Állati túrák III. - Delfin-túra, Lagos, Portugália

Egy másik blog-bejegyzés kapcsán jutott eszembe, hogy hoppá, erről is van mit írnom... :) Tulajdonképpen az egyik legmeghatározóbb élménye életemnek a "dolphin-watching", amire nagyszerű lehetőségek kínálkoznak a portugáloknál Algarve-szerte.

A dolog tulajdonképpen egyszerű, a vállalkozó szellemű portugál vesz pár spéci csónakot (Rigid Inflatable Boat, azaz merev testű felfújható sporthajó), felfogad két fiatal biológust, akiknek az a dolguk, hogy a delfincsorda útvonalát és viselkedését tanulmányozzák, meghirdeti itt-ott, és dől is a pénz. Ráadásul még jól is csinálják! Elsődleges félelmem az volt, hogy az egész nem más, mint turistacsapda, de meg kell mondjam, kellemesen csalódtam bennük!

A kikötő-beli irodában fiatal, lelkes 'idegenvezetők' (diákok?) dolgoznak, náluk lehet érdeklődni, helyet foglalni, fizetni. Az ár nem feltétlen olcsó, de ha nem látsz delfineket, akkor felajánlanak egy következő alkalmat, vagy visszafizetik az árat. Természetesen 100% garancia nincs a delfinekre, mivel ez nem állatkert. Ha megvan a jegy - általában pár órával későbbre van csak hely, addig irány a strand vagy egy a város - , indulás előtt negyed órával érdemes a parton toporogni, és várni a beérkező csónakot.

kép a cég honlapjáról lopva, linket leld fentebb

Amitől tartottam még, hogy bevágnak minket egy katamaránba, vagy valami zárt hajótestbe negyven másik emberrel, és onnan lehet figyelni ablakon az óceánt, de szerencsére nem...sőt! Az RIB mindössze 10-15 ember szállítására alkalmas egyszerre (nem emlékszem a pontos férőhely számra), és ebből kettő a csoporttal tartó biológus/hajófelelős. Miattuk nincs az az érzése az embernek, hogy állatkertbe megy vagy hogy beleavatkozik az állatok természetes életmenetébe... A jó negyven perces út alatt (miközben a nyitott hajón arcodba vág az óceán és a szél, fantasztikus...!!!) hibátlan angolsággal mesélik el a delfinek - és a biológusok - életét, megnyugtatják a közönséget, hogy NEM etetik az állatokat, mindössze figyelemmel követik a portyázásukat, NEM avatkoznak bele a közösség napi rutinjába, valamint figyelmeztetnek arra is, hogy egy bizonyos határon belül nem közelítik meg a csoportot - és ez valóban így is van!

Mikor feltűnnek az első hátuszonyok, azonnal leállítják a motorkat, és az izgatott turistákat a delfinek kíváncsiságára bízzák. Mint ahogy az egyik hölgy kísérő elmondta, szinte nem volt még olyan eset, hogy ne érkeztek volna meg perceken belül az állatok, körbefogva a csónakot, átúszkálva alatta, és ne mutattak volna be gyönyörű ugrásokat a közönség legnagyobb örömére...Általában közönséges delfineket (Delphinus delphis) lehet látni, de a mázlisták kifoghatnak egy palackorrú-csapatot, azok állítóag még fergetegesebben mókáznak!

Sajnos a 15-20 perces show után elunják magukat, és továbbúsznak, az izgalmakban megfáradt turista pedig máris azon gondolkodik, ne váltson-e még egy jegyet a következő turnusra... :) Visszafelé a biológusok összegzik a tapasztaltakat, elmondják, milyen idősek a látott kicsinyek (ha vannak), milyen más állatokkal - teknősök, fiatal bálnák - szoktak még találkozni a szerencsésebbek (sajnos én nem tartoztam közéjük), és hogy milyen messze van a part, valamint az óceánfenék... :)

A kikötő felé közeledve érdemes pár képet lőni a sárga ezernyi árnyalatában pompázó sziklákról...és még egy jótanács - gyakorlatilag a delfinekhez NINCS elég gyors fényképező/fényképész, egy jó videófelvevővel inkább megőrizhető az élmény... :)

(És mielőtt valaki halálra irigykedné magát, számoljunk együtt: repülőjegy Faro-ig a TAP-al oda-vissza akcióban kb. 45ezer, szállás egy hétre privát hostelben 30ezer, kaja olcsó, program húzósabb, de 120 körül így is kijön, ami pl egy görög nyaralás ára ugye...hajrá! :D)

Utóiratként ajánlanék egy alapos cikket delfinfotózás témában angolul Chris Johnson-tól, egy nem mindennapi, fantasztikus fotóstól ezen az oldalon.

