Az őszi erdőnél színesebb és szebb látványt nehéz elképzelni kis hazánk földjén (lévén nálunk hiánycikk a sarki fény :)), ha pedig az ember vadasparkba is látogathat ezidőtájt, az még csodálatosabbá teszi az élményt. Irány tehát a Budakeszi Vadaspark, ahol az aranyló levelekben sétálva a barátságos szarvasokkal, lusta bölényekkel és kacsaként hápogó parlagi sasokkal is megismerkedhetünk! Tömegközlekedéssel legkönnyebben a Moszkva térről induló 22/22E-es busszal (Budapest és Budakeszi határában a Szanatóriumi utcánál kell leszállni), vagy a Gyermekvasút Szépjuhászné állomásától körülbelül fél órányi gyaloglással közelíthető meg, az autósokat pedig hatalmas parkoló várja a bejárattól pár tíz méterre.
A mintegy 26 hektárnyi területen, a Budai-hegység egyik völgyében elterülő park egész évben kínál programokat és látnivalókat. A hajdani "tilalmazott koronauradalmi erdő" 1979-ben nyílt meg a nagyközönség előtt, elsődleges feladata a Buda környéki erdők élővilágának, valamint a Magyarország más részein és Európában honos fajok bemutatása a nagyközönség számára. Mindezeken túl a létesítmény területén magasleseket, kilátót (jelenleg sajnos felújítás alatt áll) és tűzgyújtó helyeket is lelhetünk, ámbár ételt-italt amúgy is érdemes vinni, főleg, ha aprónéppel megy az ember, ugyanis én mindössze egyetlen büfét fedeztem fel, a bejárattal szemben, Üvegtigris-re hajazó kínálattal.
Természetesen az egyszeri ember nem enni-inni megy vadasparkba, hanem nézelődni, amire rengeteg lehetőség adódik. Már a bejárat előtt összefuthatunk szerencsés (!?) esetben egy ölnyi macskával vagy pár jóllakottnak kinéző, ám az éhhalált remekül imitáló kecskével. Ha rajtuk átverekszi magát az ember, és leszurkolja a szerény belépőt, máris választás elé kerül, merre is induljon. Vegyük előbb balra az irányt!
Kezdjük személyes kedvencemmel, a pusztai sassal! Ez a kacsa méretű barna madár hihetetlen nagy bohóc! Egyikük félénkebb, de a másik…Ottjártamkor kedvenc ágán ücsörögve tollászkodott, pózolt a kamerának, és nem különösebben foglalkozott gyermeki sikongatásaimmal...gondolom, szokva van :-]. Kifelé menet még egyszer meglátogattam, akkor épp a földön totyogott, és…nos, a kacsával való összehasonlítás nem alaptalan! Egy dolog, hogy egy gatyás-tollas, vigyorgó ragadozó madár már eleve mókás látvány, de a türelmesebbek várják ki, míg megszólal…fuldoklik és hápog, és közben szerintem kitűnően szórakozik a döbbent arcokon, akik nem ilyen hangokat várnának a madarak hercegétől... :)
Elhagyva a kisragadozók házát (nyestestől-rókástól), feltétlen álljunk meg a mókusok-sünök ketrecénél! No nem a fent említett állatok, hanem a velük társbérletben élő szajkók végett, akikkel egy kis feltört makkal remekül lehet barátkozni. A sünöket egyébként sem lehet látni, a mókusokat pedig mindenki halálra eteti, míg a méltatlanul mellőzött mátyásmadarak a legkisebb magdarabot is lelkesen fogadják.
A nagyvadak kifutói több hektár területet foglalnak el a parkban, de nem kell aggódni, az állatok minden esetben jól láthatók (vagy csak én voltam nagyon szerencsés). Tényleg fantasztikus élmény az embertől pár méterre bóklászó, eszegető őz, a kérődző bölény, a fenséges szarvas…a vaddisznókról és csíkos lurkóikról nem is beszélve, akik a látogató orra előtt dagonyáznak és túrják a földet…figyeljünk azonban fokozottan testi épségünkre, nem érdemes hozzájuk benyúlkálni, a cuki malacokat anyatigrisekként védik, és könnyen odakapnak a tapogatózó kézhez!
