2009. 11. 13.

Ingyenreklám IX. - mi történt ma?

Egy gyors bejegyzés, ami már régóta feszíti a Piszkozat mappámat...

Mi történt ma? Ki született Veled egy napon? Itt megtudhatod:
http://www.ezenanapon.hu/main.php

Én például 18 évvel Cynthia Powell és John Lennon házasságkötése után születtem. :)

2009. 10. 18.

Tematika VII. - Hitek és tévhitek a stock-fotózásról

Mivel lassan egy éve kínlódom a fotózás fent nevezett szegletével, úgy döntöttem, ideje írnom elrettentésképp egy könnyű összefoglalót, hogy másoknak megspóroljam a tanulóidőt... :)

Aki idetéved, az valószínűleg hallott már a stock fotózásról, de az egyszerűség kedvéért összefoglalom. Két markánsan elkülöníthető szegmense van a dolognak, stock és mikrostock. Mindkettő lényege, hogy a különböző cégeknek időt, energiát és pénzt spórolva egy website-on összegyűjtve rengeteg fotót, illusztrációt áruljon - így a jómunkás képei eljutnak olyan helyekre, ahova az ügynökség támogatása nélkül úgysem, a cég nem költ súlyos pénzeket fotózásra, csak válogat a fotóbankból, az ügynökség pedig leveszi a jutalékát, és mindenki boldog. A stock (pl. GettyImages, Alamy) és a microstock (pl. Shutterstock, Dreamstime) közt a leglényegesebb különbség, hogy mennyi pénz kerül a pénztárcádba egy-egy eladás után. A stock fotók magasabb áron kelnek el, de ha csak nem kiemelkedően jó kép, akkor ritkábban veszik meg, mint egy microstock oldalon, ahol napi soksok letöltés is elképzelhető, viszont jellemzően csak néhány centet kapsz egy-egy vásárlás után.
Őszintén szólva, nem igazán tudom, hogy maradnak életben a stock ügynökségek a lassan mindent elborító microstock oldalak árnyékában, de úgy tűnik, valamit tudnak. :) (Ami személyes tapasztalat, hogy GettyImages-en pl. a hagyományosnak mondható microstock témák, mint különböző tárgyak fehér háttér előtt/pózoló csajok, nem menők, ők olyan képeket keresnek, amik specifikusabbak, egyedibbek, talán.)

My latest images for sale at Shutterstock:



Haladjunk akkor szép sorban a negatívumokkal, aztán ha végigolvassátok, lesz néhány pozitívum is. ::) Mindenek előtt, a stock fotózás nem, ismétlem, NEM könnyű pénzkereseti lehetőség. Van rá példa, hogy remekül működik, de kreativitás, komoly egyéni ötletek nélkül ne akarj ebből megélni! Én elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem pár microstock portfóliót, mosolyogtam egyet, hogy haha, ilyet én is tudok...jjjja. Csak nem mindegy, hogy mennyien töltik le! És az sem mindegy, hogy hol... :) (Kezdődnek a bonyodalmak...) Cifrázás nélkül, ha van pár remek virág fotód, húsz portréd a házikedvencedről, meg tíz szétplugin-olt művészi képed (szigorúan urban acid, de erről majd írok egyszer egy vitriolos bejegyzést :] ), amiket agyondicsértek flickr-en, akkor ne vágj bele, mert ezekből nem fogsz sokat eladni (ha egyáltalán átcsúsznak a rostán). Ami microstock site-okon nagyon megy, az a fentebb említett mindenféle izolált dolog (meggymag zöld háttér előtt, kalapács kék háttér előtt, bármi fehér háttér előtt), és az emberekről bármilyen cselekvés közben készült képek (az illusztrációk/vektorok most nem téma, mert ahhoz még ennyire sem konyítok). Ha nincs softbox-od, és pár kiárusítható barátnőd/rokonod, akkor eléggé meg leszel lőve (mint én). Érdemes eldönteni még az elején, hogy mi az, amire specializálódnál - így egy vevő nagyobb eséllyel néz rá a portfóliódra a későbbiekben (nagy kedvencem, nem tudom megállni, hogy ne linkeljem be: Isselee , többek között emiatt ).
Én személy szerint próbálok ráállni a városképek, Magyarország vonulatra (bár a turizmus részleg nem fizet túl jól), de egyébként töltök, ami jön (de nem is ebből akarok megélni).

Fotolia

Ha megvannak a képek, amikkel szeretnél próbálkozni, jön a neheze, az előkészítés. Nem, nem jó, ha megnöveled a kontrasztot, és a szaturációt, mert még az ISO80as kép is rohadt zajos lesz. Érdemes átolvasni pár cikket arról, hogy csináljunk jó minőségű, zajmentes végterméket képeinkből (kulcsszavak a google-hoz: noise, noise reduction, blur) - én simán a NeatImage nevű szoftvert használom, de kinek mi a zsánere. A lényeg, hogy a végtermék a megfelelő helyen legyen éles, és mindenhol zajmentes. Ez minden szegmensre igaz nagy általánosságban, állítólag a "művészi" zajt elfogadják, vagy ha nagyon különleges a kép, hajlamosak átsiklani a technikai problémákon, de nem éri meg a kísérletezgetést (szerintem). Ha ez meg van, már csak a kulcsszavak kitalálásán kell túlesni, és lehet várni arra, hogy egy admin rámondja, hogy approved - majd anyázni, ha mégsem fogadják el. (Kulcsszavak - a lényegi elemek a képeden, amik alapján a potenciális vevők meglelik. Nem érdemes túl sok hülyeséget beírni, mert baromi zavaró, ha a "blue house" keresésre kiugrik egy fehér házfal előtti sárga rózsabokor, ráadásul úgyse veszik meg, mert nem ezt keresték. Tömörören, ami a képen van, azok legyenek a keresőszavak!)

