, gyógyászati kelléket szállít a legszegényebb, legeldugottabb falvakra. A résztvevők némelyike az autót is egy ottani iskolának, templomnak ajándékozza. További érdekességek, árak, fontos és hülye kérdések itt lelhetők.
És most lássuk a képeket! Mikor kiérkeztem, az autók közt hömpölygő tömeg egy pillanatra elbizonytalanított, aztán a kordon mögül rám kacsintott az egyik tiptop cseh Hummer kettes, és elvesztem. A gépet szem előtt tartva furakodtam beljebb, ahol szerencsére lehetett tömeg-mentes placcokat találni. Kicsivel később, mikor már a harmadik másfél millás fényképezőgépet láttam előttem elsuhanni, rájöttem, hogy nem az én gépem a legdrágább ám itt... (persze nekem igen :))
Kezdjük talán az érdekes autók kategóriával...ezekhez igazából nem is kell kommentár, az első egy gyönyörű Citroën DS 20, a másik pedig egy strapabíróbb jószág, konkrétan egy Csepel D420 tűzoltó. A harmadikat nem sikerült pontosan beazonosítanom, de amennyi csomagot elbír, igen imponáló.. :)
Mint tudjuk, az ördög is a részletekben rejlik, itt sem volt ez másképp. Személyes kedvencem a Toyota motorháztetőjén tapadó kis plüssfigura, de mint alant látható, volt itt minden, a szó szerint angol WCtől az extrém vésztelefonig (igen, az a zöld az ablakban, az :)).
A fenti képből már sejthető, hogy a legőrültebb és ezáltal legfotózottabb csapat a Travel Channel (?) két autója körül gyűlt össze, akik már fél 9kor túl voltak pár üveg pezsgőn, és egy fél üveg Becherovkán (ettől külön szimpatikusak lettek), mindezt jól szabott lovagi öltözékben.
Sajnos volt, akinek nem indult jól a verseny, a gyári KTM motorból a szemem láttára folyt ki a hűtővíz...remélem, végül elhárították a problémát (vagy remélem, nem az volt, nem vagyok motorszerelő).
Ennyit mára az autókról, további képeket a flicr oldalamon leltek. Nyugodalmas szép estét mindenkinek. :)
2009. 01. 15.
Ingyenreklám V. - Mythbusters
Szintén nem közvetlen témába vágó ajánló következik, de a Mythbusters epizódjai megérnek egy posztot - már persze ha van még valaki, aki nem ismeri a Discovery Channel két elvetemült mítoszrombolóját (Jamie Hyneman és Adam Savage). Kedvcsinálónak légyen itt egyik kedvenc epizódom, mely a hal és a hordó témáját járja körbe...Gatling rulez! :D
2009. 01. 10.
Tematika V. - Mit fotózzunk télen?
A röpködő mínuszok és a kevés napsütés óhatatlanul rátelepszik az ember lelkére. Ilyenkor - hacsak nincs otthon saját stúdiója - a fotózásra kiéhezett ember sóhajtozva nézi a vakítóan fehér eget, gyűrögeti a fényképezőgépe pántját, és azon filózik, hova tudna mégis kimenni, és valami maradandót alkotni...Ha nem félünk a hidegtől, van elég pulóverünk és bálnazsír az arcunkra, akkor irány a szabadba!
Budapesti lakos révén a lehetőségek tárháza tárul ki az ember előtt - viszont nélkülöznünk kell a szabad, tágas tereket, és az érintetlen természet látványát. A fehér éggel sajnos nem lehet mit kezdeni, ilyenkor célszerű állványunkat is magunkhoz venni, és felkeresni azokat az épületeket, múzeumokat, amiket már hónapok óta szeretnénk megnézni - belülről. Pestieknek kiváló úticél lehet a Keleti pályaudvar felújított Lotz-terme, a Széchenyi-fürdő vagy a Természettudományi Múzeum.
