Ingyenreklám II. - Blogger templates

Régebbi látogatóknak talán új lehet a zöld design a barna virágocskák helyet, íme a magyarázat. Barátnőmtől kaptam az alábbi linket, ahol elég masszív mennyiségű blogmintából lehet szemezgetni..nem lévén gyerekkorom óta netre irkáló ember, először megdöbbentem, hogy ilyet is lehet, majd pánikszerűen cseréltem le konzervatív, ellenben némileg kommersz (sic!) sablonomat erre a gyönyörűségre. :D

http://btemplates.com/

Tematika II. - Spot metering

Pár hónapja jöttem csak rá, hogy ezzel az egyszerű beállítási móddal mennyi értékes másodpercet lehet megspórolni. Azóta nagy kedvencemmé vált, hiszen míg előtte egy témáról 5-10 képet is csinálnom kellett (különféle záridőkkel és rekeszértékekkel), most már elég a témára fényt mérni...az eredmény nem feltétlen valósághű, viszont a legtöbb esetben igen látványos...így lehet egy gyér naplementéből fantasztikus fényeket előhozni, vagy nem beégetni a hófehér virág szirmait..profik biztos tudnak erre jobb megoldást, nekem ez jutott :)

Városligeti sirály

Naplemente óriáskerékkel

Cickafark

Cserszömörce

Asztali graffiti

Várak-túrák VI. - Eivissa, Ibiza, Spanyolország

Újabb vártúrával folytatom a blogot, mai vendégeskedésünk helyszíne az angol partiarcok kultikus szigete, a Belári-csoport harmadik legnagyobb szigetének fővárosa, Eivissa (Ibiza) lesz. Habár a földdarab a bulizni és napozni vágyó fiatalok abszolút gyűjtőhelye, azért jut itt hely az egyszeri turistának is, aki az UNESCO által a Világörökség részévé nyilvánított föníciai, római és mór történelmi-kulturális értékek miatt érkezik a világhírű kikötőbe. A főváros egy dombtetőre épült a déli tengerparton, lenyűgöző erődítmény-rendszerrel körülvéve. A leglátványosabb városrész természetesen az óváros, helyi nevén Dalt Vila („hétszeres védmű” -? -), ahol középkori falak közt felejthetetlen sétát tehet az idelátogató.

A fehér szigeten már a bronzkorban is éltek emberek, de felvirágzása az i.e. 6. századra tehető, ekkor alapították Eivissa városát a karthágóiak. A rómaiak a pun háborúk során fedezték fel, i.e. 123. körül, és bár nem csatolták a hatalmas Római Birodalomhoz, befolyásuk évszázadokra rányomta a bélyegét. Az 5. és 9. század közt komoly rések vannak a történelmében, valószínűleg vandálok, barbárok, és bizánciak is látogatták partjait. Utóbbiak emlékét őrzi a Santa Ines-i fehér kápolna.

Az arabok a 9. század végén hajóztak be először a város öblébe, és olyannyira megtetszett nekik a klíma, hogy maradtak is öt évszázadot. Ők húzták fel az erőd ma is jól látható falait, hogy aztán tőlük 1235-ben foglalják el a katalánok, akik a lerombolt mór mecset helyére felhúzták a ma is látható, impozáns katedrálist. A következő vendégek a kalózok voltak, az ellenük emelt tengerparti tornyok máig is megtalálhatók a szigeten (pl. Las Salinas-ban). Ibiza 1715 óta Spanyolország része, a turistaáradat azonban csak a 20. században indult meg, gyökeresen megváltoztatva a sziget arculatát, de azért fellelhetően hagyva a történelmi értékeket.

Dalt Vilá-nak öt bejárata van, mi közelítsük meg a főkapu, a Portal de ses Taules felől. Ezen az 1558-ban épült impozáns bejáraton át a Kortárs Művészeti Múzeum mellett közvetlen a Placa de Vila utcára jutunk. Itt az óvatlan turista azonnal sikongatva fog egyik tüneményes boltból a másikba ugrálni, teljesen elfelejtve, hogy valójában nem is vásárolni jött ide.

Ha sikerül kimenekülnünk a hófehér ruhák, szalmakalapok és aprócska festmények bűvköréből, a Placa del Sol téren balra fordulva elkezdhetünk felkapaszkodni a várhoz. Tanácsos ezt nem a déli tűző nap társaságában tenni, mert a lépcső hosszú is, kanyargós is, magas is… :) Szalmakalap erősen ajánlott! Ha a kacskaringós utat megtéve felküzdjük magunkat a belső falak közé, lélegzet-elállító látványban lehet részünk, az elénk terülő hófehér házacskák és a zsúfolt kikötő látványa leírhatatlan..!