Ennyi rizsa után, miután mindenki elriadt, jöhet pár pozitívum a kitartóbbaknak. A stock-fotózás a 20. visszadobott kép után mélyen elgondolkodtatja az embert, hogy mit is csinál rosszul. Leülsz, átnézel egy csomó fényképet az oldalon, ezeket vajon miért fogadták el, majd megnézed a visszadobott halmot, és nem érted, hogy "mikor a flickr-en bezzeg 8 szívet és 30 csillogó kommentet kapott"...éééés bizony, rájössz, hogy rossz a vágás, alulexponáltál, túlművészkedted, eladhatatlan, és Rajtad kívül a kutya nem találja érdekesnek. Úgyhogy agytorna indul, elkezdesz szelektíven válogatni, nem ész nélkül, használni a fehér-egyensúly beállító pipettát, rájössz, hogy komponálni is lehet... :) Ráadásul önbizalomhiányos embereknek nagy fícsör, amikor megjön az első eladás - nahát, valaki pénzt adott ezért? - , az első átutalásról nem is beszélve... Ahhoz, hogy valaki megéljen belőle, persze rengeteget kell dolgozni, modelleket, műtermet, helyszíneket fizetni, ere viszonylag kevesen vetemednek - de aki tanulni, fejlődni akar, annak szerintem kitűnő terep! Én legalábbis így fogom fel, önbizalom-növelő terepasztal, ahol egy kis mellékes is csurran-cseppen, ha jó napom van...persze nekem még mindig csomó képem visszadobja a microstock, de azok mennek a GettyImages-re, és mindenki boldog, legfőképpen én, hogy mégiscsak van az egésznek értelme. :)

És aki ezek után valami perverz okból kedvet érez a dologhoz, alább lelheti pár népszerű microstock oldal linkjét; ha ezeken regisztráltok, az én referenciaszámom alatt, az nekem hoz pár centet, ami a cégtől vonódik le, nem tőletek :)


dreamstime.com
- ha az oldalról regisztrálsz, használd a 'res1052644' unique referral ID-t


Submit Photos to Shutterstock and make $$$!
- ha az oldalról regisztrálsz, használd a '294214' referencia ID-t, és indulhat is a képfeltöltés - sok sikert :)


Update: valami hiba miatt nem tudom beállítani, hogy a reklám-linkeknél a képeket is mutassa ez a *$ß÷ר* blogmotor...ez van, sokat nem vesztetek. :)

2009. 09. 23.

Ingyenreklám VIII. - Zseniális

Nem találok rá szavakat...sajnos vagy nem sajnos, elsősorban angolul jól tudóknak lesz mulatságos, mindenképp érdemes végignézni! :D

2009. 09. 17.

Földalatti séták I. - Saline Turda

Kedves, türelmes Olvasóim, végre eljutottam addig, hogy visszatérjek a blog-projekthez. Mindenkitől köszönöm a türelmet - van itt még bárki? :] - , és a borongós ősz ellenpontozására ma a nyári Erdélybe látogatunk. Némi üröm a napfényben, hogy a föld alá fogunk vonulni a stabil 12 fokba, nevesítve a tordai sóbányába...kabátokat fel! :)
Stalactites and lamps

Szokáshoz hűen kezdjük az elmúlt évszázadok bugyraiban a kóborlást. Az Erdélyi-medence altalaji sóképződményei a Badenian-Welicián korban keletkeztek, az erdélyi sókészlet mintegy 13,6-13,4 millió éves. A só az elszigetelt tengerek fenekén rakódott le, a meleg és viszonylag nedves, enyhén szárazságra hajlamos éghajlati viszonyok közepette.

A tordai sóbánya már az ókorban ismert volt, a rómaiak ideje alatt is folyt a felszíni kitermelés (drága jó rabszolgatartás), téglalap alakú, lépcsős formában. Aurelianus római császár kivonulása után a XI. századig nincs bizonyíték a só kitermelésének folytatására, de feltételezhető, hogy a helyi lakosság saját szükségleteinek kielégítésére tovább folytatta a kitermelést (majd biztos nem). A ma is ismert legkorábbi, a bányával kapcsolatos dokumentumot a magyar kancellária állította ki 1075-ben, ez a "Tordának nevezett vár..., a magyarul Aranyasnak, latinul Aureusnak nevezett hely" sóbányáinak vámját örökíti meg. Az idézett dokumentum nem nevezi meg tulajdonképpeni kitermelés Tordán való létezését, de a sóvám " ...az Aranyos és a Maros útján" való bevezetése működő sókitermelés mellett szól. Következő megjelenése az írásos emlékekben 1271-re tehető az erdélyi katolikus egyház iratai közt-ekkor kapta adományként a bányát Erdély káptalanja, és hozták létre az első sókamrát. A 17. század végétől, 18. század elejétől az erdélyi bányászat - így a sóbányászat is - általános újjászervezésen ment keresztül a Bécsi Udvar kezdeményezésére az erdélyi gazdaság fellendítéséért(1690ben nyitották meg a ma is létező termeket).
Salt mine reconstruction