Ha mindenképp szabadban szeretnénk sétálni és fotózni, érdemes olyan témát keresni, amely fekete-fehérben is jól mutat. Így a fehér ég problémája is kiküszöbölésre kerül, és megtanulhatjuk a Desaturate-Contrast parancsok helyes alkalmazását is :)
További alternatíva lehet a rossz időre, ha megvárjuk az estét - ami ugye ilyenkor már délután bekövetkezik :) -, és a telet kihasználva megtanulunk gyönyörű éjszakai felvételeket készíteni! Ehhez alapvető egy stabil állvány, egy szűkebb rekeszérték (f/8-11, de szubjektív persze), és hogy ha van a gépünkön rázkódáscsökkentő funkció, feltétlen kapcsoljuk ki! Állvány használatakor abszolút szerepét veszti, viszont általában zajossá teszi a képet - tükörreflexesnél pedig picit be is mozdítja.
Ha van olyan szerencsénk, hogy hatalmas hófelhők közelednek, akkor a napfény hiányával ne törődjünk - keressünk érdekes alakzatokat az égen, illetőleg sajátítsuk el a HDR-készítés alapjait! Utóbbi lényege röviden, hogy expozíció-sorozatra állítjuk a gépet (ehhez is érdemes állványt használni, hogy biztosan egyforma legyen a három kép), és alul-, illetve felülexponáljuk a témát. A kapott három képet pedig összerakjuk egy erre alkalmas programban - én a Photomatix Basic 1.2-t használom, ingyenesen letölthető innen - , így nem ég be az ég, és az alatta elterülő táj/házak is nem csupán fekete kontrasztként jelennek meg a képen. Persze ha mázlink van, ez az egész folyamat kihagyható, lásd hajós kép...de ez ritka :)
Ha a mínuszok ellenére is verőfényes napsütés van odakint, egy percet se habozzunk! A frissen esett hó-napfény kontraszt a legegyszerűbb témával is remekül mutat egy képen, ha pedig nincs hó, járjuk körbe a várost - az épületeknek mindegy, hogy téli, vagy nyári napsütéssel fotózzuk le őket... :) Ilyenkor érdemes rianó folyót, vagy befagyott tavat keresni, a vízen/jégen visszacsillanó fénnyel remekül lehet kísérletezni! Szoborparkba is érdemes ilyenkor menni, a látogatók száma elenyésző, és kedvére próbálkozhat az ember portréfotózással, és érdekes kontrasztok létrehozásával.
Budapesti lakos révén a lehetőségek tárháza tárul ki az ember előtt - viszont nélkülöznünk kell a szabad, tágas tereket, és az érintetlen természet látványát. A fehér éggel sajnos nem lehet mit kezdeni, ilyenkor célszerű állványunkat is magunkhoz venni, és felkeresni azokat az épületeket, múzeumokat, amiket már hónapok óta szeretnénk megnézni - belülről. Pestieknek kiváló úticél lehet a Keleti pályaudvar felújított Lotz-terme, a Széchenyi-fürdő vagy a Természettudományi Múzeum.
Ha mindenképp szabadban szeretnénk sétálni és fotózni, érdemes olyan témát keresni, amely fekete-fehérben is jól mutat. Így a fehér ég problémája is kiküszöbölésre kerül, és megtanulhatjuk a Desaturate-Contrast parancsok helyes alkalmazását is :)
További alternatíva lehet a rossz időre, ha megvárjuk az estét - ami ugye ilyenkor már délután bekövetkezik :) -, és a telet kihasználva megtanulunk gyönyörű éjszakai felvételeket készíteni! Ehhez alapvető egy stabil állvány, egy szűkebb rekeszérték (f/8-11, de szubjektív persze), és hogy ha van a gépünkön rázkódáscsökkentő funkció, feltétlen kapcsoljuk ki! Állvány használatakor abszolút szerepét veszti, viszont általában zajossá teszi a képet - tükörreflexesnél pedig picit be is mozdítja.
