Nem találok rá szavakat...sajnos vagy nem sajnos, elsősorban angolul jól tudóknak lesz mulatságos, mindenképp érdemes végignézni! :D
2009. 09. 23.
2009. 09. 17.
Földalatti séták I. - Saline Turda
Kedves, türelmes Olvasóim, végre eljutottam addig, hogy visszatérjek a blog-projekthez. Mindenkitől köszönöm a türelmet - van itt még bárki? :] - , és a borongós ősz ellenpontozására ma a nyári Erdélybe látogatunk. Némi üröm a napfényben, hogy a föld alá fogunk vonulni a stabil 12 fokba, nevesítve a tordai sóbányába...kabátokat fel! :)
Szokáshoz hűen kezdjük az elmúlt évszázadok bugyraiban a kóborlást. Az Erdélyi-medence altalaji sóképződményei a Badenian-Welicián korban keletkeztek, az erdélyi sókészlet mintegy 13,6-13,4 millió éves. A só az elszigetelt tengerek fenekén rakódott le, a meleg és viszonylag nedves, enyhén szárazságra hajlamos éghajlati viszonyok közepette.
A tordai sóbánya már az ókorban ismert volt, a rómaiak ideje alatt is folyt a felszíni kitermelés (drága jó rabszolgatartás), téglalap alakú, lépcsős formában. Aurelianus római császár kivonulása után a XI. századig nincs bizonyíték a só kitermelésének folytatására, de feltételezhető, hogy a helyi lakosság saját szükségleteinek kielégítésére tovább folytatta a kitermelést (majd biztos nem). A ma is ismert legkorábbi, a bányával kapcsolatos dokumentumot a magyar kancellária állította ki 1075-ben, ez a "Tordának nevezett vár..., a magyarul Aranyasnak, latinul Aureusnak nevezett hely" sóbányáinak vámját örökíti meg. Az idézett dokumentum nem nevezi meg tulajdonképpeni kitermelés Tordán való létezését, de a sóvám " ...az Aranyos és a Maros útján" való bevezetése működő sókitermelés mellett szól. Következő megjelenése az írásos emlékekben 1271-re tehető az erdélyi katolikus egyház iratai közt-ekkor kapta adományként a bányát Erdély káptalanja, és hozták létre az első sókamrát. A 17. század végétől, 18. század elejétől az erdélyi bányászat - így a sóbányászat is - általános újjászervezésen ment keresztül a Bécsi Udvar kezdeményezésére az erdélyi gazdaság fellendítéséért(1690ben nyitották meg a ma is létező termeket).
A kitermelés kezdetben -statikai okok miatt- a harang formájú nagytermekben történt (József, Mária Terézia és Antal termek), majd 1850 után a trapéz alakú aknákban folytatták. 1853-ban kezdték el a Ferenc József galéria ásását, melynek teljes hossza 917 méter. Ezzel egy időben felújították a Mária Terézia aknát, és mellette megnyitották a Gizella és Rudolf aknákat is. Egy-egy ilyen akna több százezer tonna sót biztosított több évtizeden keresztül, amit mindvégig szakképzett bányászok termelték ki, a függőleges kiemelés pedig apró bányászlovak által húzott csigaszerkezettel (kepel) történt. Az aknákban robbanóanyagot sosem használtak, kézzel/csákánnyal ástak le a sórétegig. Hogy megelőzzék a földréteg beomlását a sóra, a telér fölé ásott kitermelő gödröt vessző fonadékkal bélelték ki.
A bánya 1840-ben került kritikus gazdasági helyzetbe, mivel a marosújvári sóbánya egyre nagyobbá vált, de az 1850-es években a trapéz alakú tárnák megnyitásával a kitermelés újabb lendületet kapott.A XIX. század második felére a termelés hozamát és a kedvezőbb földrajzi fekvést tekintve a marosújvári sóbánya kerül előtérbe, így a tordai kitermelés sorsa megpecsételődött. 1862-ig folyt még ugyan termelés, de a XX. Század vívmányait a bánya vezetése nem kívánta alkalmazni, így a korszerűtlen kitermeléssel (sose volt jellemző, ehhe) messze elmaradtak a környező - désiaknai, marosi - bányák hozamai mögött. A "Solvay" vegyi üzemek megnyitása és a keresletnek az első világháború idején, különösen a katonaságnak tulajdonítható növekedése ellenére egy rövid fellendülés után a tordai sóbánya tevékenysége 1918 után tovább hanyatlott. A sóbánya 1932-ben történt bezárása után a második világháború idejéig feledésbe merült. Ekkor újra megnyították, s a város lakossága itt keresett menedéket a légi támadások elől. 1950-1992 között a "Ferenc József" galéria első 500 métere sajtfélék tárolására, érlelésére szolgált. A bánya 1992-ben került Torda és Erdély turisztikai látványosságai közé, ekkor nyították meg hivatalosan a nagyközönség számára.
Napjainkban a tordai Sóbánya a sóbányászat történetének valódi múzeuma. A bányászati munkálatok, a sószállítás technikájának kitűnő állapotban való konzerválódásának, valamint a turisztikai objektummá való átalakítását megelőző körültekintő munkálatoknak tulajdoníthatóan a bányában a történelem és a mítosz harmonikusan kapcsolódik össze.
