Várak-túrák II. - Castelo de Sao Jorge, Lisszabon

Boa tarde! Ez egy régebbi kirándulás volt, 2006-os, de szerintem sok minden nem változott azóta. Le szeretném szögezni már az elején, hogy Portugália a kedvenc országom, szeretnék visszamenni, amint lehet, így sok negatívumot nem fog tartalmazni a bejegyzés. :)

Alfama negyed. Lisszabon legrégebbi városnegyede, mely sértetlenül vészelte át az 1755-ös nagy földrengést. Szűk sikátorok, meredek lépcsők, hamisítatlan mediterrán hangulat jellemzi, valamint itt jár-kel a híres 28-as villamos is. A kerület a sok turisztikai látványosság ellenére még ma is elsősorban a munkásosztály negyede, csillivilli turista-csalogató shop-okat csak a Tejo-part közelében találni, ott is csak elvétve. A városrész látványosságai közé tartozik még a Santo Antonio de Sé, azaz a Sé katedrális, mely a város legrégebbi temploma, és egyben a híres Notre Dame hasonmása is.

Szent-György vár. Lisszabon 1256-ban lett Portugália fővárosa, így a vár kiemelkedő jelentőségűvé vált az ország számára. A 16. századig ez volt a királyi rezidencia, a nagy földrengésben viszont falai nagy része leomlott, így az a Praça do Comércio-ba települt át (Ribeira Palace). Rekonstruálása után 1910-ben lett a nemzeti örökség része. A teljes újjáépítés az 1940es években készült el, ekkor alakították ki a kerteket és sétaútvonalakat is. Az épületben állandó és időszakos kiállítások is helyet kapnak. A vár nyáron reggel 9től este 9ig tart nyitva (szezonon kívül este 6 a záróra!), a belépő 3 euro, nemzetközi diákigazolvánnyal 1,5 euro (többek állítása szerint a magyar diákot is elfogadják :)).

Kilátás. Átvágva a kis utcákon végre felér az ember a várba. Augusztus, negyven fok árnyékban (képeken látszik is), de a kilátás minden verejtékcseppet megér. A falakról egészen az Április 25. hídig ellátni (Ponte de 25 de Abril, ez a San Francisco-i Golden Gate mása), de a vízpárában a híres Rio de Janeiró-i Krisztus szobor ikertestvére, a Cristo Rei is megpillantható. A piros tetős házacskák tömkelege semmivel sem összetéveszthető látvány, ha a turista szerencsés, még hűs vízpermetet is kaphat az arcába a Tejo felől.

Várfalak. Körbesétálni a várat körülbelül egy órás elfoglaltság, fotózással, panoráma-csodálással picit több. Tériszonyosoknak nem ajánlott! A falak 30 láb magasak… :) Az épületben mosdó és büfé, illetve étterem is található. A falakon ágyúkiállítás vonzza a fényképezni vágyókat. A várudvar fás-ligetes, elszórtan pávák találhatók benne, ha jól időzítünk, csibéstől. Elég félénkek, és nem zaklatják a látogatókat elemózsiáért (bár ez már változhatott :)).

Összegzésként csak annyit lehet hozzátenni, hogy bár minden könyvben turistalátványosságként hirdetik, nem turistaként, hanem vendégként fogadtak, mind a pénztárnál, mind a büfében (és máshol is). A dolgozók többség ért és beszél angolul, és valóban KEDVES! Lehet ez az az ország, ahol nincs helye átverésnek, bóvli turistacsalogatóknak? Jajj, de visszavágyom…

Várak-túrák I. - SÜMEG

A sümegi vár talán a legismertebb a magyar várak körül. Ez köszönhető kitűnő elhelyezkedésének - rálátni majd' mindegyik környező főútról - , jó marketingjének - köztük az iskolai történelemkönyvek :) - , valamint viszonylagos épségének. Amikor megpillantottuk a hegy tetején, nekünk is egyből eszünkbe jutott meglátogatni...rég csalódtam ekkorát.