Ha van olyan szerencsénk, hogy hatalmas hófelhők közelednek, akkor a napfény hiányával ne törődjünk - keressünk érdekes alakzatokat az égen, illetőleg sajátítsuk el a HDR-készítés alapjait! Utóbbi lényege röviden, hogy expozíció-sorozatra állítjuk a gépet (ehhez is érdemes állványt használni, hogy biztosan egyforma legyen a három kép), és alul-, illetve felülexponáljuk a témát. A kapott három képet pedig összerakjuk egy erre alkalmas programban - én a Photomatix Basic 1.2-t használom, ingyenesen letölthető innen - , így nem ég be az ég, és az alatta elterülő táj/házak is nem csupán fekete kontrasztként jelennek meg a képen. Persze ha mázlink van, ez az egész folyamat kihagyható, lásd hajós kép...de ez ritka :)
Ha a mínuszok ellenére is verőfényes napsütés van odakint, egy percet se habozzunk! A frissen esett hó-napfény kontraszt a legegyszerűbb témával is remekül mutat egy képen, ha pedig nincs hó, járjuk körbe a várost - az épületeknek mindegy, hogy téli, vagy nyári napsütéssel fotózzuk le őket... :) Ilyenkor érdemes rianó folyót, vagy befagyott tavat keresni, a vízen/jégen visszacsillanó fénnyel remekül lehet kísérletezni! Szoborparkba is érdemes ilyenkor menni, a látogatók száma elenyésző, és kedvére próbálkozhat az ember portréfotózással, és érdekes kontrasztok létrehozásával.
Amire fontos figyelni hó-, valamint havas táj fényképezésekor, hogy szegény gépünket megzavarja a sok fehér! Ha nem akarunk furcsa színezetű képeket kapni, érdemes játszani a White Balance beállításaival (az automata nem működik ilyenkor túl jól), illetve 1-2 értékkel felülexponálni a képet (igen, a fehéret felül! - Megkínlódtam vele, mire megjegyeztem, hogy a fehérre még rá kell húzni pluszban legalább egy értéket, ugyanis a fényképezőgépünk a sok visszaverődő fény hatására alapból alulexponálná képünket). Ha nem vigyázunk, olyan képek születhetnek, mint a lentebb láthatók, amik érdekesek ugyan, de a taglalt hibákat tökéletesen mutatják be... :)
2009. 01. 04.
Várak-túrák VIII. - Lánzséri vár (Burgruine Landsee), Ausztria
Guten tag, kedves olvasók, ma nyugati szomszédainkhoz ruccanunk át egy kis várnézésre. Konkrétabban egy régi Esterházy uradalom romjait látogatjuk meg, a Fertő tó délkeleti csücske alatt pár tíz kilométerrel. A vár egykor Nyugat-Magyarország legnagyobb erődítménye volt, ma pedig Közép-Európa legnagyobb várromja - gatyát felkötni, indul a túra az oromra:)
A vár története a 12. században kezdődött, ekkor kezdték felhúzni a falakat a stájer Erchinger-család részére a 670 m magas hegyhátra. A 13. században a birtok és a vár a koronára száll, azt IV. Béla adományozza a tatárjárás után Lőrinc soproni főispánnak. Ekkorra még csak a lakótorony és a 310 méter hosszú várfal egy része áll.
A 15. században ismét több tulajdonosváltáson esik át a terület, Garai Miklós nádor után a Fraknóiak, Albert osztrák herceg, majd Weispiach Ulrich birtokába kerül. Az utóbbi özvegyét váltja Magos Ferenc, aki rablólovagi várrá változtatja az erődítményt, és innen tartja rettegésben a környéket évekig. Elfogása után előbb a Csázsár-, majd a Derssfy-család költözik a falak közé. Közben folyamatos toldásokon esik át a vár, a sokszögletű lakótoronyhoz egy gótikus lakószárnyat csatolnak. Ekkorra az udvart már négy falgyűrű (azokat pedig egy meglehetősen mély vizesárok) veszi körül, szinte bevehetetlenné téve az öregtornyot.