A sóbánya levegőjének magas páratartalma, egyenletes hőfoka, abszolút allergén-, kórokozó mikroorganizmus- és pormentessége, valamint a kedvező koncentrációjú NaCl aeroszolok kétségtelenül gyógyító hatással van a légzőszervi megbetegedésekre. A felszín alatti mikroklíma elsősorban az asztmásoknak, allergiásoknak, légúti gyulladásos betegeknek ajánlott, de egészséges pácienseknek - sportolóknak, dohányosoknak, szmogot szívó városlakoknak- is jót tesz egy ilyen környezetben megtett séta. Jelenleg gyógykezeléseknek és kulturális rendezvényeknek (kiállítások, koncertek) a ,,Rudolf"(Szent Miklós) és Gizella bányák adnak otthont.
Nyitva tartás (helyi idő szerint):
9-17 óráig, de 15.30 után már nem engednek be látogatót. Télen 13.30 az utolsó indulási időpont.
Belépő:
Felnőtteknek: 8 RON
Gyerekeknek, diákoknak: 4 RON
12 napos bérlettel felnőtteknek: 60 RON
12 napos bérlettel gyermekeknek: 30 RON
Források: erdélyi turizmus, Torda
További képek pedig itt.
Szokáshoz hűen kezdjük az elmúlt évszázadok bugyraiban a kóborlást. Az Erdélyi-medence altalaji sóképződményei a Badenian-Welicián korban keletkeztek, az erdélyi sókészlet mintegy 13,6-13,4 millió éves. A só az elszigetelt tengerek fenekén rakódott le, a meleg és viszonylag nedves, enyhén szárazságra hajlamos éghajlati viszonyok közepette.
A tordai sóbánya már az ókorban ismert volt, a rómaiak ideje alatt is folyt a felszíni kitermelés (drága jó rabszolgatartás), téglalap alakú, lépcsős formában. Aurelianus római császár kivonulása után a XI. századig nincs bizonyíték a só kitermelésének folytatására, de feltételezhető, hogy a helyi lakosság saját szükségleteinek kielégítésére tovább folytatta a kitermelést (majd biztos nem). A ma is ismert legkorábbi, a bányával kapcsolatos dokumentumot a magyar kancellária állította ki 1075-ben, ez a "Tordának nevezett vár..., a magyarul Aranyasnak, latinul Aureusnak nevezett hely" sóbányáinak vámját örökíti meg. Az idézett dokumentum nem nevezi meg tulajdonképpeni kitermelés Tordán való létezését, de a sóvám " ...az Aranyos és a Maros útján" való bevezetése működő sókitermelés mellett szól. Következő megjelenése az írásos emlékekben 1271-re tehető az erdélyi katolikus egyház iratai közt-ekkor kapta adományként a bányát Erdély káptalanja, és hozták létre az első sókamrát. A 17. század végétől, 18. század elejétől az erdélyi bányászat - így a sóbányászat is - általános újjászervezésen ment keresztül a Bécsi Udvar kezdeményezésére az erdélyi gazdaság fellendítéséért(1690ben nyitották meg a ma is létező termeket).
A kitermelés kezdetben -statikai okok miatt- a harang formájú nagytermekben történt (József, Mária Terézia és Antal termek), majd 1850 után a trapéz alakú aknákban folytatták. 1853-ban kezdték el a Ferenc József galéria ásását, melynek teljes hossza 917 méter. Ezzel egy időben felújították a Mária Terézia aknát, és mellette megnyitották a Gizella és Rudolf aknákat is. Egy-egy ilyen akna több százezer tonna sót biztosított több évtizeden keresztül, amit mindvégig szakképzett bányászok termelték ki, a függőleges kiemelés pedig apró bányászlovak által húzott csigaszerkezettel (kepel) történt. Az aknákban robbanóanyagot sosem használtak, kézzel/csákánnyal ástak le a sórétegig. Hogy megelőzzék a földréteg beomlását a sóra, a telér fölé ásott kitermelő gödröt vessző fonadékkal bélelték ki.
A bánya 1840-ben került kritikus gazdasági helyzetbe, mivel a marosújvári sóbánya egyre nagyobbá vált, de az 1850-es években a trapéz alakú tárnák megnyitásával a kitermelés újabb lendületet kapott.A XIX. század második felére a termelés hozamát és a kedvezőbb földrajzi fekvést tekintve a marosújvári sóbánya kerül előtérbe, így a tordai kitermelés sorsa megpecsételődött. 1862-ig folyt még ugyan termelés, de a XX. Század vívmányait a bánya vezetése nem kívánta alkalmazni, így a korszerűtlen kitermeléssel (sose volt jellemző, ehhe) messze elmaradtak a környező - désiaknai, marosi - bányák hozamai mögött. A "Solvay" vegyi üzemek megnyitása és a keresletnek az első világháború idején, különösen a katonaságnak tulajdonítható növekedése ellenére egy rövid fellendülés után a tordai sóbánya tevékenysége 1918 után tovább hanyatlott. A sóbánya 1932-ben történt bezárása után a második világháború idejéig feledésbe merült. Ekkor újra megnyították, s a város lakossága itt keresett menedéket a légi támadások elől. 1950-1992 között a "Ferenc József" galéria első 500 métere sajtfélék tárolására, érlelésére szolgált. A bánya 1992-ben került Torda és Erdély turisztikai látványosságai közé, ekkor nyították meg hivatalosan a nagyközönség számára.
Napjainkban a tordai Sóbánya a sóbányászat történetének valódi múzeuma. A bányászati munkálatok, a sószállítás technikájának kitűnő állapotban való konzerválódásának, valamint a turisztikai objektummá való átalakítását megelőző körültekintő munkálatoknak tulajdoníthatóan a bányában a történelem és a mítosz harmonikusan kapcsolódik össze.