Állati túrák II. - Budakeszi Vadaspark

Az őszi erdőnél színesebb és szebb látványt nehéz elképzelni kis hazánk földjén (lévén nálunk hiánycikk a sarki fény :)), ha pedig az ember vadasparkba is látogathat ezidőtájt, az még csodálatosabbá teszi az élményt. Irány tehát a Budakeszi Vadaspark, ahol az aranyló levelekben sétálva a barátságos szarvasokkal, lusta bölényekkel és kacsaként hápogó parlagi sasokkal is megismerkedhetünk! Tömegközlekedéssel legkönnyebben a Moszkva térről induló 22/22E-es busszal (Budapest és Budakeszi határában a Szanatóriumi utcánál kell leszállni), vagy a Gyermekvasút Szépjuhászné állomásától körülbelül fél órányi gyaloglással közelíthető meg, az autósokat pedig hatalmas parkoló várja a bejárattól pár tíz méterre.

A mintegy 26 hektárnyi területen, a Budai-hegység egyik völgyében elterülő park egész évben kínál programokat és látnivalókat. A hajdani "tilalmazott koronauradalmi erdő" 1979-ben nyílt meg a nagyközönség előtt, elsődleges feladata a Buda környéki erdők élővilágának, valamint a Magyarország más részein és Európában honos fajok bemutatása a nagyközönség számára. Mindezeken túl a létesítmény területén magasleseket, kilátót (jelenleg sajnos felújítás alatt áll) és tűzgyújtó helyeket is lelhetünk, ámbár ételt-italt amúgy is érdemes vinni, főleg, ha aprónéppel megy az ember, ugyanis én mindössze egyetlen büfét fedeztem fel, a bejárattal szemben, Üvegtigris-re hajazó kínálattal.

Természetesen az egyszeri ember nem enni-inni megy vadasparkba, hanem nézelődni, amire rengeteg lehetőség adódik. Már a bejárat előtt összefuthatunk szerencsés (!?) esetben egy ölnyi macskával vagy pár jóllakottnak kinéző, ám az éhhalált remekül imitáló kecskével. Ha rajtuk átverekszi magát az ember, és leszurkolja a szerény belépőt, máris választás elé kerül, merre is induljon. Vegyük előbb balra az irányt!

Kezdjük személyes kedvencemmel, a pusztai sassal! Ez a kacsa méretű barna madár hihetetlen nagy bohóc! Egyikük félénkebb, de a másik…Ottjártamkor kedvenc ágán ücsörögve tollászkodott, pózolt a kamerának, és nem különösebben foglalkozott gyermeki sikongatásaimmal...gondolom, szokva van :-]. Kifelé menet még egyszer meglátogattam, akkor épp a földön totyogott, és…nos, a kacsával való összehasonlítás nem alaptalan! Egy dolog, hogy egy gatyás-tollas, vigyorgó ragadozó madár már eleve mókás látvány, de a türelmesebbek várják ki, míg megszólal…fuldoklik és hápog, és közben szerintem kitűnően szórakozik a döbbent arcokon, akik nem ilyen hangokat várnának a madarak hercegétől... :)

Elhagyva a kisragadozók házát (nyestestől-rókástól), feltétlen álljunk meg a mókusok-sünök ketrecénél! No nem a fent említett állatok, hanem a velük társbérletben élő szajkók végett, akikkel egy kis feltört makkal remekül lehet barátkozni. A sünöket egyébként sem lehet látni, a mókusokat pedig mindenki halálra eteti, míg a méltatlanul mellőzött mátyásmadarak a legkisebb magdarabot is lelkesen fogadják.