Az Esterházy-család 1612-től birtokolja a várat és környékét, házasság révén (Esterházy Miklós feleségül vette Dersffy Ferenc lányát, Orsolyát aki hozományként kapta a várat.) A nádor nem élvezhette túl sokáig kedvenc búvóhelyét, épp csak annyi ideje volt, hogy felújítassa a várkaput, őrtornyokat tetessen a megerősített falakra, és kiépítsék a belső udvari lépcsőházat. 1707-ben ugyanis az osztrák katonaság megszállja a várat, és egy baleset folytán a lőportorony felrobban, levegőbe repítve az épületek nagy részét. Ezután még megpróbálják helyreállítani, de 1772-ben tűz tör ki a falak között, és emiatt a lánzséri uradalom központját Lackenbach-ba (Lakompark) helyezik. Innentől számítva egész a közelmúltig csak az eső és a fagy dolgozott a falakon, impozáns rommá változtatva a kívülről bevehetetlen erődöt.
Megközelíteni az S31es autópálya felől, vagy a 62es úton érdemes, Mark St. Martin felé. Neudorf bei Landsee-t elhagyva jutunk Landsee-be, innentől ki van táblázva a hegyi út, mely a vár főkapuja előtti füves parkolóig vezet. Ottjártamkor szerencsére nem volt nagy tömeg – viszont jó idő sem. A jegypénztárban egy kedves néni gubbasztott, aki – miután elhűlve konstatáltuk, hogy elfelejtettünk eurót váltani – nagylelkűen a forintot is elfogadta, hozzátéve, hogy nem gond, majd nálunk elkölti. :) (felnőtt jegy 2,5 €)
Az erődítmény méretei már az útról nézve is félelmetesek, de a kapun belépve az embert szinte összenyomják a méteres vastagságú falak. A 17. századi nagy felújítások eredményeképp a szűk belső térségen kívül nem kevesebb, mint öt udvara van a várnak, melyek régen laktanyáknak és raktáraknak adtak helyet. A belső várba hat egymás után következő kapun át lehet eljutni, régen valamennyit vízárkok és tornyok védelmezték. (részletes térkép itt.)
A vár legfeltűnőbb része a sokszögletű lakótorony (donjon), melynek nyugati fala nem kevesebb, mint tíz méter vastag. A tömör falak közti keskeny úton, a várárkok fölött elsétálva (nincs bennük medve :)) juthatunk a legnagyobb belső udvarrészre – itt vannak padok, asztalok, tűzrakó hely, büfé (épp zárva volt), és olyan csillivilli mosdó egy régi raktárépületbe építve, amilyen itthon egy jobb vendéglőben sem akad, nemhogy egy várromban...
Tovább követve az ösvényt, a régi épületek és kapuk megcsodálása után (mindenre ki van szépen írva több nyelven, hogy mi volt, mielőtt rom lett volna) végre eljutunk a lényegig, a megmászható hatalmas őrtoronyig. Előtte persze érdemes körbejárni az oda vezető kis udvar beugróit, csodaszép képeket lehet készíteni az ódon kürtőkről és falakról!
Természetesen felfelé kaptatva is érdemes fotózni, egyenlőre elsősorban lefelé, már persze aki nem tériszonyos... :) Felérve viszont csodálatos látvány tárul a kitartó turista szeme elé! Osztrák precizitással karban tartott mezők, hatalmas erdőségek és hegyvonulatok, valamint Landsee látképe a távolban...még ködös időben is igéző látványt nyújtott!
A vár története a 12. században kezdődött, ekkor kezdték felhúzni a falakat a stájer Erchinger-család részére a 670 m magas hegyhátra. A 13. században a birtok és a vár a koronára száll, azt IV. Béla adományozza a tatárjárás után Lőrinc soproni főispánnak. Ekkorra még csak a lakótorony és a 310 méter hosszú várfal egy része áll.
A 15. században ismét több tulajdonosváltáson esik át a terület, Garai Miklós nádor után a Fraknóiak, Albert osztrák herceg, majd Weispiach Ulrich birtokába kerül. Az utóbbi özvegyét váltja Magos Ferenc, aki rablólovagi várrá változtatja az erődítményt, és innen tartja rettegésben a környéket évekig. Elfogása után előbb a Csázsár-, majd a Derssfy-család költözik a falak közé. Közben folyamatos toldásokon esik át a vár, a sokszögletű lakótoronyhoz egy gótikus lakószárnyat csatolnak. Ekkorra az udvart már négy falgyűrű (azokat pedig egy meglehetősen mély vizesárok) veszi körül, szinte bevehetetlenné téve az öregtornyot.