A sóbánya levegőjének magas páratartalma, egyenletes hőfoka, abszolút allergén-, kórokozó mikroorganizmus- és pormentessége, valamint a kedvező koncentrációjú NaCl aeroszolok kétségtelenül gyógyító hatással van a légzőszervi megbetegedésekre. A felszín alatti mikroklíma elsősorban az asztmásoknak, allergiásoknak, légúti gyulladásos betegeknek ajánlott, de egészséges pácienseknek - sportolóknak, dohányosoknak, szmogot szívó városlakoknak- is jót tesz egy ilyen környezetben megtett séta. Jelenleg gyógykezeléseknek és kulturális rendezvényeknek (kiállítások, koncertek) a ,,Rudolf"(Szent Miklós) és Gizella bányák adnak otthont.
Nyitva tartás (helyi idő szerint):
9-17 óráig, de 15.30 után már nem engednek be látogatót. Télen 13.30 az utolsó indulási időpont.
Belépő:
Felnőtteknek: 8 RON
Gyerekeknek, diákoknak: 4 RON
12 napos bérlettel felnőtteknek: 60 RON
12 napos bérlettel gyermekeknek: 30 RON
Ennyit az érdemi infókról. :) Miután leparkoltunk, arrébb tessékeltünk egy kutyát és elengedtünk két szénás szekeret,érdemes az Attila keresztnevű magyar "touristguide"-t leszerződtetni a tárlatvezetésre. Fantasztikus hangon és előadásmóddal énekeli a székely himnuszt a hatalmas teremben, és rengeteg plusz infót oszt meg az arra járókkal - amiket most nem lövök le, ne vegyem el a kenyerét. :) Ottjártamkor a nagyterem elég kaotikus állapotban volt - lásd lentebb -, épp fejlesztenek; ha minden jól megy, jövőre komplett koncertterem, szabadidőközpont és sportolási lehetőségek is várják az idelátogatókat. Aki Kolozsváron, vagy közelében jár, annak mindenképpen kötelező program - állványt tessék vinni, az irdatlan belmagasság miatt vakus kompakt géppel kézből nem lehet értékelhető képet készíteni! :)
Források: erdélyi turizmus, Torda
További képek pedig itt.
2009. 07. 28.
Mentegetőzés-féle
Kedves maradék Olvasóim! Sajnos hónapok óta nem jutottam ide, de igyekszem százfelé szakadni, és mindennel foglalkozni, amivel szeretnék...nem egyszerű. :) Az elmúlt hetekben egy bemutatkozó honlapon dolgoztam, ami természetesen még nmincs kész, de legalább már megmutatható állapotban van...íme, aki érdekel, itt nézelődhet: gingerphoto
Visszatérek majd a szokásos bejegyzésekhez, erdélyi kiruccanásom eredményeképp várható Bánffyhunyad, Kolozsvár, Torockó beszámoló, és persze magyar helyszínek is...köszönöm a türelmet!
Visszatérek majd a szokásos bejegyzésekhez, erdélyi kiruccanásom eredményeképp várható Bánffyhunyad, Kolozsvár, Torockó beszámoló, és persze magyar helyszínek is...köszönöm a türelmet!
2009. 04. 10.
Jóízű sonkafalást...
...minden kedves Olvasónak! Poszt lesz, pihenés nem lesz, hétfőn meló lesz, de igyekszem. :)
2009. 03. 07.
Várak-túrák XI. - VESZPRÉM
Szép jó napot mindenkinek! Most, hogy hetekre elmerültem a stockfotózás világában, és egyszerre három ügynökséggel vívok szélmalomharcot képeimmel (kéne a mellékes ezekben a válságos időkben, na), valamint egy másik - egyenlőre űrtitkos - projekttel is foglalkozom, a blog sajnos hanyagolódik. Igen, a flickr is hanyagolódik. Lassan a dugámba dőlök, de legalább itt a tavasz. :) Ennek örömére most egy újabb csodaszép magyar városba kalauzolnám kedves olvasóimat - túracipőt fel, és irány a királynék városa, Veszprém.
A hét dombra épült város története a korai bronzkorban kezdődik, leletek tanulsága szerint már ebben a korban település állt a Bakony és a Balaton-felvidék találkozásánál. I.e. 1000 körülre tehető a mai vár legkorábbi őse, a Várhegy tetejére húzott földvár, mely egészen a római korig vigyázta a vidéket. A birodalmi sas hagyatéka az 1957ben a Vár területén meglelt Szent-György kápolna alatti, három méter mélységben megtalált épületmaradványok. Ennek, és a városon átvivő római út ellenére erődítmény maradványait nem lelték meg a várhegy fennsíkján, így feltételezhető, hogy csak a Honfoglalás után kezdték újra megerősíteni a település védelmét.
A magyar honfoglalás idején a Dunántúlnak ezt a területét a fejedelem családja vette birtokba, s Veszprém az Árpád-ház birtoka lett. A fejedelmi szállásterületet a többi törzs gyűrűje, valamint jórészt lakatlan, de katonailag ellenőrzött gyepű (határsáv) is védte. Előbb Géza, majd fia, István is a várost választotta székhelyéül, utóbbi itt győzte le Koppányt, majd királyi lakhelyet építtetett a várban templommal, és görög apácákkal benépesített kolostort alapított a város egyik legszebb helyén, a Séd völgyében (fene a gusztusát). Veszprémben alapította meg az ország első püspökségét is, emellett a város várispánsági székhely is lett. Gizella révén innentől datálódik királynéi székváros elnevezése, a veszprémi püspök pedig a királyné kancellárja és koronázója lett.