A kitermelés kezdetben -statikai okok miatt- a harang formájú nagytermekben történt (József, Mária Terézia és Antal termek), majd 1850 után a trapéz alakú aknákban folytatták. 1853-ban kezdték el a Ferenc József galéria ásását, melynek teljes hossza 917 méter. Ezzel egy időben felújították a Mária Terézia aknát, és mellette megnyitották a Gizella és Rudolf aknákat is. Egy-egy ilyen akna több százezer tonna sót biztosított több évtizeden keresztül, amit mindvégig szakképzett bányászok termelték ki, a függőleges kiemelés pedig apró bányászlovak által húzott csigaszerkezettel (kepel) történt. Az aknákban robbanóanyagot sosem használtak, kézzel/csákánnyal ástak le a sórétegig. Hogy megelőzzék a földréteg beomlását a sóra, a telér fölé ásott kitermelő gödröt vessző fonadékkal bélelték ki.
Salt extraction machine

A bánya 1840-ben került kritikus gazdasági helyzetbe, mivel a marosújvári sóbánya egyre nagyobbá vált, de az 1850-es években a trapéz alakú tárnák megnyitásával a kitermelés újabb lendületet kapott.A XIX. század második felére a termelés hozamát és a kedvezőbb földrajzi fekvést tekintve a marosújvári sóbánya kerül előtérbe, így a tordai kitermelés sorsa megpecsételődött. 1862-ig folyt még ugyan termelés, de a XX. Század vívmányait a bánya vezetése nem kívánta alkalmazni, így a korszerűtlen kitermeléssel (sose volt jellemző, ehhe) messze elmaradtak a környező - désiaknai, marosi - bányák hozamai mögött. A "Solvay" vegyi üzemek megnyitása és a keresletnek az első világháború idején, különösen a katonaságnak tulajdonítható növekedése ellenére egy rövid fellendülés után a tordai sóbánya tevékenysége 1918 után tovább hanyatlott. A sóbánya 1932-ben történt bezárása után a második világháború idejéig feledésbe merült. Ekkor újra megnyították, s a város lakossága itt keresett menedéket a légi támadások elől. 1950-1992 között a "Ferenc József" galéria első 500 métere sajtfélék tárolására, érlelésére szolgált. A bánya 1992-ben került Torda és Erdély turisztikai látványosságai közé, ekkor nyították meg hivatalosan a nagyközönség számára.
Salt mine of Turda, Transylvania

Napjainkban a tordai Sóbánya a sóbányászat történetének valódi múzeuma. A bányászati munkálatok, a sószállítás technikájának kitűnő állapotban való konzerválódásának, valamint a turisztikai objektummá való átalakítását megelőző körültekintő munkálatoknak tulajdoníthatóan a bányában a történelem és a mítosz harmonikusan kapcsolódik össze.
A sóbánya levegőjének magas páratartalma, egyenletes hőfoka, abszolút allergén-, kórokozó mikroorganizmus- és pormentessége, valamint a kedvező koncentrációjú NaCl aeroszolok kétségtelenül gyógyító hatással van a légzőszervi megbetegedésekre. A felszín alatti mikroklíma elsősorban az asztmásoknak, allergiásoknak, légúti gyulladásos betegeknek ajánlott, de egészséges pácienseknek - sportolóknak, dohányosoknak, szmogot szívó városlakoknak- is jót tesz egy ilyen környezetben megtett séta. Jelenleg gyógykezeléseknek és kulturális rendezvényeknek (kiállítások, koncertek) a ,,Rudolf"(Szent Miklós) és Gizella bányák adnak otthont.
Saline Turda

Nyitva tartás (helyi idő szerint):
9-17 óráig, de 15.30 után már nem engednek be látogatót. Télen 13.30 az utolsó indulási időpont.
Belépő:
Felnőtteknek: 8 RON
Gyerekeknek, diákoknak: 4 RON
12 napos bérlettel felnőtteknek: 60 RON
12 napos bérlettel gyermekeknek: 30 RON

Ennyit az érdemi infókról. :) Miután leparkoltunk, arrébb tessékeltünk egy kutyát és elengedtünk két szénás szekeret,érdemes az Attila keresztnevű magyar "touristguide"-t leszerződtetni a tárlatvezetésre. Fantasztikus hangon és előadásmóddal énekeli a székely himnuszt a hatalmas teremben, és rengeteg plusz infót oszt meg az arra járókkal - amiket most nem lövök le, ne vegyem el a kenyerét. :) Ottjártamkor a nagyterem elég kaotikus állapotban volt - lásd lentebb -, épp fejlesztenek; ha minden jól megy, jövőre komplett koncertterem, szabadidőközpont és sportolási lehetőségek is várják az idelátogatókat. Aki Kolozsváron, vagy közelében jár, annak mindenképpen kötelező program - állványt tessék vinni, az irdatlan belmagasság miatt vakus kompakt géppel kézből nem lehet értékelhető képet készíteni! :)
Salt mine interior

Források: erdélyi turizmus, Torda

További képek pedig itt.