Az Esterházy-család 1612-től birtokolja a várat és környékét, házasság révén (Esterházy Miklós feleségül vette Dersffy Ferenc lányát, Orsolyát aki hozományként kapta a várat.) A nádor nem élvezhette túl sokáig kedvenc búvóhelyét, épp csak annyi ideje volt, hogy felújítassa a várkaput, őrtornyokat tetessen a megerősített falakra, és kiépítsék a belső udvari lépcsőházat. 1707-ben ugyanis az osztrák katonaság megszállja a várat, és egy baleset folytán a lőportorony felrobban, levegőbe repítve az épületek nagy részét. Ezután még megpróbálják helyreállítani, de 1772-ben tűz tör ki a falak között, és emiatt a lánzséri uradalom központját Lackenbach-ba (Lakompark) helyezik. Innentől számítva egész a közelmúltig csak az eső és a fagy dolgozott a falakon, impozáns rommá változtatva a kívülről bevehetetlen erődöt.
Megközelíteni az S31es autópálya felől, vagy a 62es úton érdemes, Mark St. Martin felé. Neudorf bei Landsee-t elhagyva jutunk Landsee-be, innentől ki van táblázva a hegyi út, mely a vár főkapuja előtti füves parkolóig vezet. Ottjártamkor szerencsére nem volt nagy tömeg – viszont jó idő sem. A jegypénztárban egy kedves néni gubbasztott, aki – miután elhűlve konstatáltuk, hogy elfelejtettünk eurót váltani – nagylelkűen a forintot is elfogadta, hozzátéve, hogy nem gond, majd nálunk elkölti. :) (felnőtt jegy 2,5 €)
Az erődítmény méretei már az útról nézve is félelmetesek, de a kapun belépve az embert szinte összenyomják a méteres vastagságú falak. A 17. századi nagy felújítások eredményeképp a szűk belső térségen kívül nem kevesebb, mint öt udvara van a várnak, melyek régen laktanyáknak és raktáraknak adtak helyet. A belső várba hat egymás után következő kapun át lehet eljutni, régen valamennyit vízárkok és tornyok védelmezték. (részletes térkép itt.)
A vár legfeltűnőbb része a sokszögletű lakótorony (donjon), melynek nyugati fala nem kevesebb, mint tíz méter vastag. A tömör falak közti keskeny úton, a várárkok fölött elsétálva (nincs bennük medve :)) juthatunk a legnagyobb belső udvarrészre – itt vannak padok, asztalok, tűzrakó hely, büfé (épp zárva volt), és olyan csillivilli mosdó egy régi raktárépületbe építve, amilyen itthon egy jobb vendéglőben sem akad, nemhogy egy várromban...
Tovább követve az ösvényt, a régi épületek és kapuk megcsodálása után (mindenre ki van szépen írva több nyelven, hogy mi volt, mielőtt rom lett volna) végre eljutunk a lényegig, a megmászható hatalmas őrtoronyig. Előtte persze érdemes körbejárni az oda vezető kis udvar beugróit, csodaszép képeket lehet készíteni az ódon kürtőkről és falakról!
Természetesen felfelé kaptatva is érdemes fotózni, egyenlőre elsősorban lefelé, már persze aki nem tériszonyos... :) Felérve viszont csodálatos látvány tárul a kitartó turista szeme elé! Osztrák precizitással karban tartott mezők, hatalmas erdőségek és hegyvonulatok, valamint Landsee látképe a távolban...még ködös időben is igéző látványt nyújtott!
tudom-tudom, kommersz az a virág ottan :)
Lefelé kaptatva érdemes megpihenni a vár erdős részein eldugott padok egyikén, vagy levezetésképp lesétálni a várárokba, és újfent morfondírozni azon, hogy milyen fenséges látvány is lehetett ez az erődítmény a maga korában, a sok puccos dámával... :)2008. 12. 24.