Magának a várnak az első említése egy 1202es okiratban történik, majd legközelebb 1242ben, mikorra is kiépül a külső védmű, a kettős főkapu és a palánktornyok. A tatárjárást viszonylag simán megúszta, azonban az azt követő trónviszályok során 1276 nyarán a királyi házhoz hű Csák Péter nádor katonáival lerohanta az osztrák hercegekkel szimpatizáló Németújvári Péter püspök székhelyét. Iszonyatos mészárlás után felgyújtották az addigra remekül megerősített várat főiskolástól-könyvtárastól, és kifosztották a teljes püspökséget, mely csak évtizedek múltán tért magához a sokkból.
Károly Róbert király 1313-ban a veszprémi püspöknek adományozta a Veszprém megyei ispánságot, ezzel a vár mindenkori ura a püspök lett. 1412-24 között Castiglione Branda olasz bíboros lett a veszprémi püspök, aki jelentős építkezéseket folytatott; az ő nevéhez fűződik a belső és külső vár különválasztása, a vár tornyos megerősítése, a felvonóhidas kapu és a belső várban az emeletes püspöki palota megépítése. A következő mérföldkő a város életében a reneszánszkori Veszprém nagy formálója, Mátyás király híres diplomatája, Vetési Albert püspök. Az ő oklevelei őrizték meg a középkori Veszprém több, azóta elfelejtett városrészének nevét, megújíttatta a Szent György-kápolna falfestményeit, kapuját vörös márványból faragott címerével díszítette, a székesegyházban vörös márványból készített oltárt állíttatott, orgonával látta el és ispotályt alapított a káptalani részen. Ekkor egyébként a törökverő Kinizsi Pál volt a megye főispánja.
A mohácsi csatavesztés után előbb Ferdinánd császár emberei foglalták el, majd három év múlva János király csapatai telepedtek be a városba. 1537ben enyingi Török Bálint (pontosabb kortörténetért lásd Egri csillagok), majd még ugyanebben az évben Puchain Vilmos vette vissza. A sok ostrom által megrongált falak megerősítésére gyakorlatilag nem volt idő, így 1552ben Ali pasa 10 nap alatt be is vette a várat (némi árulói segítséggel). Ezután is rájárt a rúd Veszprémre, előbb egy hatalmas tűzvész pusztította el a házakat-templomokat, majd 1566os visszavétele során a törökök a székesegyházat is hagyták porig égni. Ezután pár évente változott a hadiszerencse, és a vár ringlispílként forgott a török-osztrák-magyar kezek közt.
I. Lipót király 1702ben a vár lerombolását rendelte el, melynek végrehajtásával Steindorff ezredest bízta meg a Haditanács. Ez azonban II. Rákóczi Ferenc szabadságharca megakadályozta. A város 1704 tavaszán meghódolt a Fejedelem tábornokának, Forgách Somonnak , de nem sokkal ezután Heister császári tábornok foglalta vissza, és a várat a várossal együtt felgyújtotta. Egy 1723. évi törvénycikkely véglegesen megszüntette Veszprém végvári jellegét és vele együtt kiváltságos helyzetét is. A belső vár kapuját egészen, a belső és külső várat elválasztó falat részben Acsády Ádám püspök 1733ban romboltatta le. Rá harminc évre Fellner Jakab kapott megbízást a Püspöki Palota helyreállítására. A XVIII. században már csak új paloták, templomok és házak épültek a lerombolt vár területén.
A Vár és környékének helyreállítása a XIX. század elején kezdődött, ekkor kapott klasszicizáló köntöst a török kori alapokra épült Tűztorony. A mai belvárost meghatározó városkép a XIX-XX. század fordulóján alakult ki - megépült a Városháza, lebontották az Óváros tér közepén álló épületeket, 1860 körül felépült a neogótikus jegyeket viselő Angolkisasszonyok zárdája, temploma és iskolája, 1880-ban elkészült a Megyeháza, mely ma is a megyei közgyűlésnek ad otthont, illetve az egykori főispáni lak.
A Hősök kapuja néven is ismert Főkapun áthaladva a Vár utcán illik felsétálni a Szent Mihály székesegyházig, illetve a mellette található püspöki palotáig és Gizella kápolnáig. Aki kevésbé érzékeny a keresztény emlékekre, az tegyen itt egy balkanyart, és irány a 48 méter magas Tűztorony, melynek tetejéről fantasztikus kilátás nyílik a városra, és a környező dombokra. A torony zenélő szerkezetét a rendszerváltás után újították meg: az óramű azóta óránként Csermák Antal veszprémi zeneszerző hangulatos verbunkosát játssza. Ottjártamkor egyáltalán nem volt tömeg, egy kedves gondok szedte a jegypénzt, és mesélt érdekes történeteket a városról és az épületről, érdemes meghallgatni.
Továbbsétálva a Vár utcán északnyugat felé az eklektikus stílusú, timpanonos megyeháza elé jutunk, mely bejelentkezéssel munkanapokon meglátogatható (nekem kimaradt). Végigslattyogva a várfalig végül eljutunk az első magyar királyi pár szobráig. Az alkotás Ispánky József alkotása, és 1938 óta díszíti a várfalat. A lábuktól nyíló panoráma lenyűgöző a Bakony vonulataira és a környező pirostetős házakra. Balra nézve gyönyörű a rálátás a Szent István-völgyhídra - mely a Jeruzsálem-hegyet köti össze a Temetőheggyel -, valamint a mellette magasodó Szent László templomra is.