A nagyvadak kifutói több hektár területet foglalnak el a parkban, de nem kell aggódni, az állatok minden esetben jól láthatók (vagy csak én voltam nagyon szerencsés). Tényleg fantasztikus élmény az embertől pár méterre bóklászó, eszegető őz, a kérődző bölény, a fenséges szarvas…a vaddisznókról és csíkos lurkóikról nem is beszélve, akik a látogató orra előtt dagonyáznak és túrják a földet…figyeljünk azonban fokozottan testi épségünkre, nem érdemes hozzájuk benyúlkálni, a cuki malacokat anyatigrisekként védik, és könnyen odakapnak a tapogatózó kézhez!

Körbesétálva a szarvasokat, ha lehetőség van rá, feltétlen másszunk fel a kilátóhoz, az élmény és a kilátás felejthetetlen! Pihenésképp pedig üljünk le a hollók ketrecénél; ha jó időben érkezünk, itt is remek koncertet hallgathatunk végig. Több nyelven, több hangon, kitűnő előadásmóddal örvendeztet meg bennünket a művész, aki fellépés közben egyik fűcsomó alól a másik alá dugdossa a kincseit, a többiek figyelő tekintetétől kísérve…

A központi kör alakú épület ketreceit tűzve ki következő programnak, bal kéz felől az áldozati nyulak ketrece, jobb oldalt pedig a farkasok lakóhelye kerül elénk. Előbbiek kialakítása meglehetősen egyedi, ugyanis az üvegen át az állatkák üregeibe is betekintést nyerhetünk. A farkasok ketrecébe benyúlni szintén egészen tilos, főleg, hogy egyikük épp lábműtéten esett át, és bár kellően apatikusnak tűnt, nem érdemes kockáztatni. Ez esetben végre egyszer hasznos volt a bridge gép, épp átfér az objektíve a kerítésen :).

A madarak kifutójánál egyfelől a megszokott gólya-liba-réce kombinációt lelhetjük, másrészt éles szemmel az ágak közt megbújó baglyokat, vércséket vehetjük szemügyre. A távoli sarokban fenyőágon sorjázó macskabagoly-gombócok különösen mulatságosak, és - jut eszembe, ezúton kérnék mindenkit, hogy még véletlenül se használjon vakut a fényképezéshez!!! Kompakt gép vakuja úgyis teljesen hatástalan ilyen esetben, de ami még fontosabb, az éjszakai madaraknak különösen rosszul esik, ha a szemükbe villantanak ostoba emberek (sajnos láttam már rá példát, és még neki állt feljebb, hogy miért szólok bele..ilyen esetben célszerű gondozót hívni, vagy kevésbé béketűrőeknek lenyomni a gépet a delikvens torkán).

A vadasparkot elhagyva ki ne felejtsük a parkolóval szemben található ’hagyományos vidéki porta’ elnevezésű ősmagyar háziállat bemutató részt, ahol nem csak az impozáns magyar szürke marhával, csacsival és háztáji szárnyasokkal találkozhatunk, hanem a meglehetősen ritka, puha és szelíd cikta juhokkal is. Akinek még van ideje és ereje, másszon fel a parkolóból induló ösvényen a régi külszíni bánya tetejére, onnan is kitűnő a kilátás!

Állati túrák I. - Veszprém, Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark

Némi személyes adalék az állatkerti poszt(ok)hoz. Gyerekkorom meghatározó olvasmányai Gerald Durell jobbnál jobb regényei voltak, de rengeteget olvastam Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond és Joy Adamson (Elza) könyveit is. Édesanyám mérhetetlen bánatára, ez ugyanis azzal a tévképzettel járt, hogy otthonunkat vadasparknak képzelve szobám rejtekén óhajtottam kitanulni az állattartás csínját-bínját. Ne gondoljon a kedves Olvasó itt aranyhörcsögökre vagy guppikra, noha az is szép számmal akadt. Kamaszkoromat tucatnyi állattal osztottam meg, gőtékkel, rákokkal, teknősökkel, madarakkal (mondhatni akadt minden, amit a Körösből ki lehetett fogni, vagy a város egyetlen állatkereskedésénél fellelhettem), és azóta is dédelgetett álmom egy állatkerti gondozói állás (még dolgozom rajta :)).