Az első - és ha jól számolom egyetlen - pozitívum az ingyenes parkolóhely volt a vár aljában. Természetesen, ahogy kiszálltunk az autóból, az első dolog, amit megláttunk, a bazársor volt - ezen magyar ember nem akad meg, giccs vagy nem giccs, valamiből élni kell. A következő hungaricum a Vártaxi volt - sok olcsó alapon működő, ezer éves - zöldkártya? ne vicceljünk... - Mitsubishi kisbuszok viszik-hozzák a fáradékony utasokat a parkoló és a Várkapu közt. Ez még pozitívum is lehetne, mit fikázok mindent, de!; bekukkantva az egyikbe - fényképezni nem mertem - megdöbbenve láttam, hogy az utastérben nincsenek ülések! Pár pokróc leterítve az alvázra, egy csoffadt plüsskutya a szürke posztón...ne unatkozzon a gyerek, míg megteszi a 'jármű' a 8 perces utat?!

Felsétáltunk. Persze jó mazochista módjára a déli napsütést választottuk útitársnak, de így is felértünk 10 perc alatt (fotózással). Következő sokk a pénztárnál: Belépő külföldi állampolgárnak: 1500.- Ft. Belépő magyar állampolgárnak: 1500.- Ft Hoppá. (Gyerekeknek ezres, szóval egy négytagú családnak inkább strandot javasolnék.) Szerencsére nem kell a fogunkhoz verni a garast, de egyből az ugrott be, hogy a Landsee-i várba (későbbi poszt :)) egy magyar ezresért mosolyogva engedett be mindkettőnket az osztrák néni...tanakodtunk, mert utálom átvágva érezni magam, de persze győzött a lustaság és a kíváncsiság (mit adnak ennyiért), lecsengettük a pénzt, és irány a vár.

Várudvar. Párom agya itt dobta le a gépszíjat, a tér közepén három fűcsomó közt épp 'előadást' tartottak...ez tíz-tizenöt, javarészt KAMASZ lányt takart, akik recsegő hangszórókból szivárgó 'keleti' zenére csináltak valamit (táncnak nehéz lenne nevezni). Párom kiborult, hogy ő nem érzi magát pedofilnak, hogy ezt nézze, tipli innen. (Itt rávilágítottam neki az első három sorban boldogan tapsikoló, kopaszodó urakra, akik guvadó szemmel bámulták a show-t. Remélem, a büszke szülők voltak, de sajnos ez kétséges.)

Várfal. Maga a vár szerkezete nagyon szépen rekonstruált, fel lehet mászni a falakra (saját felelősségre, persze), ami jó móka, de itt is leltem kivetnivalót (még szép). A kilátás a várból....konkrétan pocsék. Egyetlen képet tudtam készíteni, amin nem építkezés vagy modern lakótelepek látványa a mérvadó...szomorú ez, hogy a városvezetés nem gondolt erre (a legszebb a várablakokból remekül mutató áruházlánc új épülete...szipp).

Kiállítás. Még egy durva lehúzással találkoztunk a várban, konkrétan a kínzókamrának nevezett szobácskában. Itt fényképezni tilos, azonban ahogy beteszed a lábad, jön egy kedves, korhű ruhába öltözött leányzó (tényleg kedves volt), aki elmeséli Neked két mondatban a kamra történetét, majd nyolc mondatban felajánlja, hogy készít az emberről fényképet korhű ruhában a viaszbábukkal. Mondom na, és mennyi az ár? (persze hülye lennék ilyenért fizetni, de mégis...) Nagy bátran kivágja, hogy kétezer forint, és ebben benne van a postaköltség is...köszönjük, nem kérjük.

Blog?

Tessék. 28. születésnapomra csináltam egy blogot. Próbaképp, mivel manapság már mindenkinek lehet 5 perc alatt :) Előrebocsájtom, hogy fogalmam sincs, mivel fogom feltölteni, egyáltalán, akarom-e feltölteni bármilyen írással. Van pár régi álmom, úti beszámolók, régi versek (kit érdekelhet rajtam kívül)...az összes barátnőm házasodik, káoszt csinálva az életéből - és az enyémből - , az én életem is káosz...meglátjuk.