2009. 07. 28.

Mentegetőzés-féle

Kedves maradék Olvasóim! Sajnos hónapok óta nem jutottam ide, de igyekszem százfelé szakadni, és mindennel foglalkozni, amivel szeretnék...nem egyszerű. :) Az elmúlt hetekben egy bemutatkozó honlapon dolgoztam, ami természetesen még nmincs kész, de legalább már megmutatható állapotban van...íme, aki érdekel, itt nézelődhet: gingerphoto

Visszatérek majd a szokásos bejegyzésekhez, erdélyi kiruccanásom eredményeképp várható Bánffyhunyad, Kolozsvár, Torockó beszámoló, és persze magyar helyszínek is...köszönöm a türelmet!

Gyalu, Erdély

2009. 04. 10.

Jóízű sonkafalást...

...minden kedves Olvasónak! Poszt lesz, pihenés nem lesz, hétfőn meló lesz, de igyekszem. :)

Happy Easter :)

2009. 03. 07.

Várak-túrák XI. - VESZPRÉM

Szép jó napot mindenkinek! Most, hogy hetekre elmerültem a stockfotózás világában, és egyszerre három ügynökséggel vívok szélmalomharcot képeimmel (kéne a mellékes ezekben a válságos időkben, na), valamint egy másik - egyenlőre űrtitkos - projekttel is foglalkozom, a blog sajnos hanyagolódik. Igen, a flickr is hanyagolódik. Lassan a dugámba dőlök, de legalább itt a tavasz. :) Ennek örömére most egy újabb csodaszép magyar városba kalauzolnám kedves olvasóimat - túracipőt fel, és irány a királynék városa, Veszprém.
CIMG3046_filteredk
CIMG3082_filteredk

A hét dombra épült város története a korai bronzkorban kezdődik, leletek tanulsága szerint már ebben a korban település állt a Bakony és a Balaton-felvidék találkozásánál. I.e. 1000 körülre tehető a mai vár legkorábbi őse, a Várhegy tetejére húzott földvár, mely egészen a római korig vigyázta a vidéket. A birodalmi sas hagyatéka az 1957ben a Vár területén meglelt Szent-György kápolna alatti, három méter mélységben megtalált épületmaradványok. Ennek, és a városon átvivő római út ellenére erődítmény maradványait nem lelték meg a várhegy fennsíkján, így feltételezhető, hogy csak a Honfoglalás után kezdték újra megerősíteni a település védelmét.

A magyar honfoglalás idején a Dunántúlnak ezt a területét a fejedelem családja vette birtokba, s Veszprém az Árpád-ház birtoka lett. A fejedelmi szállásterületet a többi törzs gyűrűje, valamint jórészt lakatlan, de katonailag ellenőrzött gyepű (határsáv) is védte. Előbb Géza, majd fia, István is a várost választotta székhelyéül, utóbbi itt győzte le Koppányt, majd királyi lakhelyet építtetett a várban templommal, és görög apácákkal benépesített kolostort alapított a város egyik legszebb helyén, a Séd völgyében (fene a gusztusát). Veszprémben alapította meg az ország első püspökségét is, emellett a város várispánsági székhely is lett. Gizella révén innentől datálódik királynéi székváros elnevezése, a veszprémi püspök pedig a királyné kancellárja és koronázója lett.
Postcard from Veszprém

Magának a várnak az első említése egy 1202es okiratban történik, majd legközelebb 1242ben, mikorra is kiépül a külső védmű, a kettős főkapu és a palánktornyok. A tatárjárást viszonylag simán megúszta, azonban az azt követő trónviszályok során 1276 nyarán a királyi házhoz hű Csák Péter nádor katonáival lerohanta az osztrák hercegekkel szimpatizáló Németújvári Péter püspök székhelyét. Iszonyatos mészárlás után felgyújtották az addigra remekül megerősített várat főiskolástól-könyvtárastól, és kifosztották a teljes püspökséget, mely csak évtizedek múltán tért magához a sokkból.

Károly Róbert király 1313-ban a veszprémi püspöknek adományozta a Veszprém megyei ispánságot, ezzel a vár mindenkori ura a püspök lett. 1412-24 között Castiglione Branda olasz bíboros lett a veszprémi püspök, aki jelentős építkezéseket folytatott; az ő nevéhez fűződik a belső és külső vár különválasztása, a vár tornyos megerősítése, a felvonóhidas kapu és a belső várban az emeletes püspöki palota megépítése. A következő mérföldkő a város életében a reneszánszkori Veszprém nagy formálója, Mátyás király híres diplomatája, Vetési Albert püspök. Az ő oklevelei őrizték meg a középkori Veszprém több, azóta elfelejtett városrészének nevét, megújíttatta a Szent György-kápolna falfestményeit, kapuját vörös márványból faragott címerével díszítette, a székesegyházban vörös márványból készített oltárt állíttatott, orgonával látta el és ispotályt alapított a káptalani részen. Ekkor egyébként a törökverő Kinizsi Pál volt a megye főispánja.
CIMG3065_filteredk

A mohácsi csatavesztés után előbb Ferdinánd császár emberei foglalták el, majd három év múlva János király csapatai telepedtek be a városba. 1537ben enyingi Török Bálint (pontosabb kortörténetért lásd Egri csillagok), majd még ugyanebben az évben Puchain Vilmos vette vissza. A sok ostrom által megrongált falak megerősítésére gyakorlatilag nem volt idő, így 1552ben Ali pasa 10 nap alatt be is vette a várat (némi árulói segítséggel). Ezután is rájárt a rúd Veszprémre, előbb egy hatalmas tűzvész pusztította el a házakat-templomokat, majd 1566os visszavétele során a törökök a székesegyházat is hagyták porig égni. Ezután pár évente változott a hadiszerencse, és a vár ringlispílként forgott a török-osztrák-magyar kezek közt.

