A sümegi vár talán a legismertebb a magyar várak körül. Ez köszönhető kitűnő elhelyezkedésének - rálátni majd' mindegyik környező főútról - , jó marketingjének - köztük az iskolai történelemkönyvek :) - , valamint viszonylagos épségének. Amikor megpillantottuk a hegy tetején, nekünk is egyből eszünkbe jutott meglátogatni...rég csalódtam ekkorát.
Az első - és ha jól számolom egyetlen - pozitívum az ingyenes parkolóhely volt a vár aljában. Természetesen, ahogy kiszálltunk az autóból, az első dolog, amit megláttunk, a bazársor volt - ezen magyar ember nem akad meg, giccs vagy nem giccs, valamiből élni kell. A következő hungaricum a Vártaxi volt - sok olcsó alapon működő, ezer éves - zöldkártya? ne vicceljünk... - Mitsubishi kisbuszok viszik-hozzák a fáradékony utasokat a parkoló és a Várkapu közt. Ez még pozitívum is lehetne, mit fikázok mindent, de!; bekukkantva az egyikbe - fényképezni nem mertem - megdöbbenve láttam, hogy az utastérben nincsenek ülések! Pár pokróc leterítve az alvázra, egy csoffadt plüsskutya a szürke posztón...ne unatkozzon a gyerek, míg megteszi a 'jármű' a 8 perces utat?!
Felsétáltunk. Persze jó mazochista módjára a déli napsütést választottuk útitársnak, de így is felértünk 10 perc alatt (fotózással). Következő sokk a pénztárnál: Belépő külföldi állampolgárnak: 1500.- Ft. Belépő magyar állampolgárnak: 1500.- Ft Hoppá. (Gyerekeknek ezres, szóval egy négytagú családnak inkább strandot javasolnék.) Szerencsére nem kell a fogunkhoz verni a garast, de egyből az ugrott be, hogy a Landsee-i várba (későbbi poszt :)) egy magyar ezresért mosolyogva engedett be mindkettőnket az osztrák néni...tanakodtunk, mert utálom átvágva érezni magam, de persze győzött a lustaság és a kíváncsiság (mit adnak ennyiért), lecsengettük a pénzt, és irány a vár.
Az első - és ha jól számolom egyetlen - pozitívum az ingyenes parkolóhely volt a vár aljában. Természetesen, ahogy kiszálltunk az autóból, az első dolog, amit megláttunk, a bazársor volt - ezen magyar ember nem akad meg, giccs vagy nem giccs, valamiből élni kell. A következő hungaricum a Vártaxi volt - sok olcsó alapon működő, ezer éves - zöldkártya? ne vicceljünk... - Mitsubishi kisbuszok viszik-hozzák a fáradékony utasokat a parkoló és a Várkapu közt. Ez még pozitívum is lehetne, mit fikázok mindent, de!; bekukkantva az egyikbe - fényképezni nem mertem - megdöbbenve láttam, hogy az utastérben nincsenek ülések! Pár pokróc leterítve az alvázra, egy csoffadt plüsskutya a szürke posztón...ne unatkozzon a gyerek, míg megteszi a 'jármű' a 8 perces utat?!
Felsétáltunk. Persze jó mazochista módjára a déli napsütést választottuk útitársnak, de így is felértünk 10 perc alatt (fotózással). Következő sokk a pénztárnál: Belépő külföldi állampolgárnak: 1500.- Ft. Belépő magyar állampolgárnak: 1500.- Ft Hoppá. (Gyerekeknek ezres, szóval egy négytagú családnak inkább strandot javasolnék.) Szerencsére nem kell a fogunkhoz verni a garast, de egyből az ugrott be, hogy a Landsee-i várba (későbbi poszt :)) egy magyar ezresért mosolyogva engedett be mindkettőnket az osztrák néni...tanakodtunk, mert utálom átvágva érezni magam, de persze győzött a lustaság és a kíváncsiság (mit adnak ennyiért), lecsengettük a pénzt, és irány a vár.
Várudvar. Párom agya itt dobta le a gépszíjat, a tér közepén három fűcsomó közt épp 'előadást' tartottak...ez tíz-tizenöt, javarészt KAMASZ lányt takart, akik recsegő hangszórókból szivárgó 'keleti' zenére csináltak valamit (táncnak nehéz lenne nevezni). Párom kiborult, hogy ő nem érzi magát pedofilnak, hogy ezt nézze, tipli innen. (Itt rávilágítottam neki az első három sorban boldogan tapsikoló, kopaszodó urakra, akik guvadó szemmel bámulták a show-t. Remélem, a büszke szülők voltak, de sajnos ez kétséges.)
Várfal. Maga a vár szerkezete nagyon szépen rekonstruált, fel lehet mászni a falakra (saját felelősségre, persze), ami jó móka, de itt is leltem kivetnivalót (még szép). A kilátás a várból....konkrétan pocsék. Egyetlen képet tudtam készíteni, amin nem építkezés vagy modern lakótelepek látványa a mérvadó...szomorú ez, hogy a városvezetés nem gondolt erre (a legszebb a várablakokból remekül mutató áruházlánc új épülete...szipp).
Kiállítás. Még egy durva lehúzással találkoztunk a várban, konkrétan a kínzókamrának nevezett szobácskában. Itt fényképezni tilos, azonban ahogy beteszed a lábad, jön egy kedves, korhű ruhába öltözött leányzó (tényleg kedves volt), aki elmeséli Neked két mondatban a kamra történetét, majd nyolc mondatban felajánlja, hogy készít az emberről fényképet korhű ruhában a viaszbábukkal. Mondom na, és mennyi az ár? (persze hülye lennék ilyenért fizetni, de mégis...) Nagy bátran kivágja, hogy kétezer forint, és ebben benne van a postaköltség is...köszönjük, nem kérjük.