Hát akkor...
Békés, nyugodt karácsonyt mindenkinek! Bejglit mértékkel, karácsonyfatüzet poroltóval :)
2008. 12. 20.
Állati túrák III. - Delfin-túra, Lagos, Portugália
Egy másik blog-bejegyzés kapcsán jutott eszembe, hogy hoppá, erről is van mit írnom... :) Tulajdonképpen az egyik legmeghatározóbb élménye életemnek a "dolphin-watching", amire nagyszerű lehetőségek kínálkoznak a portugáloknál Algarve-szerte.
A dolog tulajdonképpen egyszerű, a vállalkozó szellemű portugál vesz pár spéci csónakot (Rigid Inflatable Boat, azaz merev testű felfújható sporthajó), felfogad két fiatal biológust, akiknek az a dolguk, hogy a delfincsorda útvonalát és viselkedését tanulmányozzák, meghirdeti itt-ott, és dől is a pénz. Ráadásul még jól is csinálják! Elsődleges félelmem az volt, hogy az egész nem más, mint turistacsapda, de meg kell mondjam, kellemesen csalódtam bennük!
A kikötő-beli irodában fiatal, lelkes 'idegenvezetők' (diákok?) dolgoznak, náluk lehet érdeklődni, helyet foglalni, fizetni. Az ár nem feltétlen olcsó, de ha nem látsz delfineket, akkor felajánlanak egy következő alkalmat, vagy visszafizetik az árat. Természetesen 100% garancia nincs a delfinekre, mivel ez nem állatkert. Ha megvan a jegy - általában pár órával későbbre van csak hely, addig irány a strand vagy egy a város - , indulás előtt negyed órával érdemes a parton toporogni, és várni a beérkező csónakot.
Mikor feltűnnek az első hátuszonyok, azonnal leállítják a motorkat, és az izgatott turistákat a delfinek kíváncsiságára bízzák. Mint ahogy az egyik hölgy kísérő elmondta, szinte nem volt még olyan eset, hogy ne érkeztek volna meg perceken belül az állatok, körbefogva a csónakot, átúszkálva alatta, és ne mutattak volna be gyönyörű ugrásokat a közönség legnagyobb örömére...Általában közönséges delfineket (Delphinus delphis) lehet látni, de a mázlisták kifoghatnak egy palackorrú-csapatot, azok állítóag még fergetegesebben mókáznak!
Sajnos a 15-20 perces show után elunják magukat, és továbbúsznak, az izgalmakban megfáradt turista pedig máris azon gondolkodik, ne váltson-e még egy jegyet a következő turnusra... :) Visszafelé a biológusok összegzik a tapasztaltakat, elmondják, milyen idősek a látott kicsinyek (ha vannak), milyen más állatokkal - teknősök, fiatal bálnák - szoktak még találkozni a szerencsésebbek (sajnos én nem tartoztam közéjük), és hogy milyen messze van a part, valamint az óceánfenék... :)
A kikötő felé közeledve érdemes pár képet lőni a sárga ezernyi árnyalatában pompázó sziklákról...és még egy jótanács - gyakorlatilag a delfinekhez NINCS elég gyors fényképező/fényképész, egy jó videófelvevővel inkább megőrizhető az élmény... :)
(És mielőtt valaki halálra irigykedné magát, számoljunk együtt: repülőjegy Faro-ig a TAP-al oda-vissza akcióban kb. 45ezer, szállás egy hétre privát hostelben 30ezer, kaja olcsó, program húzósabb, de 120 körül így is kijön, ami pl egy görög nyaralás ára ugye...hajrá! :D)
A dolog tulajdonképpen egyszerű, a vállalkozó szellemű portugál vesz pár spéci csónakot (Rigid Inflatable Boat, azaz merev testű felfújható sporthajó), felfogad két fiatal biológust, akiknek az a dolguk, hogy a delfincsorda útvonalát és viselkedését tanulmányozzák, meghirdeti itt-ott, és dől is a pénz. Ráadásul még jól is csinálják! Elsődleges félelmem az volt, hogy az egész nem más, mint turistacsapda, de meg kell mondjam, kellemesen csalódtam bennük!
A kikötő-beli irodában fiatal, lelkes 'idegenvezetők' (diákok?) dolgoznak, náluk lehet érdeklődni, helyet foglalni, fizetni. Az ár nem feltétlen olcsó, de ha nem látsz delfineket, akkor felajánlanak egy következő alkalmat, vagy visszafizetik az árat. Természetesen 100% garancia nincs a delfinekre, mivel ez nem állatkert. Ha megvan a jegy - általában pár órával későbbre van csak hely, addig irány a strand vagy egy a város - , indulás előtt negyed órával érdemes a parton toporogni, és várni a beérkező csónakot.
kép a cég honlapjáról lopva, linket leld fentebb
Amitől tartottam még, hogy bevágnak minket egy katamaránba, vagy valami zárt hajótestbe negyven másik emberrel, és onnan lehet figyelni ablakon az óceánt, de szerencsére nem...sőt! Az RIB mindössze 10-15 ember szállítására alkalmas egyszerre (nem emlékszem a pontos férőhely számra), és ebből kettő a csoporttal tartó biológus/hajófelelős. Miattuk nincs az az érzése az embernek, hogy állatkertbe megy vagy hogy beleavatkozik az állatok természetes életmenetébe... A jó negyven perces út alatt (miközben a nyitott hajón arcodba vág az óceán és a szél, fantasztikus...!!!) hibátlan angolsággal mesélik el a delfinek - és a biológusok - életét, megnyugtatják a közönséget, hogy NEM etetik az állatokat, mindössze figyelemmel követik a portyázásukat, NEM avatkoznak bele a közösség napi rutinjába, valamint figyelmeztetnek arra is, hogy egy bizonyos határon belül nem közelítik meg a csoportot - és ez valóban így is van!Mikor feltűnnek az első hátuszonyok, azonnal leállítják a motorkat, és az izgatott turistákat a delfinek kíváncsiságára bízzák. Mint ahogy az egyik hölgy kísérő elmondta, szinte nem volt még olyan eset, hogy ne érkeztek volna meg perceken belül az állatok, körbefogva a csónakot, átúszkálva alatta, és ne mutattak volna be gyönyörű ugrásokat a közönség legnagyobb örömére...Általában közönséges delfineket (Delphinus delphis) lehet látni, de a mázlisták kifoghatnak egy palackorrú-csapatot, azok állítóag még fergetegesebben mókáznak!
Sajnos a 15-20 perces show után elunják magukat, és továbbúsznak, az izgalmakban megfáradt turista pedig máris azon gondolkodik, ne váltson-e még egy jegyet a következő turnusra... :) Visszafelé a biológusok összegzik a tapasztaltakat, elmondják, milyen idősek a látott kicsinyek (ha vannak), milyen más állatokkal - teknősök, fiatal bálnák - szoktak még találkozni a szerencsésebbek (sajnos én nem tartoztam közéjük), és hogy milyen messze van a part, valamint az óceánfenék... :)
A kikötő felé közeledve érdemes pár képet lőni a sárga ezernyi árnyalatában pompázó sziklákról...és még egy jótanács - gyakorlatilag a delfinekhez NINCS elég gyors fényképező/fényképész, egy jó videófelvevővel inkább megőrizhető az élmény... :)
(És mielőtt valaki halálra irigykedné magát, számoljunk együtt: repülőjegy Faro-ig a TAP-al oda-vissza akcióban kb. 45ezer, szállás egy hétre privát hostelben 30ezer, kaja olcsó, program húzósabb, de 120 körül így is kijön, ami pl egy görög nyaralás ára ugye...hajrá! :D)
Utóiratként ajánlanék egy alapos cikket delfinfotózás témában angolul Chris Johnson-tól, egy nem mindennapi, fantasztikus fotóstól ezen az oldalon.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)