I. Lipót király 1702ben a vár lerombolását rendelte el, melynek végrehajtásával Steindorff ezredest bízta meg a Haditanács. Ez azonban II. Rákóczi Ferenc szabadságharca megakadályozta. A város 1704 tavaszán meghódolt a Fejedelem tábornokának, Forgách Somonnak , de nem sokkal ezután Heister császári tábornok foglalta vissza, és a várat a várossal együtt felgyújtotta. Egy 1723. évi törvénycikkely véglegesen megszüntette Veszprém végvári jellegét és vele együtt kiváltságos helyzetét is. A belső vár kapuját egészen, a belső és külső várat elválasztó falat részben Acsády Ádám püspök 1733ban romboltatta le. Rá harminc évre Fellner Jakab kapott megbízást a Püspöki Palota helyreállítására. A XVIII. században már csak új paloták, templomok és házak épültek a lerombolt vár területén.
Veszprém again

A Vár és környékének helyreállítása a XIX. század elején kezdődött, ekkor kapott klasszicizáló köntöst a török kori alapokra épült Tűztorony. A mai belvárost meghatározó városkép a XIX-XX. század fordulóján alakult ki - megépült a Városháza, lebontották az Óváros tér közepén álló épületeket, 1860 körül felépült a neogótikus jegyeket viselő Angolkisasszonyok zárdája, temploma és iskolája, 1880-ban elkészült a Megyeháza, mely ma is a megyei közgyűlésnek ad otthont, illetve az egykori főispáni lak.
CIMG3079_filteredk

A Hősök kapuja néven is ismert Főkapun áthaladva a Vár utcán illik felsétálni a Szent Mihály székesegyházig, illetve a mellette található püspöki palotáig és Gizella kápolnáig. Aki kevésbé érzékeny a keresztény emlékekre, az tegyen itt egy balkanyart, és irány a 48 méter magas Tűztorony, melynek tetejéről fantasztikus kilátás nyílik a városra, és a környező dombokra. A torony zenélő szerkezetét a rendszerváltás után újították meg: az óramű azóta óránként Csermák Antal veszprémi zeneszerző hangulatos verbunkosát játssza. Ottjártamkor egyáltalán nem volt tömeg, egy kedves gondok szedte a jegypénzt, és mesélt érdekes történeteket a városról és az épületről, érdemes meghallgatni.
Tűztorony in Veszprém

Továbbsétálva a Vár utcán északnyugat felé az eklektikus stílusú, timpanonos megyeháza elé jutunk, mely bejelentkezéssel munkanapokon meglátogatható (nekem kimaradt). Végigslattyogva a várfalig végül eljutunk az első magyar királyi pár szobráig. Az alkotás Ispánky József alkotása, és 1938 óta díszíti a várfalat. A lábuktól nyíló panoráma lenyűgöző a Bakony vonulataira és a környező pirostetős házakra. Balra nézve gyönyörű a rálátás a Szent István-völgyhídra - mely a Jeruzsálem-hegyet köti össze a Temetőheggyel -, valamint a mellette magasodó Szent László templomra is.
CIMG3061_filteredk

Jobb kéz felé magasodik a káptalani kereszt a Szent Benedek hegy sziklaszirtjén, mely eredetileg honfoglaló őseink temetkezési helye volt. Egy kis lépcsőn kisétálva a szirtre szintén mesés a kilátás, ami itt a semmi közepén még felejthetetlenebb élményt nyújt. Visszatekintve a szirtről a vár felé, integethetünk a bátortalanabb turistáknak. :)
view to Kálvária

Ha Veszprémben járunk, a múzeumok és kiállítások bejárásán túl semmiképpen se felejtsünk el ellátogatni a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkba! Ha több napot töltünk a városban, érdemes túrázni a környező lankák közt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park tanösvényein, vagy átruccanni Várpalotára, esetleg Csopakra.

Praire dogs

2009. 02. 22.

Tematika VI. - Éjszakai fények

Ha már beleugrottam a múltkor a naplemente után a kék órás témába, akkor haladjunk tovább napszakok szerint, és nézzük, mire érdemes figyelni éjszakai képek készítésekor! Természetesen kifejezetten amatőr szinten, messzemenő következtetéseket ne vonjon le senki, elsősorban városi fényképekről lesz szó :)
Alone in autumn

A legelső dolog a témaválasztás! Ezt nagyban megkönnyíti a tény, ha valamely turisztikai látványosság környékén, netalán egy külföldi nagyvárosban sétálunk...de ha csak az időt szeretnénk elütni, akkor is érdemes nyakunkba akasztani a gépet, és felfedezni a város éjszakai fényeit! Mielőtt valaki patriotizmussal vállalna, nem hiszem azt, hogy csak székes fővárosunk dzsungelében lehet remek éjszakai fényeket befogni - viszont nekem itt van lehetőségem éjjel kóborolni, így a nagyvárosi képek lesznek túlsúlyban...kommentben jöhetnek máshonnan valók :)
Budavár palace X

Mikor először fényképeztem éjszaka, megdöbbentett, hogy egy nappal oly szánalmas kinézetű, kutyapiszkos, szemetes belvárosi utca milyen átalakuláson megy át a sötétség jótékony leple alatt. A kóbor fénypászmák remekül eltüntetik a retusálandó dolgokat! Főleg, ha célzottan ez a funkciójuk, amire néhanap már akad is példa.
Stripes

Amit laikusként megtanultam már a legelején, az három dolog:
- ne féljen az ember lehajolni, és más perspektívából fotózni (éjjel nincs annyi szemlélődő, aki kiröhöghetné, mert a gépe mellett guggol),
Museum of Hungarian Agriculture

- állványt nem otthon hagyni,
Working professional

-és elsősorban a rekeszértékkel (f/) játszani! A kompakt gépek többségénél is van a programtárcsán erre egy külön gomb (Aparture priority, AV, A), érdemes erre tekerni, és 8-11es rekeszértékre állítani. Ettől a fények csillagosabbak lesznek, nemcsak fényfoltok a képen, és a nagyobb mélységélesség miatt a háttér is szépen ki fog rajzolódni(van, aki f/15-20as értékket alkalmaz, nekem az már nem elég természetes, de ízlések és pofonok ugye) .Ez természetesen sokszor akár 1-2 másodperces expozícióval is járhat, így elengedhetetlen a stabil állvány!
Through Danube

Stabil állvány; kezdetben vala egy remek GorillaPodom (ez itt a reklám helye), aminek legnagyobb előnye, hogy ha eggyel nagyobb méretet vesz az ember az ajánlottnál, akkor a gépet felrögzítheti gyakorlatilag akármelyik lámpaoszlopra, vasrácsra, korlátra (elvileg az ajánlott méretet is, de fő a biztonság :)). Ezzel remek alsó perspektívás képeket is lehet készíteni, könnyen szállítható-tárolható, mindössze egy komolyabb hibája van; nehéz egyenesre belőni a képet. Ezen viszont bármely képszerkesztő program könnyedén segít :)
Alone in the night with the lights

Ha nagyobb, "komolyabb" állványra vágyunk, érdemes nem a legolcsóbbat választani. Amelyik állvány nyeklik-nyaklik, csikorog, nyikorog, és nem nehezebb fél kilónál, az enyhén szólva sem lehet funkcionális. Hivatalosan egy állvány általában olyan nehéz gépet bír el stabilan, amekkora az önsúlya - ez kompakt-bridge gép esetében nem korlátozó tényező, de egy nagyobb tükörreflexes gépnél már figyelni kell erre a kitételre - természetesen egy állvány súlya mindig növelhető a középső oszlopra akasztott homokzsák súlyával. :)
Night in rain

Állvány híján is készíthető használható kép, ha odafigyelünk az alábbiakra; legfontosabb, hogy felejtsük el az automata beállításokat és a "nightscene" módot, mert abból nem lesz semmi. Bűvészkedjünk kicsit; VAKU KI, ISO értékek fel, ISO 600-800ig, expozíció-korrekció +1-2 FÉ(így a gép több fényt enged be). A gép legszélső ISO értékét ha lehetséges, kerüljük, az csak arra való, ha az éj sötétjében lezuhant elénk egy A360as, és nincs más, amivel megörökíthetnénk (borzasztó zajt generál). Ezután két egyszerű lehetőségünk van: vagy beállítjuk a legtágabb rekeszértéket, amink csak van (ez általában 3,5-4,5 közt változik), és hagyjuk, hogy a gép beállítson ehhez egy zársebességet, amit jó esetben ki tudunk tartani (1/20ig általában megy), vagy beállítjuk a zársebességet 1/20-25 körül, és meglátjuk, milyen rekeszértkkel operál a gépünk. Ha tudjuk, könyökünket, karunkat támasszuk meg valamely falfelületen, az sokat segít! Jegyezzük meg, az a kép, amely túl sötétnek tűnik a kijelzőn, sokkal több részletet hordoz, mint egy beégett fotó! Ha van helyünk, ne töröljünk nyakra-főre, meg fogunk otthon lepődni, hogy egy kis highlight/levels művelet mit ki nem hoz a felvételünkből. (Az alábbi képek mindegyike állvány nélküli.)
Herodion Theatre

Athens by night

City Hall at night

Visszatérve a vaku témára, nem véletlen emeltem ki; agyvérzést lehet kapni az egyszeri turistáktól, akik a Halászbástyáról vakuval nyomják kompakttal a Parlamentet...minden gépen van kikapcs gombja, használjuk! Éjszakai felvételeknél a vaku egyetlen értelme - az én szintemen persze - , hogyha magunkat szeretnénk lefényképezni valamely látványosság előtt. Ha nincs állvány, akkor így jártunk, mi szép fényesek leszünk, a háttér pedig sötét, néhány fénnyel (ld lentebb), de emléknek/bizonyítéknak, hogy arra jártunk, megfelel. Aki állvánnyal is bűvészkedne, annak ajánlom a hosszú záridőt - ekkor a vaku villanása után a blende elég ideig nyitva marad ahhoz, hogy a képünkön a háttér is szépen megjelenjen. Akik a vakut fényfestésre használják, azok már a poszt elején feladták az olvasást, úgyhogy erre nem térek ki. :)
Me with Parthenon