Ezen kis kitérő mindössze arra szolgált, hogy kifejthessem álláspontomat a fent nevezett intézményekkel kapcsolatban. Nagyon sok ember, véleményem szerint tévesen, azt feltételezi, hogy az állatkert rossz, öncélú szórakoztatóközpont, az állatok senyvednek, és szabadságra áhítozva töltik napjaikat a rácsok mögött. Fontos tisztában lenni azzal, hogy ez már jó pár évtizede nincs így, az állatkertek fontos szerepet játszanak a fajfenntartásban és ismeretterjesztésben (a legtöbb helyen a modernizáció révén már egyébként is elenyésző a látható rácsok mennyisége). Mikor a kifutóban heverő vidrára, vagy a rácsok mögött kucorgó pusztai sasra nézünk, gondoljunk arra is, hogy az állat rendszeresen táplálékhoz jut, ellenségek nélkül szaporodhat, veszélyek nélkül nevelheti kölykeit, nem vár rá sem türelmetlen vadász, sem rossz helyre húzott magasfeszültségű vezeték a nap végén.

Az ember hajlamos a szabadságvágyát az állatvilágra is kiterjeszteni, de gyanítom, a természet pedig hajlamos ezt a kényelem és biztonság mögé rangsorolni. (Természetesen nem azt mondom, hogy tartsunk minél több állatot fogságban, de az élőhelyek drasztikus pusztulása miatt sajnos sokszor ez az egyetlen járható út egy faj megmentésére.) Ne úgy mutassuk be a gyereknek az oroszlánt, hogy szegény, ott van a rácsok mögött és szomorú - lássuk az érem mindkét oldalát; úgy gondolom, így tisztességes. És most jöjjön a park rövid leírása, a sok szófia beszéd után. :)

Történet. 2008. augusztus elsején ünnepelte alapításának 50. évfordulóját Magyarország legnagyobb hagyományokkal rendelkező vidéki állatkertje; Anghi Csaba, a budapesti állatkert főigazgatója, özv.Kittenberger Kálmánné és Kasza László nyitotta meg 1958ban az új intézményt a Fejes-völgyben, amely azóta a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark nevet viseli. A 2001től közhasznú társasággá vált állatkert az új évezredben minden évben jelentős látványosságokkal bővül: új kifutók és házak épülnek, több nemzetközi fajmegmentési programban vesz részt, bővültek a szolgáltatásaik (pónilovaglás, állatsimogató és egyéb rendezvények).A 2001-ben kezdődött rekonstrukciós program mérföldkőnek számító állomása az új medvekifutó felépítése volt. A park ma is bővelkedik igazi ritkaságokban (pl. kamcsatkai medve, Sri Lanka-i párduc, szumátrai tigris, ibériai farkas, kardszarvú antilop, dzseláda pávián és impala). Külön kiemelést érdemel a park afrikai szavanna kifutója, mely hazánk egyik legnagyobb ilyen létesítménye.

Séta az erdőben. A bejárattól balra kezdődik a hüllőház, amit fanatikus rajongóként alig vártam. Némileg csalódás volt a bemutatott állatok kis száma, és igazi ritkaságot sem sikerült felfedeznem (2006-os adatok! :)), de kárpótolt ezért a viszonylag szép környezet, és a rendben tartott terráriumok.

A következő állomás a vidrák kifutója, ezekhez a kis szőrös rettenetekhez szerintem nem is nagyon van mit hozzáfűzni, a Lutra óta imádom őket :).
Egyébiránt Magyarország legnagyobb menyétféle ragadozója. Általában az édesvizek környékén él, de Nyugat-Európában és Skandináviában a tengeröblökben is megtalálható. Téli álmot nem alszik. Vackát víz fölé hajló fák tövében, maga ásta kotorékban készíti, de olykor megtelepszik vízparthoz közeli borzvárban is. Tápláléka halakból, rákokból, olykor gerinctelenekből áll.