Jobb kéz felé magasodik a káptalani kereszt a Szent Benedek hegy sziklaszirtjén, mely eredetileg honfoglaló őseink temetkezési helye volt. Egy kis lépcsőn kisétálva a szirtre szintén mesés a kilátás, ami itt a semmi közepén még felejthetetlenebb élményt nyújt. Visszatekintve a szirtről a vár felé, integethetünk a bátortalanabb turistáknak. :)
Ha Veszprémben járunk, a múzeumok és kiállítások bejárásán túl semmiképpen se felejtsünk el ellátogatni a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkba! Ha több napot töltünk a városban, érdemes túrázni a környező lankák közt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park tanösvényein, vagy átruccanni Várpalotára, esetleg Csopakra.
A hét dombra épült város története a korai bronzkorban kezdődik, leletek tanulsága szerint már ebben a korban település állt a Bakony és a Balaton-felvidék találkozásánál. I.e. 1000 körülre tehető a mai vár legkorábbi őse, a Várhegy tetejére húzott földvár, mely egészen a római korig vigyázta a vidéket. A birodalmi sas hagyatéka az 1957ben a Vár területén meglelt Szent-György kápolna alatti, három méter mélységben megtalált épületmaradványok. Ennek, és a városon átvivő római út ellenére erődítmény maradványait nem lelték meg a várhegy fennsíkján, így feltételezhető, hogy csak a Honfoglalás után kezdték újra megerősíteni a település védelmét.
A magyar honfoglalás idején a Dunántúlnak ezt a területét a fejedelem családja vette birtokba, s Veszprém az Árpád-ház birtoka lett. A fejedelmi szállásterületet a többi törzs gyűrűje, valamint jórészt lakatlan, de katonailag ellenőrzött gyepű (határsáv) is védte. Előbb Géza, majd fia, István is a várost választotta székhelyéül, utóbbi itt győzte le Koppányt, majd királyi lakhelyet építtetett a várban templommal, és görög apácákkal benépesített kolostort alapított a város egyik legszebb helyén, a Séd völgyében (fene a gusztusát). Veszprémben alapította meg az ország első püspökségét is, emellett a város várispánsági székhely is lett. Gizella révén innentől datálódik királynéi székváros elnevezése, a veszprémi püspök pedig a királyné kancellárja és koronázója lett.
Magának a várnak az első említése egy 1202es okiratban történik, majd legközelebb 1242ben, mikorra is kiépül a külső védmű, a kettős főkapu és a palánktornyok. A tatárjárást viszonylag simán megúszta, azonban az azt követő trónviszályok során 1276 nyarán a királyi házhoz hű Csák Péter nádor katonáival lerohanta az osztrák hercegekkel szimpatizáló Németújvári Péter püspök székhelyét. Iszonyatos mészárlás után felgyújtották az addigra remekül megerősített várat főiskolástól-könyvtárastól, és kifosztották a teljes püspökséget, mely csak évtizedek múltán tért magához a sokkból.
Károly Róbert király 1313-ban a veszprémi püspöknek adományozta a Veszprém megyei ispánságot, ezzel a vár mindenkori ura a püspök lett. 1412-24 között Castiglione Branda olasz bíboros lett a veszprémi püspök, aki jelentős építkezéseket folytatott; az ő nevéhez fűződik a belső és külső vár különválasztása, a vár tornyos megerősítése, a felvonóhidas kapu és a belső várban az emeletes püspöki palota megépítése. A következő mérföldkő a város életében a reneszánszkori Veszprém nagy formálója, Mátyás király híres diplomatája, Vetési Albert püspök. Az ő oklevelei őrizték meg a középkori Veszprém több, azóta elfelejtett városrészének nevét, megújíttatta a Szent György-kápolna falfestményeit, kapuját vörös márványból faragott címerével díszítette, a székesegyházban vörös márványból készített oltárt állíttatott, orgonával látta el és ispotályt alapított a káptalani részen. Ekkor egyébként a törökverő Kinizsi Pál volt a megye főispánja.
A mohácsi csatavesztés után előbb Ferdinánd császár emberei foglalták el, majd három év múlva János király csapatai telepedtek be a városba. 1537ben enyingi Török Bálint (pontosabb kortörténetért lásd Egri csillagok), majd még ugyanebben az évben Puchain Vilmos vette vissza. A sok ostrom által megrongált falak megerősítésére gyakorlatilag nem volt idő, így 1552ben Ali pasa 10 nap alatt be is vette a várat (némi árulói segítséggel). Ezután is rájárt a rúd Veszprémre, előbb egy hatalmas tűzvész pusztította el a házakat-templomokat, majd 1566os visszavétele során a törökök a székesegyházat is hagyták porig égni. Ezután pár évente változott a hadiszerencse, és a vár ringlispílként forgott a török-osztrák-magyar kezek közt.
I. Lipót király 1702ben a vár lerombolását rendelte el, melynek végrehajtásával Steindorff ezredest bízta meg a Haditanács. Ez azonban II. Rákóczi Ferenc szabadságharca megakadályozta. A város 1704 tavaszán meghódolt a Fejedelem tábornokának, Forgách Somonnak , de nem sokkal ezután Heister császári tábornok foglalta vissza, és a várat a várossal együtt felgyújtotta. Egy 1723. évi törvénycikkely véglegesen megszüntette Veszprém végvári jellegét és vele együtt kiváltságos helyzetét is. A belső vár kapuját egészen, a belső és külső várat elválasztó falat részben Acsády Ádám püspök 1733ban romboltatta le. Rá harminc évre Fellner Jakab kapott megbízást a Püspöki Palota helyreállítására. A XVIII. században már csak új paloták, templomok és házak épültek a lerombolt vár területén.