Még egy bónusz a végére: a kép a Budapesti Állatkert denevéres/éjszakai rágcsálós részében készült - én szeretem az "UFO-sújtotta övezet"-színt, és remek példája annak, hogy egy unalmas terráriumot mennyire máshogy mutat a fény...
Night at zoo 2

2009. 02. 17.

Ingyenreklám VII. - Párizsi látkép

Röviden, tömören...
Fantasztikus párizsi látkép itt: http://www.hyper-photo.com/grandes/paris.html
Kattingass a részletekért, nézz be az ablakokon...

A közeljövőben pedig ezek várhatók, ha összeszedem magam végre...köszönöm a türelmet.
Český Krumlov, Csehország
Postcard of old town and castle
Szentendre
Szentendre in brown
Algarve, Portugália
Sunset in Carrapateira

2009. 02. 05.

Várak-túrák X. - DRÉGELY

Szép jó napot mindenkinek, ma ismét hazai tájakra vándorlunk…méghozzá a Börzsöny északi csücskébe, hogy a határtól pár tíz kilométerre az őszi erdőben felsétáljunk a 444 méter magasan fekvő, híres drégelyi vár maradványaihoz. A képekért újfent elnézést, délelőtt még ragyogó napsütés volt, délután pedig már hófehér ég esőszaggal…szokásos balszerencse, próbáltam keretezéssel kompenzálni (de nem vagyok biztos benne, hogy jobb lett).
Börzsöny in storm

A történelmi háttérről bizonyára mindenkinek beugrik ez-az, ha más nem, kedvenc költőm, Arany János ballada-indító sora, mely szerint „felhőbe hanyatlott a drégeli rom”…nos, épp így jártam én is. :) A személyes vonatkoztatásoktól eltekintve, a vár története pár száz évvel ezelőtt kezdődött. 1274ben Dragul (Dráguly) faluként szerepel, amely a Kacsics nembeli Marót birtoka, aki azonban a lázadó kunokhoz csatlakozott, ezért IV. László király e birtokától megfosztotta és azt a Hunt-Pázmán nemzetségből származó Dersnek és Demeternek adományozta, 1285ben.

1311ben a trencséni kiskirály, Csák Máté kezére kerül, aki 1321ig tart őrséget a falak közt. Drégely 1390ig királyi várként szerepel a feljegyzésekben, ekkor zálogosítja el IV. Zsigmond király közel 30 évre. A mohácsi vész után Várady Pál püspök fennhatósága alá kerül. 1544től, Nógrád és Esztergom eleste után első vonalbeli végvárrá válik, bár az omladozó falak javítása nem ennek megfelelően történik (konkrétan sehogy, épp válság volt…).
Drégelyvár

A török hadak 1552, július 6-án kezdik meg ostromát. Az érsek által kinevezett Szondi György a félelmetes túlerő ellenére (12000 török ellen 146 végvári vitéz), 4 napig védte embereivel a várat. Az utolsó, június 9-én indított ostromban a kapitány a várkapunál halt hősi halált, és az őrség is elpusztult. Az ostrom során rommá lőtt falakat a török már nem építette fel, hanem a vár alatti Palánk falu területén építettek 1575-ben - a jelenlegi templom közelében - egy palánkvárat, amely kétezer lovas befogadására volt alkalmas. Ennek következtében Drégely vára nem jutott többé katonai szerephez, ellenben létrejött a máig létező település, Drégelypalánk.

Ali pasa és serege még 41 évig uralta a vidéket, majd Pálffy Miklós érsekújvári generális közeledő hadai elől menekülve mind a palánkvárat, mint a romokat felgyújtották. 1605. december 23-án Rhédey Ferenc, Bocskay István hadvezére foglalta el Drégelypalánkot Rudolf császár seregeitől és meg is tartotta azt a fejedelem számára az 1606-os bécsi békéig. 1619-ben Bethlen Gábornak hódolt meg a vár. Közben a közeli nógrádi vár törökjei folyamatosan támadták a palánkvárat, de nem sikerült tartósan bevenniük az egyre jobb zsákmánynak számító erődöt.
Poor sunset

A török uralom megszűnése után 1735-ben a megfogyatkozott lakosság pótlására katolikus németeket telepítettek Palánkra. Ezzel egy időben kezdődött meg a falak köveinek széthordása az építkezésekhez. Az egykori erődítmény állapota az 1980-as évek végére olyannyira kritikusra fordult, hogy félő volt, néhány évtized múlva már semmi sem marad belőle, ezért felvetődött a rekonstrukció gondolata. Az első próbálkozásokat a Honton élő Gál János, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem rektora tette meg, akinek vezetésével az egyetemisták kivágták a bozótot, padokat, asztalokat helyeztek ki. A vár állaga azonban vészesen romlott tovább.
At the top

A gesztor szerepét az 1991-ben megalakított Drégelyvár Alapítvány vállalta magára, amely eddig 35 millió forintot fordított a várra, amelyből 611 köbméter fal épült meg. A nyugati fal már elkészült, az északi fal is masszívan áll, bár még dolgozni kell rajta és megkezdődött a keleti fal építése is. Az állagmegóvás az Országos Műemléki Hivatal tervei alapján történik (további infók itt).
Old gate

A sziklavár hosszan elnyújtott alaprajzú, megközelítően észak-déli tájolású. Bejárata a déli oldalon van, melynek sziklába vágott kapunyílása ma is látható. A bejárat közelében ugyancsak sziklába faragtak két négyzetes mélyedést és további lépcsőket. A vár északi fala még több méter magasságban áll. A romterület belsejében négyzetes, falazott, feltöltődött vízgyűjtő és több kapunyílása, valamint néhány nagyméretű lépcsője megmaradt az utókornak. 2004-ben itt helyezték el Melocco Miklós hatalmas kőtömbbe vésett alkotását, amely a drégelyi csatát idézi.
Drégelyvár - ruins of Drégely

Autóval neki indulva a Börzsönynek, viszonylag jó minőségű autóút visz a vár felé, azonban kitáblázva mindössze egy helyen van, egy vasúti átjáró előtt. Érdemes még a faluban megkérdezni a pontos útvonalat, és ne essünk kétségbe, ha a hegyre autózva kilométerek át nem jön szembe senki, nem tévedtünk el. A romok bejárása után természetesen kötelező a séta a környező erdőben! :)
Dark forest

2009. 01. 24.

Várak-túrák IX. - Rožmberk nad Vltavou, Csehország

Dobrý den ismét, mai utunk újból Csehország déli tartományába, Bohámiába vezet majd, egy bűbájos kis faluba az erdő közepén, csordogáló Moldvával, csicsergő madarakkal, és tűző napsütéssel…vár Csehország egyik legrégebbi vára, Rožmberk nad Vltavou.
Welcome in Rožmberk nad Vltavou

A kastély legrégebbi része a 13. században épült a Vítek családnak. Az akkori építészeti szokások szerint a kastély két részre tagolódott, egy felső (upper) és egy alsó (lower) szárnyra, a két részt egy igen magas híd köti össze. Az utóbbi a fiatalabb, fehér rész a négyszögletes toronnyal, míg a felső rész az ódonabb, nem látogatható jobboldali szárny, a öreg kerek toronnyal, melynek neve Jakobínka. (Mire ezt kisakkoztam…) Az eredeti épületből sajnos egy 1522es tűzvész következtében csupán a torony maradt meg.
Vltava reflection

A látogatható felső kastélyt a 14. század első felében húzták fel, majd a tűzvész után építették újra. A 17. században jelentős változtatásokat hajtottak végre rajta, az akkori reneszánsz elvárásoknak megfelelően (tágasabb ablakok, belső udvar). A négyszögletes kilátótornyot a 19. század során emelték, neo-gótikus stílusban, hogy teljes legyen a kavalkád. :)
Rozmberk castle

A kastély neve az építtető címerpajzsáról kapta a nevét, melyen egy ötszirmú piros rózsa látható. Ez a motívum a kastély külső falain, és a belső dekorációban is végig vonul – nem csak a várban fedezhetjük fel, hanem a falu főterén álló St. Nicholaus templom külső díszei közt is. Stilizált változata pedig a falakon, ajtókon is fellelhető.
Missing key

A vár történetét tovább folytatva, a következő fontos évszám 1420, mikor is II. Ulrich von Rosenberg elzálogosítja a várat egy osztrák hercegnek, így szerezve pénzt a husziták elleni harcokhoz. Később sikerült visszavásárolni, majd újra zálogba csapta, és csak 1600ban került vissza a családhoz, Peter Wok von Rosenberg révén. Ezután az épület és a hozzá tartozó birtok jópár kézen átment, végül 1620ban a királyi származású Buquoy-család tulajdonába került. Az ő fennhatóságuk alá tartozott egészen a második világháború végégig, mikor is a cseh nemzet tulajdonába került. Pár évvel később Csehszlovákia egyik első kastélymúzeumaként nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.
Walls inside

A Buquoy grófok alatt a kastély sok változáson esett át, a legszembetűnőbb a már említett négyszögletű torony, de a belső termek kialakítása is sokat változott, pozitív irányba. Sajnos a belső kastélytúrára nem volt időm benevezni, de többek állítása szerint mindenképp érdemes körbejárni a kastély termeit, megcsodálni a reneszánsz stílusú lovagtermet, a freskókat, és a festményeket, meghallgatni az itteni Fehér Hölgy, Perchta von Rosenberg legendáját, és megnézni a kilátást a vártoronyból – ami ottjártamkor sajnos nem volt nyitva. :(
Way to tower

A vár mögötti úton felsétálhatunk egy viadukthoz, ahonnan remek panoráma nyílik a Moldva kanyarulata mentén elterülő településre. Visszagyalogolván a fő térre, érdemes megnézni a már említett St. Nicholaus templomot, majd lesétálni a folyópartra, és keresni egy kellemes vendéglőt ebédünk elköltéséhez… :)
Scene with churh

Biker restaurant