A vár tulajdonképpen azokon a köveken áll, melyekre a várost 2600 évvel ezelőtt megalapították. Az erődítmény maga 13-14. századi építmény, mai modernebb formáját a 18. század során nyerte el. Bástyáiról szép időben egész a Platja de ses Figueretes strandig ellátni. A placa de la Catedral téren körbefordulva a bőség zavarával kell megküzdenünk, egyaránt indulhatunk az Archeológiai Múzeum, a Szűz Mária Katedrális vagy a Reial Curia épülete felé. Az ódon falak közt bolyongva ízelítőt meríthetünk spanyol és katalán mentalitásból, elgyönyörködhetünk a hófehér falak és a ragyogó kék ég kontrasztjában, és sóhajtozva gondolhatunk arra, hogy mennyivel jobb lehet egy ilyen gyönyörű szigetre születni…

A végén egy special tip; ha az ember minden zegzugos utcácska végéig bebattyog, meglepő felfedezéseket tehet, ugyanis a turistazónán kívüli, eldugott házacskákban megtalálhatjuk azon mesteremberek műhelyeit, akik a pár száz méterre lévő boltok árukészletért felelnek. Én egy miniatúra-festő bácsi műhelyében jártam, aki unokája segítségével ügyködött szebbnél szebb képein, és csodálkozva kérdezte, hogy mi az a dallamos nyelv, amin beszélünk… :-)

A fotókért köszönet Reidl Rómeónak, aki engedélyt adott a felhasználásra, és hogy kicsit megbuheráljam őket. Az ő ibizai képei itt lelhetők fel:
http://www.flickr.com/photos/reidlromeo/sets/72157594526787198/

OFF - Új projekt

Nem evőbajnok, nem fürge, és elég gyámoltalan a kölyök, de sajnálom kirakni, egy próbát megér..enni végül is eszik, bár járás közben meglehetősen furán remeg. Bármilyen ötletet szívesen fogadok vele kapcsolatban...(félreértések elkerülése végett az nem tej, hanem kefír!)

U.i.: Sajnos a jószándék kevés volt az állatka életben tartásához. Gondolom, látnom kellett egy sünit elpusztulni, hogy az esetleges későbbieken érdemben tudjak segíteni.

Várak-túrák V. - TATA

Újabb hazai vár kerül ma terítékre, Észak-Dunántúl egyik hangulatos, emberi léptékű városkájában, ami nem más, mint a fent nevezett Tata. Először egy gimnáziumi verseny kapcsán keveredtem oda, majd volt szerencsém egy virágfesztiválon is részt venni itt. Magát a várat mindkét alkalommal sikerült elkerülnöm, így kapva kaptam az alkalmon, amikor lehetőségem nyílt körbefotózni :).

A Tata és Tóváros települések összekapcsolásából létrejött Tatatóváros (:D), majd Tata 1954-ben kapott városi rangot. Meleg vizű forrásai és az Öreg-tó teszik a vizek városává, a kedvező természeti körülmények kiváló lehetőséget kínálnak a kirándulóknak és az edzőtáboroknak. Természetesen évszázadok óta jegyzik a történelemben, már a római korból származó írásos emlékekben is szerepel. Az Árpád-házi királyok idején királyi birtok volt, de szívesen töltötte itt idejét Luxemburgi Zsigmond is. Leghíresebb birtokosa az Eszterházy-család volt, mely 1727-tól 1945-ig uralta a várost és környékét.

Az Öreg-tó partján álló tatai vár az egyik legépebben maradt ilyen jellegű műemlék a környéken. Az épület kívül-belül szépen felújított, termeiben 1959 óta a Kuny Domokos Megyei Múzeum tárlataiban gyönyörködhetünk (fényképezni sajnos tilos). A múzeum mintegy 64 ezer régészeti, 3000 természettudományi, 2000 numizmatikai és 3000 néprajzi tárggyal rendelkezik. A gyűjtemény legérdekesebb darabjai a római díszpáncél-álarc, a középkori lovag alakos kályha, és a római kori Brigetióból (a mai Komárom-Szőnyből) származó II. századi falfestmény rekonstrukciója, melyet több ezer vakolat-darabkából állítottak helyre.