Körbesétálva a szarvasokat, ha lehetőség van rá, feltétlen másszunk fel a kilátóhoz, az élmény és a kilátás felejthetetlen! Pihenésképp pedig üljünk le a hollók ketrecénél; ha jó időben érkezünk, itt is remek koncertet hallgathatunk végig. Több nyelven, több hangon, kitűnő előadásmóddal örvendeztet meg bennünket a művész, aki fellépés közben egyik fűcsomó alól a másik alá dugdossa a kincseit, a többiek figyelő tekintetétől kísérve…
A központi kör alakú épület ketreceit tűzve ki következő programnak, bal kéz felől az áldozati nyulak ketrece, jobb oldalt pedig a farkasok lakóhelye kerül elénk. Előbbiek kialakítása meglehetősen egyedi, ugyanis az üvegen át az állatkák üregeibe is betekintést nyerhetünk. A farkasok ketrecébe benyúlni szintén egészen tilos, főleg, hogy egyikük épp lábműtéten esett át, és bár kellően apatikusnak tűnt, nem érdemes kockáztatni. Ez esetben végre egyszer hasznos volt a bridge gép, épp átfér az objektíve a kerítésen :).
A madarak kifutójánál egyfelől a megszokott gólya-liba-réce kombinációt lelhetjük, másrészt éles szemmel az ágak közt megbújó baglyokat, vércséket vehetjük szemügyre. A távoli sarokban fenyőágon sorjázó macskabagoly-gombócok különösen mulatságosak, és - jut eszembe, ezúton kérnék mindenkit, hogy még véletlenül se használjon vakut a fényképezéshez!!! Kompakt gép vakuja úgyis teljesen hatástalan ilyen esetben, de ami még fontosabb, az éjszakai madaraknak különösen rosszul esik, ha a szemükbe villantanak ostoba emberek (sajnos láttam már rá példát, és még neki állt feljebb, hogy miért szólok bele..ilyen esetben célszerű gondozót hívni, vagy kevésbé béketűrőeknek lenyomni a gépet a delikvens torkán).
A vadasparkot elhagyva ki ne felejtsük a parkolóval szemben található ’hagyományos vidéki porta’ elnevezésű ősmagyar háziállat bemutató részt, ahol nem csak az impozáns magyar szürke marhával, csacsival és háztáji szárnyasokkal találkozhatunk, hanem a meglehetősen ritka, puha és szelíd cikta juhokkal is. Akinek még van ideje és ereje, másszon fel a parkolóból induló ösvényen a régi külszíni bánya tetejére, onnan is kitűnő a kilátás!
A mintegy 26 hektárnyi területen, a Budai-hegység egyik völgyében elterülő park egész évben kínál programokat és látnivalókat. A hajdani "tilalmazott koronauradalmi erdő" 1979-ben nyílt meg a nagyközönség előtt, elsődleges feladata a Buda környéki erdők élővilágának, valamint a Magyarország más részein és Európában honos fajok bemutatása a nagyközönség számára. Mindezeken túl a létesítmény területén magasleseket, kilátót (jelenleg sajnos felújítás alatt áll) és tűzgyújtó helyeket is lelhetünk, ámbár ételt-italt amúgy is érdemes vinni, főleg, ha aprónéppel megy az ember, ugyanis én mindössze egyetlen büfét fedeztem fel, a bejárattal szemben, Üvegtigris-re hajazó kínálattal.
Természetesen az egyszeri ember nem enni-inni megy vadasparkba, hanem nézelődni, amire rengeteg lehetőség adódik. Már a bejárat előtt összefuthatunk szerencsés (!?) esetben egy ölnyi macskával vagy pár jóllakottnak kinéző, ám az éhhalált remekül imitáló kecskével. Ha rajtuk átverekszi magát az ember, és leszurkolja a szerény belépőt, máris választás elé kerül, merre is induljon. Vegyük előbb balra az irányt!