A Vár és környékének helyreállítása a XIX. század elején kezdődött, ekkor kapott klasszicizáló köntöst a török kori alapokra épült Tűztorony. A mai belvárost meghatározó városkép a XIX-XX. század fordulóján alakult ki - megépült a Városháza, lebontották az Óváros tér közepén álló épületeket, 1860 körül felépült a neogótikus jegyeket viselő Angolkisasszonyok zárdája, temploma és iskolája, 1880-ban elkészült a Megyeháza, mely ma is a megyei közgyűlésnek ad otthont, illetve az egykori főispáni lak.
A Hősök kapuja néven is ismert Főkapun áthaladva a Vár utcán illik felsétálni a Szent Mihály székesegyházig, illetve a mellette található püspöki palotáig és Gizella kápolnáig. Aki kevésbé érzékeny a keresztény emlékekre, az tegyen itt egy balkanyart, és irány a 48 méter magas Tűztorony, melynek tetejéről fantasztikus kilátás nyílik a városra, és a környező dombokra. A torony zenélő szerkezetét a rendszerváltás után újították meg: az óramű azóta óránként Csermák Antal veszprémi zeneszerző hangulatos verbunkosát játssza. Ottjártamkor egyáltalán nem volt tömeg, egy kedves gondok szedte a jegypénzt, és mesélt érdekes történeteket a városról és az épületről, érdemes meghallgatni.
Továbbsétálva a Vár utcán északnyugat felé az eklektikus stílusú, timpanonos megyeháza elé jutunk, mely bejelentkezéssel munkanapokon meglátogatható (nekem kimaradt). Végigslattyogva a várfalig végül eljutunk az első magyar királyi pár szobráig. Az alkotás Ispánky József alkotása, és 1938 óta díszíti a várfalat. A lábuktól nyíló panoráma lenyűgöző a Bakony vonulataira és a környező pirostetős házakra. Balra nézve gyönyörű a rálátás a Szent István-völgyhídra - mely a Jeruzsálem-hegyet köti össze a Temetőheggyel -, valamint a mellette magasodó Szent László templomra is.
Jobb kéz felé magasodik a káptalani kereszt a Szent Benedek hegy sziklaszirtjén, mely eredetileg honfoglaló őseink temetkezési helye volt. Egy kis lépcsőn kisétálva a szirtre szintén mesés a kilátás, ami itt a semmi közepén még felejthetetlenebb élményt nyújt. Visszatekintve a szirtről a vár felé, integethetünk a bátortalanabb turistáknak. :)
Ha Veszprémben járunk, a múzeumok és kiállítások bejárásán túl semmiképpen se felejtsünk el ellátogatni a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkba! Ha több napot töltünk a városban, érdemes túrázni a környező lankák közt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park tanösvényein, vagy átruccanni Várpalotára, esetleg Csopakra.
2009. 02. 22.
Tematika VI. - Éjszakai fények
Ha már beleugrottam a múltkor a naplemente után a kék órás témába, akkor haladjunk tovább napszakok szerint, és nézzük, mire érdemes figyelni éjszakai képek készítésekor! Természetesen kifejezetten amatőr szinten, messzemenő következtetéseket ne vonjon le senki, elsősorban városi fényképekről lesz szó :)
A legelső dolog a témaválasztás! Ezt nagyban megkönnyíti a tény, ha valamely turisztikai látványosság környékén, netalán egy külföldi nagyvárosban sétálunk...de ha csak az időt szeretnénk elütni, akkor is érdemes nyakunkba akasztani a gépet, és felfedezni a város éjszakai fényeit! Mielőtt valaki patriotizmussal vállalna, nem hiszem azt, hogy csak székes fővárosunk dzsungelében lehet remek éjszakai fényeket befogni - viszont nekem itt van lehetőségem éjjel kóborolni, így a nagyvárosi képek lesznek túlsúlyban...kommentben jöhetnek máshonnan valók :)
Mikor először fényképeztem éjszaka, megdöbbentett, hogy egy nappal oly szánalmas kinézetű, kutyapiszkos, szemetes belvárosi utca milyen átalakuláson megy át a sötétség jótékony leple alatt. A kóbor fénypászmák remekül eltüntetik a retusálandó dolgokat! Főleg, ha célzottan ez a funkciójuk, amire néhanap már akad is példa.
Amit laikusként megtanultam már a legelején, az három dolog:
- ne féljen az ember lehajolni, és más perspektívából fotózni (éjjel nincs annyi szemlélődő, aki kiröhöghetné, mert a gépe mellett guggol),
- állványt nem otthon hagyni,
-és elsősorban a rekeszértékkel (f/) játszani! A kompakt gépek többségénél is van a programtárcsán erre egy külön gomb (Aparture priority, AV, A), érdemes erre tekerni, és 8-11es rekeszértékre állítani. Ettől a fények csillagosabbak lesznek, nemcsak fényfoltok a képen, és a nagyobb mélységélesség miatt a háttér is szépen ki fog rajzolódni(van, aki f/15-20as értékket alkalmaz, nekem az már nem elég természetes, de ízlések és pofonok ugye) .Ez természetesen sokszor akár 1-2 másodperces expozícióval is járhat, így elengedhetetlen a stabil állvány!