Az Öregvárat 1397-1409 között építhették egy, a környező vizes-mocsaras területből kiemelkedő sziklamagra. Nem védelmi célra, inkább birtokközpontnak épült, a királyi korszakokban pedig pihenőhelynek, vadászkastélynak használták. Területére egy Fellner Jakab által épített hídon jutunk, miközben pillantást vethetünk a tőlünk balra eső, befalazott eredeti kapuzatra.(köszönet az infókért: http://www.vendegvaro.hu/Oregvar_Tata)

A kapun túl, a romterület mögött magasodó megmaradt, illetve átépített palotaszárny impozáns látványt, a falakat körülvevő kert pedig remek kikapcsolódási lehetőséget nyújt (megjegyzem, összefutottunk itt egy patkánnyal..mármint négylábúval :)). Felkapaszkodva a vártoronyban lévő teraszra remek kilátást, és közepes kávét kaphatunk, előbbi a táj, utóbbi a kissé kókadt pincérlány érdeme.

Érdemes további sétákat tenni az Angolpark, és az Eszterházy-'kastélyt' (elég lelakott állapotban van szegény) körülölelő fás-bokros erdő területén, aki nagyon ráér, a tavat is körbekerülheti, kiépített bicikli- illetve sétaút várja (sétahajó is jár a vízen). További felkereshető látványosság az óratorony, a Pötörke-malom és a különböző felekezetek templomai. A tó természetesen a nyári virágfesztivál alatt a legszebb, főleg a tükröződő tűzijátékkal, de mindenkinek ajánlott a hely, aki pár óra/nap kikapcsolódásra vágyik, nem a világ végén.

Belvárosi séták II. – London, Egyesült Királyság

Amilyen ronda idő van kint, akár a fent nevezett városban is lehetnék…ez adta az ötletet a következő poszthoz :-) . 2007 májusában sikerült egy hétvégét az angliai fővárosban eltöltenem, mely hétvége szerencsésen egybe esett a STAR WARS kiállítás nyitásával…a város mindent megpróbált, de hiába, ez a kiállítás a legemlékezetesebb minden élményem közül! :-) Térjünk azért vissza az eredeti célhoz, mely nem más, mint a látnivalók bemutatása. Metropoliszról, és igen népszerű úticélról lévén szó, valószínűleg mindenki kívülről fújja a nevezetességeket és a legolcsóbb boltok címeit. Szakítva eddigi szokásaimmal, ez az írás erősen szubjektív lesz. Ennek fő oka, hogy annyi mindent sikerült – ha csak kutyafuttában is – megnéznem, hogy egyszerűen nem tudok más szempont alapján válogatni…Így, ha valaki Tower vagy Big Ben beszámolót keres, az nyugodtan hajtson tovább, itt ilyen csak érintőlegesen lesz. (Képek minőségéért elnézést, sajnos rossz idő és kompakt gép együttállása okozza a beégett eget és hasonlókat – ez van.)

Mivel szállásom Greenwich-ben volt, megérkezésem másnapján az első dolog, amivel szembesültem, a DLR és a banknegyed volt… a modern Velenceként a vízen úszó házak közt kígyózó automata vasút egyszerűen elképesztett! Nem vagyok egy tömegközlekedés-mániás, de az utazás ezen részét mindig éveztem! Sétálgatni a vízen úszó házak teraszán Canary Wharf környékén, szerintem kihagyhatatlan élmény :) . Természetesen, ha már odáig elkeveredik az ember, érdemes körbefotózni a környéken található 30-50 emelet magas üvegépületeket is. :)

Mint a turisták nagy többsége, én is a Big Ben - House of Lords – Westminster Abbey útvonalon kezdtem városnézésemet. Érdemes itt-ott feltekinteni a kevésbé ismert házakra, gyönyörű díszítésekkel bír némelyik (feltehetően egy részük csupán nekem volt ismeretlen, de ezt hajlandó vagyok vállalni :) ). Az apátságnál a tömeg iszonyú, viszont ha kicsit körbesétálja az ember, nagyszerű képeket tud készíteni emberek nélkül…és még a Jewel Tower-t is meglelheti, mely szerényen bújik meg a nagy anglikán egyház árnyékában. A torony valaha a Westminster-palotához tartozott és a Westminster Hall mellett egyedül ez az épület maradt fent eredeti állapotában a palota többi épületét elpusztító tűzvész után (1834). Jelenleg a Parlament történetét bemutató kiállításnak ad otthont.

Következő megállónk a St. James park felé menet a Trafalgar tér. Én speciel annyit időztem itt, míg a sarki mobil Tesco-ban vettem egy csomó elemet, és újult erővel körbefotóztam a teret. Tömeg itt is, mint mindenhol, de itt remekül eloszlik :) . A Nemzeti Galériát szívesen megnéztem volna belülről is, persze idő nem volt rá, remélem, legközelebb akad.

A St. James park mókusai szubjektíven nézve kihagyhatatlanabb attrakció, mint a Buckhingam palota őreinek parádéja. A kis állatok hibátlan angol hűvösséggel és eleganciával veszik el a mogyorót az ember kezéből, azzal a kedves sértődöttséggel, ami az agyonetetett állatok sajátossága; „rendben van, még ezt az egyet, hogy meg ne bántsalak, de értsd meg, hogy csak emiatt teszem”… természetesen a park egésze is nagyon szép, de kit érdekelnek a fák meg fura épületek, ha mókusokra vadászhat az ember a fényképezőgépével?! (A zacskós dióról nem is beszélve.) Egy dologra kell figyelni, a mindenütt jelen lévő galambokra, akik szemtelensége olykor a becsületsértéssel határos.

Ha már a parkban kószálunk, és minden elébünk kerülő négylábú és kétlábú – gyönyörű ludak és hattyúk is tanyáznak a park tavában szép számmal - állatot megtömtünk, érdemes a Royal Horseguard épülete felé venni az irányt. Ugyan a park felé nem a főbejárat néz (amellett a Big Ben-től a Trafalgar tér felé sétálva mehetünk el, és mindig ezren állnak ott), viszont az ott elterülő nagyobb placcon jobban oszlik a tömeg, és a lovas bemutatót ugyanolyan jól látni, mint a Whitehall street felől, sőt. (Természetesen én csak a végére keveredtem oda, érdemes előtte tájékozódni, hogy mely időpontokban kezdődik, ha jól tudom, évszakonként változó.)

Még a Temze ezen partján csatangolva érdemes útba ejteni a Westminster katedrális kilátótornyát. Pár fontért lenyűgöző kilátás tárul az ember szeme elé, ami ugyan nem vetekedhet a London Eye szédítő magasságával, de egy teljesen más perspektívából enged rálátást a városra.

A Lambeth hídon átkelve a Temzén könnyedén meglelhetjük a Lambeth Palota bordó tornyait és a mellette álló St. Mary templomot. Ez utóbbiban van kialakítva a kerttörténeti múzeum, amit minden téma iránt érdeklődő embernek ajánlani tudok – nem téma iránt érdeklődő társunk addig bátran sétálhat a rózsakertben :) . Még egy tipp, a Lambeth Road és a Westminster híd találkozásánál található St. Thomas Kórház -1. szintjén egy olcsó, de jó éttermet lelhet az éhes arrajáró.

A Temze partján felfelé haladva érhetjük el a County Hallt, azaz a Megyeházát, mely C alakjával nem csak kívülről, belülről is remek látványt nyújt. Ottjártamkor, mint fentebb említettem, épp STAR WARS makettekkel és modellekkel volt telepakolva, így különösen felemelő látvány volt, de szinte mindig valami különleges kiállításnak ad otthont (pillanatnyilag épp a The MOVIEUM of London van soron, mely a brit filmtörténet állaomásait hivatott bemutatni, részletek az aktualitásokról itt: http://www.londoncountyhall.com/highlight-county-hall.php ). Pár lépés innen, és az ember már állhat is be a London Eye-hoz vezető sor végére :).

A legmókásabb dolgot ismét a végére tartogattam, ami nem más, mint a London Dungeon. A London Bridge megállótól (Northern and Jubilee Lines) pár perc sétára található (busszal: 21, 35, 40, 43, 47, 48, 78, 133, 149, 381) szórakoztató intézmény minden ráköltött fontot megért; interneten rendelt jegyekkel rugalmas bejutás, gyakorlatilag sorbanállás nélkül! Bent kisebb csoportba terelik az embert, és vezetők segítségével indulhat a körülbelül másfél órás túra. Poénokat nem szeretnék lelőni, mesterien elkészített viaszbábukon és kínzóeszközökön jóval túlmutató, színvonalas programot kap az ember – természetesen angol nyelven. A kirándulás végén a borzolt idegzetű alany legalább fél órát szánjon rá a shop-ban turkálásra, igen érdekes dolgokat szerezhet! :D

Utóiratként, amiket legközelebb szeretnék megnézni: London Aquarium; London Zoo; Royal Botanic Gardens, Kew; Hampton Court Palace és persze pár múzeum, nem csak kívülről…a most kimaradt ’kommersz’ látnivalókról poszt bárhol :D. És természetesen nem bírom megállni, hogy ne egy bölcs mitugrász arcképével búcsúzzam, az Erő legyen veletek :)