A sörényes juh a Szahara hegyvidéki területein őshonos, de Európa és Észak-Amerika vadasparkjaiba is telepítették a múlt század elején, Új-Mexikóban és Texasban jelenleg szabadon élnek. A kifejlett hím könnyen felismerhető hosszú, szakállszerű sörényéről. Szegényes táplálékon is megélnek, főleg füvet és cserjék leveleit fogyasztják. Az állatkert sörényes juhai az egyetlen vadállatok az állatsimogató háziállatai mellett, amelyet a látogatók etethetnek a zoocsemegével. Ennek oka békés természetük, harapásra nem kell számítani, valamint nem lehet őket túletetni, nem híznak el és a gyomrukat sem rontják el. Ugyanis amint jóllaktak, nem mennek oda a látogatókhoz kéregetni. (forrás: http://innovex.veszprem.hu/zoovp/allat_oldal.php?id=135)

Az Apella csuklyásmajom a legelterjedtebb dél-amerikai majomféle. Könnyen felismerhető a jellegzetes füle fölötti szőrpamacsáról. Elsősorban fákon élnek, de sokszor leereszkednek a földre táplálkozni vagy játszani. Főleg gyümölcsevő, de rovarokat, kisebb gerinceseket is elkap. Az állatkerti csapat a Szegedi Vadasparkból származik. Érdemes a közelükben minden nálunk lévő dologra erősen figyelni, ugyanis hírhedt tolvajok és kunyerálók. A mobiltelefontól a kiflivégig bármire rárabolnak, ami rághatónak tűnik, és a gondozók gyakran későn érkeznek értéktárgyaink megmentéséhez.

A huszármajmok kifutója egy fás-bokros, de ennek ellenére jól belátható terület. Maguk a majmok leginkább gyászhuszárokra hajaznak, ahogy szomorú arccal babrálják környezetüket. Ne dőljünk be a pofácskájuknak, valójában igen jó soruk van! :) Eredeti élőhelyük a szavanna, de nemritkán a félsivatagos területen is előfordulnak. További érdekességek, hogy meglepően jól bírják a víz hiányát, és a világ egyik leggyorsabban futó majomfaja; három másodperc alatt képes felgyorsulni 55 km/órás sebességre.

A pumákból általában nem sokat látni egy 3×-os optikával, mivel a nap nagy részében magaslesükön pihenve figyelik a környéket. Sajnos az ő, illetve a nagymacskák kifutójánál még nem lehet képet készíteni ronda rácsok nélkül, remélem, ez a jövőben változni fog :). Az állatkert példányai 2006. elején érkeztek Nyíregyházáról, két fiatal nőstény.

A madárháznál két fajt emelnék ki, szigorúan szubjektív alapon. Az egyik a bukázó sas, a másik a pusztai sas. Közös jellemzőjük, hogy igen megtermett, gyönyörű jószágok, és védettek. Buki, a bukázósas tojó az állatkert egyik legidősebb lakója. A 70-es években a került a kertbe a tanzániai elnök ajándékaként, és ekkor már messze túl volt a fiókakoron. Sajnos annyira ritka ez európai állatkertekben, hogy még nem sikerült párt találni neki. A pusztai sassal a röpdén kívül is megismerkedhetnek a látogatók, a 11 és 14 órakkor zajló madárbemutatókon.

A végére tartogattam azt a részt, ami a legeslegjobban megfogott a parkban- a prérikutyákat! Ez a közönségesnek mondható ürgeszerű állat a legtöbb állatkertben megtalálható, de ahogy itt prezentálják őket, az valami fantasztikus! A kis mitugrászok kifutóját mindössze villanypásztor választja el a sétaúttól, ez is csupán az állatok védelmét szolgálja a ragadozóktól. A dögök szabadon rohangálnak a parkban, kutakodnak az ember zsebében, megharapják a feléjük nyújtott ujjakat...igazán felemelő látványt nyújtanak, ahogy szappanoprea-szereplőket megszégyenítve veszekednek, ölelkeznek és rohangálnak a szomszédokhoz...órákig el lehet bámulni őket, ha az ember ráér. :)

Utóiratként. Természetesen nem tisztem bemutatni az állatkert minden faját, arra alkalmas az állatkert honlapja: http://www.zoo.hu/veszprem Irományomat mindössze kedvcsinálónak szántam, remélem minél többet meglátogatják ezt a remekül fejlődő, otthonos kis állatkertet!