Stabil állvány; kezdetben vala egy remek GorillaPodom (ez itt a reklám helye), aminek legnagyobb előnye, hogy ha eggyel nagyobb méretet vesz az ember az ajánlottnál, akkor a gépet felrögzítheti gyakorlatilag akármelyik lámpaoszlopra, vasrácsra, korlátra (elvileg az ajánlott méretet is, de fő a biztonság :)). Ezzel remek alsó perspektívás képeket is lehet készíteni, könnyen szállítható-tárolható, mindössze egy komolyabb hibája van; nehéz egyenesre belőni a képet. Ezen viszont bármely képszerkesztő program könnyedén segít :)
Ha nagyobb, "komolyabb" állványra vágyunk, érdemes nem a legolcsóbbat választani. Amelyik állvány nyeklik-nyaklik, csikorog, nyikorog, és nem nehezebb fél kilónál, az enyhén szólva sem lehet funkcionális. Hivatalosan egy állvány általában olyan nehéz gépet bír el stabilan, amekkora az önsúlya - ez kompakt-bridge gép esetében nem korlátozó tényező, de egy nagyobb tükörreflexes gépnél már figyelni kell erre a kitételre - természetesen egy állvány súlya mindig növelhető a középső oszlopra akasztott homokzsák súlyával. :)
Állvány híján is készíthető használható kép, ha odafigyelünk az alábbiakra; legfontosabb, hogy felejtsük el az automata beállításokat és a "nightscene" módot, mert abból nem lesz semmi. Bűvészkedjünk kicsit; VAKU KI, ISO értékek fel, ISO 600-800ig, expozíció-korrekció +1-2 FÉ(így a gép több fényt enged be). A gép legszélső ISO értékét ha lehetséges, kerüljük, az csak arra való, ha az éj sötétjében lezuhant elénk egy A360as, és nincs más, amivel megörökíthetnénk (borzasztó zajt generál). Ezután két egyszerű lehetőségünk van: vagy beállítjuk a legtágabb rekeszértéket, amink csak van (ez általában 3,5-4,5 közt változik), és hagyjuk, hogy a gép beállítson ehhez egy zársebességet, amit jó esetben ki tudunk tartani (1/20ig általában megy), vagy beállítjuk a zársebességet 1/20-25 körül, és meglátjuk, milyen rekeszértkkel operál a gépünk. Ha tudjuk, könyökünket, karunkat támasszuk meg valamely falfelületen, az sokat segít! Jegyezzük meg, az a kép, amely túl sötétnek tűnik a kijelzőn, sokkal több részletet hordoz, mint egy beégett fotó! Ha van helyünk, ne töröljünk nyakra-főre, meg fogunk otthon lepődni, hogy egy kis highlight/levels művelet mit ki nem hoz a felvételünkből. (Az alábbi képek mindegyike állvány nélküli.)
Visszatérve a vaku témára, nem véletlen emeltem ki; agyvérzést lehet kapni az egyszeri turistáktól, akik a Halászbástyáról vakuval nyomják kompakttal a Parlamentet...minden gépen van kikapcs gombja, használjuk! Éjszakai felvételeknél a vaku egyetlen értelme - az én szintemen persze - , hogyha magunkat szeretnénk lefényképezni valamely látványosság előtt. Ha nincs állvány, akkor így jártunk, mi szép fényesek leszünk, a háttér pedig sötét, néhány fénnyel (ld lentebb), de emléknek/bizonyítéknak, hogy arra jártunk, megfelel. Aki állvánnyal is bűvészkedne, annak ajánlom a hosszú záridőt - ekkor a vaku villanása után a blende elég ideig nyitva marad ahhoz, hogy a képünkön a háttér is szépen megjelenjen. Akik a vakut fényfestésre használják, azok már a poszt elején feladták az olvasást, úgyhogy erre nem térek ki. :)
Még egy bónusz a végére: a kép a Budapesti Állatkert denevéres/éjszakai rágcsálós részében készült - én szeretem az "UFO-sújtotta övezet"-színt, és remek példája annak, hogy egy unalmas terráriumot mennyire máshogy mutat a fény...
A legelső dolog a témaválasztás! Ezt nagyban megkönnyíti a tény, ha valamely turisztikai látványosság környékén, netalán egy külföldi nagyvárosban sétálunk...de ha csak az időt szeretnénk elütni, akkor is érdemes nyakunkba akasztani a gépet, és felfedezni a város éjszakai fényeit! Mielőtt valaki patriotizmussal vállalna, nem hiszem azt, hogy csak székes fővárosunk dzsungelében lehet remek éjszakai fényeket befogni - viszont nekem itt van lehetőségem éjjel kóborolni, így a nagyvárosi képek lesznek túlsúlyban...kommentben jöhetnek máshonnan valók :)
Mikor először fényképeztem éjszaka, megdöbbentett, hogy egy nappal oly szánalmas kinézetű, kutyapiszkos, szemetes belvárosi utca milyen átalakuláson megy át a sötétség jótékony leple alatt. A kóbor fénypászmák remekül eltüntetik a retusálandó dolgokat! Főleg, ha célzottan ez a funkciójuk, amire néhanap már akad is példa.
Amit laikusként megtanultam már a legelején, az három dolog:
- ne féljen az ember lehajolni, és más perspektívából fotózni (éjjel nincs annyi szemlélődő, aki kiröhöghetné, mert a gépe mellett guggol),
- állványt nem otthon hagyni,
-és elsősorban a rekeszértékkel (f/) játszani! A kompakt gépek többségénél is van a programtárcsán erre egy külön gomb (Aparture priority, AV, A), érdemes erre tekerni, és 8-11es rekeszértékre állítani. Ettől a fények csillagosabbak lesznek, nemcsak fényfoltok a képen, és a nagyobb mélységélesség miatt a háttér is szépen ki fog rajzolódni(van, aki f/15-20as értékket alkalmaz, nekem az már nem elég természetes, de ízlések és pofonok ugye) .Ez természetesen sokszor akár 1-2 másodperces expozícióval is járhat, így elengedhetetlen a stabil állvány!
Stabil állvány; kezdetben vala egy remek GorillaPodom (ez itt a reklám helye), aminek legnagyobb előnye, hogy ha eggyel nagyobb méretet vesz az ember az ajánlottnál, akkor a gépet felrögzítheti gyakorlatilag akármelyik lámpaoszlopra, vasrácsra, korlátra (elvileg az ajánlott méretet is, de fő a biztonság :)). Ezzel remek alsó perspektívás képeket is lehet készíteni, könnyen szállítható-tárolható, mindössze egy komolyabb hibája van; nehéz egyenesre belőni a képet. Ezen viszont bármely képszerkesztő program könnyedén segít :)
Ha nagyobb, "komolyabb" állványra vágyunk, érdemes nem a legolcsóbbat választani. Amelyik állvány nyeklik-nyaklik, csikorog, nyikorog, és nem nehezebb fél kilónál, az enyhén szólva sem lehet funkcionális. Hivatalosan egy állvány általában olyan nehéz gépet bír el stabilan, amekkora az önsúlya - ez kompakt-bridge gép esetében nem korlátozó tényező, de egy nagyobb tükörreflexes gépnél már figyelni kell erre a kitételre - természetesen egy állvány súlya mindig növelhető a középső oszlopra akasztott homokzsák súlyával. :)
Állvány híján is készíthető használható kép, ha odafigyelünk az alábbiakra; legfontosabb, hogy felejtsük el az automata beállításokat és a "nightscene" módot, mert abból nem lesz semmi. Bűvészkedjünk kicsit; VAKU KI, ISO értékek fel, ISO 600-800ig, expozíció-korrekció +1-2 FÉ(így a gép több fényt enged be). A gép legszélső ISO értékét ha lehetséges, kerüljük, az csak arra való, ha az éj sötétjében lezuhant elénk egy A360as, és nincs más, amivel megörökíthetnénk (borzasztó zajt generál). Ezután két egyszerű lehetőségünk van: vagy beállítjuk a legtágabb rekeszértéket, amink csak van (ez általában 3,5-4,5 közt változik), és hagyjuk, hogy a gép beállítson ehhez egy zársebességet, amit jó esetben ki tudunk tartani (1/20ig általában megy), vagy beállítjuk a zársebességet 1/20-25 körül, és meglátjuk, milyen rekeszértkkel operál a gépünk. Ha tudjuk, könyökünket, karunkat támasszuk meg valamely falfelületen, az sokat segít! Jegyezzük meg, az a kép, amely túl sötétnek tűnik a kijelzőn, sokkal több részletet hordoz, mint egy beégett fotó! Ha van helyünk, ne töröljünk nyakra-főre, meg fogunk otthon lepődni, hogy egy kis highlight/levels művelet mit ki nem hoz a felvételünkből. (Az alábbi képek mindegyike állvány nélküli.)
Visszatérve a vaku témára, nem véletlen emeltem ki; agyvérzést lehet kapni az egyszeri turistáktól, akik a Halászbástyáról vakuval nyomják kompakttal a Parlamentet...minden gépen van kikapcs gombja, használjuk! Éjszakai felvételeknél a vaku egyetlen értelme - az én szintemen persze - , hogyha magunkat szeretnénk lefényképezni valamely látványosság előtt. Ha nincs állvány, akkor így jártunk, mi szép fényesek leszünk, a háttér pedig sötét, néhány fénnyel (ld lentebb), de emléknek/bizonyítéknak, hogy arra jártunk, megfelel. Aki állvánnyal is bűvészkedne, annak ajánlom a hosszú záridőt - ekkor a vaku villanása után a blende elég ideig nyitva marad ahhoz, hogy a képünkön a háttér is szépen megjelenjen. Akik a vakut fényfestésre használják, azok már a poszt elején feladták az olvasást, úgyhogy erre nem térek ki. :)
Még egy bónusz a végére: a kép a Budapesti Állatkert denevéres/éjszakai rágcsálós részében készült - én szeretem az "UFO-sújtotta övezet"-színt, és remek példája annak, hogy egy unalmas terráriumot mennyire máshogy mutat a fény...
2009. 02. 17.
Ingyenreklám VII. - Párizsi látkép
Röviden, tömören...
Fantasztikus párizsi látkép itt: http://www.hyper-photo.com/grandes/paris.html
Kattingass a részletekért, nézz be az ablakokon...
A közeljövőben pedig ezek várhatók, ha összeszedem magam végre...köszönöm a türelmet.
Český Krumlov, Csehország
Szentendre
Algarve, Portugália
Fantasztikus párizsi látkép itt: http://www.hyper-photo.com/grandes/paris.html
Kattingass a részletekért, nézz be az ablakokon...
A közeljövőben pedig ezek várhatók, ha összeszedem magam végre...köszönöm a türelmet.
Český Krumlov, Csehország
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)