Kezdjük személyes kedvencemmel, a pusztai sassal! Ez a kacsa méretű barna madár hihetetlen nagy bohóc! Egyikük félénkebb, de a másik…Ottjártamkor kedvenc ágán ücsörögve tollászkodott, pózolt a kamerának, és nem különösebben foglalkozott gyermeki sikongatásaimmal...gondolom, szokva van :-]. Kifelé menet még egyszer meglátogattam, akkor épp a földön totyogott, és…nos, a kacsával való összehasonlítás nem alaptalan! Egy dolog, hogy egy gatyás-tollas, vigyorgó ragadozó madár már eleve mókás látvány, de a türelmesebbek várják ki, míg megszólal…fuldoklik és hápog, és közben szerintem kitűnően szórakozik a döbbent arcokon, akik nem ilyen hangokat várnának a madarak hercegétől... :)
Elhagyva a kisragadozók házát (nyestestől-rókástól), feltétlen álljunk meg a mókusok-sünök ketrecénél! No nem a fent említett állatok, hanem a velük társbérletben élő szajkók végett, akikkel egy kis feltört makkal remekül lehet barátkozni. A sünöket egyébként sem lehet látni, a mókusokat pedig mindenki halálra eteti, míg a méltatlanul mellőzött mátyásmadarak a legkisebb magdarabot is lelkesen fogadják.
A nagyvadak kifutói több hektár területet foglalnak el a parkban, de nem kell aggódni, az állatok minden esetben jól láthatók (vagy csak én voltam nagyon szerencsés). Tényleg fantasztikus élmény az embertől pár méterre bóklászó, eszegető őz, a kérődző bölény, a fenséges szarvas…a vaddisznókról és csíkos lurkóikról nem is beszélve, akik a látogató orra előtt dagonyáznak és túrják a földet…figyeljünk azonban fokozottan testi épségünkre, nem érdemes hozzájuk benyúlkálni, a cuki malacokat anyatigrisekként védik, és könnyen odakapnak a tapogatózó kézhez!
Körbesétálva a szarvasokat, ha lehetőség van rá, feltétlen másszunk fel a kilátóhoz, az élmény és a kilátás felejthetetlen! Pihenésképp pedig üljünk le a hollók ketrecénél; ha jó időben érkezünk, itt is remek koncertet hallgathatunk végig. Több nyelven, több hangon, kitűnő előadásmóddal örvendeztet meg bennünket a művész, aki fellépés közben egyik fűcsomó alól a másik alá dugdossa a kincseit, a többiek figyelő tekintetétől kísérve…
A központi kör alakú épület ketreceit tűzve ki következő programnak, bal kéz felől az áldozati nyulak ketrece, jobb oldalt pedig a farkasok lakóhelye kerül elénk. Előbbiek kialakítása meglehetősen egyedi, ugyanis az üvegen át az állatkák üregeibe is betekintést nyerhetünk. A farkasok ketrecébe benyúlni szintén egészen tilos, főleg, hogy egyikük épp lábműtéten esett át, és bár kellően apatikusnak tűnt, nem érdemes kockáztatni. Ez esetben végre egyszer hasznos volt a bridge gép, épp átfér az objektíve a kerítésen :).
A madarak kifutójánál egyfelől a megszokott gólya-liba-réce kombinációt lelhetjük, másrészt éles szemmel az ágak közt megbújó baglyokat, vércséket vehetjük szemügyre. A távoli sarokban fenyőágon sorjázó macskabagoly-gombócok különösen mulatságosak, és - jut eszembe, ezúton kérnék mindenkit, hogy még véletlenül se használjon vakut a fényképezéshez!!! Kompakt gép vakuja úgyis teljesen hatástalan ilyen esetben, de ami még fontosabb, az éjszakai madaraknak különösen rosszul esik, ha a szemükbe villantanak ostoba emberek (sajnos láttam már rá példát, és még neki állt feljebb, hogy miért szólok bele..ilyen esetben célszerű gondozót hívni, vagy kevésbé béketűrőeknek lenyomni a gépet a delikvens torkán).
A vadasparkot elhagyva ki ne felejtsük a parkolóval szemben található ’hagyományos vidéki porta’ elnevezésű ősmagyar háziállat bemutató részt, ahol nem csak az impozáns magyar szürke marhával, csacsival és háztáji szárnyasokkal találkozhatunk, hanem a meglehetősen ritka, puha és szelíd cikta juhokkal is. Akinek még van ideje és ereje, másszon fel a parkolóból induló ösvényen a régi külszíni bánya tetejére, onnan is kitűnő a kilátás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése