Várak-túrák III. - ESZTERGOM

A város. Némi infó a városról és a várról, történelemkönyv stílusban :). Esztergom területe már a prehisztorikus időkben lakott hely volt. A Várhegyen és környékén 18-20 ezer éves településnyomokat tártak fel. Ettől az időtől kezdve a terület folyamatosan lakott hely. Időszámításunk kezdetén az itt élő keltákat a rómaiak hódították meg, akik a Duna-szakasz legsűrűbb láncolatát ezen a vidéken építették ki. A magyarok 900 környékén foglalták el a területet, Esztergom környékét a Tarján és Kürt-Gyarmat törzs szállta meg. A 960-as években Géza fejedelem új, állandó székhelyét Esztergomban választotta meg. Itt született fia, Vajk, akit itt is koronáztak I. István néven királlyá; ezzel Esztergom lett a királyok székvárosa is egészen a tatárjárásig. 1001-ben Ravennában, a pápa jelenlétében került sor az esztergomi érsekség alapkőletételére. Ezzel Esztergom az ország vallási központjává vált, az István által alapított Esztergom vármegye központja és Érseki székhely is egyben.

A 12-13. század fordulójától kezdve Esztergom városias fejlődése az egyházi befolyás növekedése következtében megtorpant. A várban lévő, de még be nem fejezett királyi palotát Imre király 1198-ban az érseknek adta. A 13. században az udvarnoki városrész fokozatosan az esztergomi káptalan kezébe csúszott át. Mindeközben a 13. század elejéig itt működik az ország egyetlen pénzverdéje is. 1242 telén Batu serege Óbuda felperzselése után a város ellen fordult. Egyedül a várhegyen épült vár állt ellen nekik, amelyet az aragóniai származású Bajóti Simon ispán vezetésével számszeríjasok védtek, sikerrel. A város mégis elveszítette országos vezető szerepét, IV. Béla a királyi palotát és a várat az érsekeknek adományozta, és székhelyét 1256-ban Budára (más források szerint Visegrádra) helyezte át.

A város kálváriája a következő évszázadokban is folytatódott; a XIV.század elsõ felében előbb Németújvári Iván bán, majd pár év múlva Vencel cseh király foglalta el. Három év múlva Tamás esztergomi érsek foglalta vissza Németújvári Henriktõl. Az ostromok során súlyosan megrongált várat végül a század végére helyreállították – hogy 1403-ban Zsigmond, majd 1440-ben Ulászló király seregei megostromolhassák . A mohácsi csatavesztést követõen, 1527-ben I. Ferdinánd királynak hódolt meg a vár õrsége, majd 1543-ban a Szulejmán szultán vezette török sereg foglalta el. Hosszas huzavona után végül 1683-ban szabadította fel a Lotharingiai Károly és Sobieski János lengyel király vezette sereg. A szabadságharc idején II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós kurucai 1706-ban elfoglalták a várat, de rövid idõ után a Starhemberg Guido és Pálffy János vezette császári csapatok visszavették. Ezzel a vár hadi szerepe be is fejeződött. Eddig a száraz tananyag.

Az utcákon sétálva könnyű történelmi emlékekbe botlani, de a város kiemelkedő épülete a vár és természetesen az impozáns bazilika. Felmászva a hegyre gyönyörű kilátás nyílik Párkányra – némi lakótelep-tömbökkel fűszerezve, de ez még belefér -, a Mária Valéria hídra és a Vízivárosra, mely Esztergom legrégebbi része. Kicsit továbbsétálva az északi rondellán fellelhető a Szent Isván koronázási színhelyeként aposztrofált részen emelt hófehér – nekem kicsit túl modern – emlékmű.

A hegyről lesétálva a Vízivárosba, majd a Duna-partra slattyogtunk, és a víz mentén, a Sobieski sétányon értünk el előbb a Kossuth-hídig, mely a Prímás-szigetre vezet; innen csak pár lépés a 2001-ben épült Mária Valéria híd. Itt remekül el lehet tölteni az időt sétálással, kocsmázással és pancsolással, ha az ember kicssit eltéved, még az esztergomi rögbicsapat székhelyét is meglelheti. Ugyancsak a szigeten található a város aquaparkja (sajnos erre nem volt időnk). A Bottyán-hídon visszasétálva a Kis-Duna sétányra jut az ember, ezen is érdemes korzózni kicsit.

Múzeumokról, kiállításokról sajnos nem tudok beszámolni, mindketten inkább kirándulni szeretünk, mint termekben régiségeket nézegetni. Szokás szerint a végére tartogattam a lényeget, mely a Vízivárosból induló középkori feljáró, a „Macskaút”, a város egyik legkülönlegesebb része. Ezen felkapaszkodva meredek lépcsőkön közelíthetjük meg a Bazilikát, és közben legalább egy liter vizet veszíthetünk, ha ügyesen csináljuk. A kilátásért és a kaland kedvéért mindenképpen megéri, főleg exhibicionistáknak (és mazochistáknak, mint mi) – főleg felfelé, mert lefelé még csakcsak használja pár bátor turista – eléggé el van dugva mondjuk mindkét kiindulópontja, nem egyszerű meglelni - , de felfelé….biztos, hogy jól megnéznek minden elszánt vállalkozót!